A Disciples: Liberation alapjairól már volt szó a próbakörben, így inkább jöjjenek a változások, fejlesztések, extrák és tapasztalatok. A stratégiai-logisztikai rész bázisunk fejlesztésével nem igazán változott, de már felfedezéskor kapunk egy alapépületet minden fajhoz (meg némi kezdő buffot a Deluxe verzióhoz). Sajnos a kezelőfelületet nem fejlesztették tovább, így hosszú távon elég sok kattintást kell vesztegetnünk például egységek külön vásárlásával és képzésével, vagy felszerelésünk fejlesztésével.
A pályákon kalandozva már komolyabb a fejlődés. Ha egy ellenséges csapat gyengébb nálunk, és nem fontos küldetéshez tartoznak (például a termelő épületekben lapuló és kincsesládákat őrző egységek), akkor nem kötelező csatázni velük. A Conquer gombbal lerohanjuk őket, megkapjuk az XP-t, és kész. Sajnos az összecsapásokért továbbra is elég kevés tapasztalati pontot kapunk, különösen, ha sok mellékküldetést teljesítettünk, és ezért magasabb a szintünk, mint az ellenfélé.
A harcokon is sikerült gyorsítani valamennyit. Egyrészt a háttértámogatás már nem süti el körönként a teljes csapatra érvényes buffokat, csak a személyre célzottakat, másrészt magát a csatát is felgyorsíthatjuk a beállításokban, akár dupla sebességre. Ezzel az egyszerűbb, pár körös ütközeteket 5-8 perc alatt letudhatjuk. Akad még egy-két hasznos újítás, de az oktatórészen és a már említett kezelőfelületen továbbra is lehetne csiszolni.
Sajnos megmaradt a viszonylag lapos fejlődési görbe is, azaz ötszintnyi előrelépéstől nem leszünk sokkal ütősebbek. Ráadásul úgy éreztem, hogy az egyensúlyozásnál a játékidő pumpálását is szem előtt tartották. Egy 6-8 szinttel alacsonyabb csapatot is percekig tart szétverni a többnyire magasabb életerejük miatt, de kihívást legfeljebb az okoz, hogy ne veszítsünk embert közben, mert az MI néha szeret fókuszálni (nagyon helyesen!). Nehézségi szintet sajnos továbbra sem válaszhatunk, szóval kimondottan ez az egyensúly és időveszteség lehetett a készítők célja.
Látványosabban darkos
A történet annyit mindenképpen javult, hogy több, és jobban kinéző átvezetőket kaptunk, 3D karakterekkel. Az viszont még mindig kicsit véletlenszerű, melyik kisebb beszélgetéshez jár szinkron, sőt néha valamiért a karakterek szája sem mozog, bár ezt talán nem lenne olyan nehéz orvosolni. A grafika ütős, a bejárható területek remekül festenek (a kamera néha elakad), és a csaták tűzijátéka is látványos. A csatakiáltások nem elég változatosak, de a hanghatások jók és a zene sokszor remekül illik a tájhoz vagy hangulathoz. Komoly buggal sem találkoztam, bár kétszer is előfordult, hogy egy Conquer után valamiért nem lépett vissza a játék a térképre, de az automata mentéssel szerencsére ez sem volt komoly időveszteség.
A hangulat továbbra is depresszív, sőt a próbakör 10+ órája csak laza bevezetés volt számomra a tragédiákba, amiket átélünk, és gyakran okozunk. A lassabb csatáknak is részben az lehetett az oka, hogy saját elveimhez ragaszkodva egyik oldal mellé sem álltam komolyabban oda. Ennek eredményeként egyrészt mindig mindenki éppen csak elviselt, de szívesen pofozkodott velem. Másrészt nem jutottam hozzá a magasabb szintű egységekhez a végjátékban, amik megnyitásához jobb diplomáciai kapcsolatokra lett volna szükség.
Még egyszer, érzéssel!
„Szerencsére” van lehetőség javítani a helyzeten. A meghirdetett 80+ óra játékidő ugyanis úgy jön ki, hogy a történet vége nem a teljes befejezés; ha arra is kíváncsiak vagyunk, kezdhetünk mindent elölről. Mármint teljesen a nulláról. Az összes változás a 30-50 órával korábbi állapothoz képest az, hogy 2 helyett már mind a 9 társunkat csatába vihetjük (ha újra összefutunk velük), kapunk pár diplomácia pontot, és erősebbek lesznek az ellenfelek. Ami pedig a lényeg: új lehetőségek jelennek meg párbeszédeknél, így immár tényleg békét teremthetünk, mert mint kiderült, eddig a játék akadályozta azt, nem a mi döntéseünk. Hát, nem remek hír?
Aki imádja a Disciples-sorozatot, nyilván örömmel veszi az így hipp-hopp megduplázott játékidőt, de szerintem ez elég gyenge megoldás volt a fejlesztők részéről, ráadásul kimondottan szemét húzás a kevésbé fanatikus játékosokkal szemben, és a végső pontszám is ezt tükrözi. A kevésbé vad rajongóknak ez lehet a mérvadó, míg az igazi keményvonalas Disciples-fanok, akik egy évtizede várják a folytatást, nyugodtan hozzáadhatnak még 15-20 százalékot.
