Első pillanatok
Vadászkarrierünk elején megalkothatjuk álmaink vadászait: kedvünkre választhatunk arc, haj, szakáll, szemüveg, sapka és ruha közül. Én személy szerint rögtön hármat hoztam létre: egy elvetemült hóembert, egy sivatagi bérgyilkosnőt, és egy masszív alkoholistának kinéző észak-amerikai őstermelőt. A menüben kellemes instrumentális rockzene szól, sajnos mindig ugyanaz (játék közben nincs semmi, csak a természet moraja). A menüben az Extrák pont alatt találtam meg az oktatópályát, az állatok ismertetőjét és a készítőket, viszont a hardverbeállítások nem érhetőek el a főmenüből, csak játék közben lehet csak konfigurálni a cuccot.
Mit és hol használ a jó vadász?
Egyjátékos módban a pályákat nézegetve (11 van belőle, ebben benne van a gyakorlóterület is, ami nagyon hasznos a fegyvereink beállításához) el kellett ismernem, hogy meglehetősen változatos terepeken lehet üldözni a vadakat, Mexikótól Kanadáig (egy kis finn kitérővel). Délen, a sivatagban kaktuszok és bokrok között bújócskázhatunk az őzekkel, kecskékkel, nyulakkal és oroszlánokkal, míg északon a bakkecskékkel versenyezhetünk hegynek lefelé, medvékkel fogócskázhatunk, hatalmas agancsú jávorszarvasokra várhatunk dideregve etetés után a lesben, sőt, ha szerencsénk van, még mókust is lőhetünk trófeáink közé.
Nos, ha már lövünk, akkor lássuk, mivel! A fegyverarzenál nem nyűgözött le különösebben. Van háromfajta íj, egy sörétes puska, egy félautomata 7mm-es, egy tolózáras 7mm-es, egy winchesterszerű 7mm-es, egy törött csövű 7mm-es, egy dupla csövű sörétes puska. Nagyjából ennyi. Ezekre viszont rakhatunk különféle célzást segítő eszközöket: zoomos és fix távcsöveket, céltüskéket az íjakra. Vadászunk háromféle felderítő optika közül is választhat: sima távcső, becslőtávcső és hőtávcső. A ragadozókat testméretre pontozza a játék, míg a szarvasoknál az agancs méretét és szimmetriáját díjazza, ehhez elég a sima távcső. A becslőtávcső a távolság kiszámolásához kell. Nagyon rossz időben a hőtávcső segít megtalálni a megbújt vadakat.
Ha akarunk, szállítókészséget is választhatunk. Vagy quadot, ami gyors, de nagyon hangos (üldözéshez jó), vagy egy természetbarát társat: a halhatatlan lovat. Igen, rájöhettetek, kipróbáltam, vajon golyóálló-e a paci. Nos, azt kell mondjam, kibír bármit…
A választott pályának megfelelően vadászunk különféle csalogatóeszközöket visz magával, például etetőanyagot és hangutánzásra szolgáló kütyüket. Ha nyugodt vadászt játszunk, és ezekkel próbáljuk meg fegyverünk elé csalni álmaink prédáját, rövid időn belül hülyét kapunk. Emberünk nyikorog, nyávog, különféle szerszámokkal utánozza a kiválasztott állat hangját -- nekem a pulykautánzás tetszett a legjobban, de persze nem jött a közelbe egy ilyen jószág sem…
Létezik-e izgalmas vadászat?
Ebben a játékban? Sajnos nem sokáig. Amíg megtanuljuk irányítani emberünket, kiismerjük az állatokat, addig nagyon sok bosszúságot okoz a játék. Például fél órája ülünk a lesben, kiraktunk két tonna kaját, ész nélkül utánozzuk a tüzelő nőstények hangját, mígnem egyszer csak megjelenik a vad, és... és akkor mellényúlunk valahol, mert nem a szokványos módon működnek a dolgok, és a préda elszelel, vissza se jön oda többet. Ezeket a hibákat hamar le lehet küzdeni, és az első zsákmánynál hihetetlen boldogság árasztja el a játékost: „végre, 3-4-5 óra alatt lelőttem az első szarvasom!”. Jó pár alkalommal még visszatér ez az érzés, és akár megízlelhetjük az íjas vadászat örömeit is -- feltéve persze, ha van hozzá türelmünk. Minden olyan játékosnak ajánlom ezt kipróbálni, aki könnyűnek találta a Splinter Cell részeit: ebben a játékstílusban garantáltan megtalálják a kihívást! A vad szinte mindent lát és messzire. Közel kell jutni hozzá, hogy a nyíl halálos sebet ejtsen rajta, viszont megérzi a szagunkat, ha felőlünk fúj a szél. Le kell lapulni, figyelni kell a légmozgást, és ha sikerül egyáltalán becserkészni kiszemeltünket, még el is kell találni jó helyen. Egy kommandós játékban sincs ekkora kihívás (na jó, maga a Commandos kivételt képez).
