Doom 3: BFG Edition teszt

Nyolc év nagyon-nagyon hosszú idő. Hétköznapi léptékkel mérve is, hisz közel egy évtizedről van szó, ennyi idő alatt felnő egy kisgyerek, kormányok váltják egymást, eltűnnek a fekete-fehér kijelzős mobiltelefonok. A játékok világában viszont mindez felér egy örökkévalósággal. Azok, akik 2004-ben még sokat játszottak, lehet, hogy ma már családos emberek, akiknek alig jut idejük egy esti gyors menetre... mármint a Wii-vel, ugyebár, hisz az a kisgyerekesek kedvenc konzolja. Mindez már önmagában is elgondolkodtató, de ha megfordítjuk az egyenletet, hasonlóan érdekes eredményt kapunk. Egy nyolc esztendeje boltokba küldött játék 2012 év végén, csaknem teljes áron újra kiadva merész vállalkozás, és felveti a kérdést, hogy lehet-e olyan „jól” öregedni, hogy a mai gamerek is megtalálják benne azt, amit keresnek. Különös gondolat, annyi szent, s ha van olyan csapat, melynek játékai már bizonyítottak e téren, akkor az nem más, mint az id Software. Az 1993-as Doomot még ma is rongyosra játsszuk, ha a kezünk ügyébe kerül, szóval könnyen hihetnénk, hogy a 2004-es Doom 3 is ugyanilyen időtlen. Kár, hogy a bizonyítékok mást mutatnak.

A Doom legendája

Mivel e sorok olvasói között bizonyára akadnak olyanok is, akik nem találkoztak a Doom 3-mal, érdemes kitérni kicsit a játék hátterére. Az id FPS-e már 2001-ben legendává vált, ekkor mutatták be először egy technológiai konferencián, az igazi bomba viszont a 2002-es E3-on robbant, mely során élőben demózták a Doom 3-at, ami úgy nézett ki, mint addig semmi más. A fények és árnyékok betegesen reális játéka és a korában elképzelhetetlenül részletgazdag textúrák láttán az emberek szó szerint levegő után kapkodtak -- ezek után már csak az ütött nagyobbat, hogy milyen sokat csúszott a program, lévén a Doom 3 megjelenésére 2004-ig kellett várni. Amikor kijött, alig volt olyan konfiguráció, ami maximális pompájában elcipelte, igaz, már közepes részletesség mellett is jobban nézett ki, mint a pár hónappal korábban érkező Far Cry. Csakhogy a technikai háttér nem minden. A Doom 3-at sok kritika érte elavult pályatervezése, gyenge mesterséges intelligenciája, valamint mesterkélt, kiszámítható ijesztgetései miatt. Mindez azonban nem tántorította el az id Sotware-t attól, hogy ismét ringbe küldjék az FPS-üket, ami a maga korában sem tökéletes tervezés miatt ma már kifejezetten elavultnak tűnik -- és ezen még a direkt változtatások is csak tovább rontanak.

Töklámpás

A Doom 3 egy szimpla túlélőhorror volt, csak épp FPS nézetben. A lőszerre vigyázni kellett, mert nem volt túl sok, a zseblámpa használata közben pedig nem tudtunk lőni. A múltidő természetesen nem véletlen, lévén a BFG Editionnek keresztelt kiadásban sokkal több muníciót találunk, és a fegyverek is erősebbnek hatnak. A lámpát ráadásul a sisakunkra szerelték, ami miatt a program elvesztette a kissé butácska, ám megnyerő báját, melyet abból az elsőre antipatikus ötletből merített, hogy most akkor vagy lövünk a sötétbe és bízunk benne, hogy nincs ott senki, vagy bevilágítunk a sarkokba, kockáztatva, hogy eldobjuk az egeret ijedtünkben. Sajnos a folyamatos világítás lehetősége csak rombolja a hangulatot, ami egy, az erősen atmoszférára támaszkodó játéknál elég nagy baj. Újdonság továbbá, hogy a klasszikus pályákon több fényforrás van, mint eddig, ezért a Doom 3 BFG gyorsabb lefolyású, pörgősebb program az elődjénél -- ismét levonhatunk egy keveset a sötét, depresszív hangulatból. A fegyverek, pályák és szörnyek egyébként maradtak a régiek, ami végső soron jó hír.

Ugyanakkor a 2004-ben csak kicsit zavaró pályatervezés ma már szimplán nevetségesnek hat itt-ott. Gyakorta előfordul, hogy egy sötét, különös berendezésekkel körbevett sarokban (már a milliónyi zakatoló, látszólag mindenféle funkció nélküli masina is mókás) világít egy egészségügyi csomag. Mikor azonban felvesszük, kinyílik egy addig rejtett ajtó és előbotorkál belőle egy zombi. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés, hogy mi az ördögöt keresett ott az a zombi. Persze, egy videojáték esetében ez mondhatni triviális, de ha jobban belegondolunk, a Doom 3 története és háttere teljesen komolyan veszi magát, és ennek tükrében elég bizarr a marsi bázis felépítése.