Ám a játéknak van egy nagy előnye is: a multiplayer, azaz egy idényben több vadásszal neten játszani. Na ez a legnagyobb rész benne, amikor hajtóvadászat és bekerítés van! Nem mellékesen pedig még dicsőséglista is van, amin látható, melyik vadász hány pontot szerzett eddig a bajnokságban.
A mesterséges intelligencia megszállta a csodaszarvast
A grafika nagyon szép. A fegyveren minden helyzetben másképp villan a fény, az állatok szépek, a víz is fejlődött az előző részhez képest, az árnyékolás és élsimítás is egyszerűen remek. Komolyan jó érzés kiülni a lesbe, hallgatni a madárcsicsergést, a patak csobogását, és közben gyönyörködni a tájban. Aztán hirtelen 1-2 szarvas úgy gondolja, úszkál kicsit a tóban. Vadászszabály, hogy vízben lévő állatot tilos lelőni. Na most én nem tudom, hogy ez tényleg igazi vadászszabály-e, vagy csak ezt az útkereső algoritmus bugot nem tudták kijavítani a srácok, és szabályt definiáltak helyette… Ha egynél több állatot ölünk meg egy fajtából, vagy vízben lőjük ki, esetleg a listán nem szereplő állatot terítjük le, akkor a vadászat alatt szerzett összes trófeáinkat elveszítjük. Ezért kell mindig jól megnézni távcsővel, mit ír ki a program a vad fölé, nehogy másfél-két óra munkáját veszítsük el egy jó lövéssel.
Nos tehát, a vízből felénk menekülő szarvasok annyira megrémülnek partra érve, hogy ész nélkül átrohannak minden szikla és fa belsején, sőt, még a lovunkat se veszik figyelembe, azon is átszáguldanak, az meg csak rágcsál tovább. Az egyik jávorszarvas is annyira megrémült tőlem, hogy sehogy se akart 20 méternél messzebb futni… Ezeket félretéve még egy pozitívum, amit szerintem ebben a játékban láttam először, hogy a fák minden egyes ága között ki lehet kukucskálni, és azokat a vadász kameranézete félrehajtja maga előtt, mikor áthalad rajtuk. Igen, sajnos csak az: ha külső nézetet használunk, akkor a vadász még átfolyik a fán, de a „kamera” félrehajtja az ágakat…
Még egy pozitívum: minden kilőtt tárgyunk benn marad a játékban, akár a golyó, akár a nyílvessző szántja fel a talajt, ott marad teljesen élethűen. A ballisztika teljesen élethű, minden lövedéktípussal változik a fegyver viselkedése, kismillió lövedéket választhatunk fegyvereinkbe. A szarvasokhoz visszatérve: ha netán mégiscsak okosan viselkednek, meglőve még elbújnak valahova, de követve az apró vérnyomokat a földön, fákon, megtalálhatjuk őket, és akkor miénk a trófea. Medvéknél ez nem ilyen egyszerű, mert lehet, hogy őkelme nem elmenekül, hanem nekünk támad.
A vadászidény vége
Végeredményében én élveztem a Deer Hunter Tournamentet, és nem azért, mert az ízlésemhez közel áll. A grafikai megvalósítás tényleg nagyszerű, egyedül a vízen kellene még dolgozniuk a fiúknak. A játékélmény azonban sajnos lemarad az elvártaktól, túlságosan unalmas egy idényt normálisan végigvinni. Aki szeret lopakodni, taktikázni, komoly csapatmunkában dolgozni, annak ajánlom ezt a játékot. De aki lövöldözni szeretne, nehogy játsszon ezzel, mert a billentyűzete fogja bánni, az tuti.