A sztori szerint néma tengerészgyalogosként kerülünk a Marsra, ahol is a gonosz Union Aerospace Corporation végez mindenféle erkölcstelen kísérleteket. Nem sokkal az érkezésünket követően elszabadul a pokol, méghozzá szó szerint, mi pedig egyedül botorkálunk az összeomlott telephelyen. Tehát a helyszín egy kutatóbázis, ám képtelenség elhinni, hogy ilyen építmény valaha is létezni fog. A pályákra jellemző butaság, hogy rögtön az első ajtót nem tudjuk kinyitni, és csak azért körözünk össze-vissza, hogy végül átjussunk rajta, ezzel elindítva a következő fejezetet. S ha már szóba jöttek a helyszínek, meg kell jegyezni, hogy nem érezni köztük túl sok kapcsolatot. Mintha csak a régi Doomokkal játszanánk: ha a játék nem írná ki töltés közben, hogy most a Delta Labs 2-es részlege következik, sose jönnénk rá magunktól. A Doom 3 2004-ben régiesnek ható dizájnja ma már őskövületnek tűnik, amit nosztalgiafaktor hiányában az új jövevények nem biztos, hogy el tudnak fogadni. 

Visszatérés a pokolba

A Doom 3 BFG Edition nemcsak a sima Doom 3 „felújított” változatát foglalja magába, de részét képezi az első két klasszikus Doom, illetve a Doom 3: Resurrection of Evil című kiegészítő is, melyben új fegyverek és lények várnak ránk, na meg a sztori csak akkor lesz kerek, ha az expanzió végén pontot teszünk az alvilág inváziójára -- sőt, kaptunk néhány új pályát is Lost Mission címen. Mivel pedig mind a Doom 3, mind a RoE hosszú játékok, egyenként úgy 15 órásak, nem kell azon aggódni, hogy hamar véget ér a kaland. Sajnálatos azonban, hogy a három jól elkülönült kampány között nincs sok kapcsolat. A kiegészítőnél ez még elmegy, mert egy évvel később veszi fel a fonalat egy teljesen új, de szintén néma főhőssel, a Lost Mission kiemelése és külön játékként való kezelése viszont felháborító. Sokkal jobb lett volna, ha ügyesen elhelyezik a fejezet pályáit a Doom 3-ban. De nem, ehelyett kitették a Lost Missiont a főmenübe. Mintha csak a régi Master Levels kiegészítőkkel játszanánk. Kezdem azt hinni, hogy az id tényleg elfelejtett átlépni a 21. századba, és még mindig azt képzelik, hogy ez az old school megközelítés jó. Hát nem az.

Minden csoda három évig tart

A Doom 3 BFG Edition konzolokra HD-felbontásban jelent meg, PC-n viszont „csak” egy-egy textúra felbontását tornászták fel, szóval akinek megvan az első kiadás, az teljesen meg lehet elégedve vele, mert sok újat nem kapna a BFG-től. Igaz ugyan, hogy a Lost Mission jobban mutat a többi kampánynál, de csak emiatt nem éri meg beruházni a játékra, főleg nem olyan sok pénzért, mint amennyiért árulják. Igazság szerint nem is értjük, mi a fenét akart ezzel a kiadással a Bethesda.

Jómagam végig optimista voltam, azt mondogattam magamnak, hogy mint Doom 3-rajongó, biztos élvezni fogom a dolgot. Végül is a játékkal eltöltött idő kellemesen telt, de a fent felsorolt negatívumok és az erőltetett módosítások valahogy kiölték belőlem a nosztalgiát. Azt javasoljuk tehát, hogy ha valakinek nincs még meg a Doom 3, de szeretné bepótolni, akkor se a BFG Editiont vegye meg. Inkább valamelyik online áruház (mondjuk Steam) kínálatában nézzen utána az eredeti játéknak, melyet pár rajongói moddal még a BFG-nél is sokkal szebbé lehet varázsolni. Ezt a kiadást pedig nem is igen ajánlhatjuk senkinek. Aki rajongó, már kívülről fújja a pályákat és ragaszkodik a régimódi Doom-élményhez, az újoncokat meg csak idegesíteni fogják a játék butaságai, amik 10 dollárért még elmennének, de tekintve, hogy a PC-s verzió 6990 forint... nos, ennyit még a kiegészítővel együtt sem ér meg a csomag. Kicsit idegesek vagyunk a Doom 4 miatt, jó lenne, ha végre bemutatnák és eloszlatnák a kétségeinket, mert az utóbbi két évben az id látszólag hibát hibára halmoz. Mi történt veletek ott Texasban, John?