Dead Island: Riptide teszt

25. szabály: előbb lőj

A második legnagyobb változás természetesen maga a sziget, hiszen a történet immáron egy teljesen új területen játszódik. Hasonlóan az előző részhez, itt is egy hatalmas, szabadon bejárható világ fogad minket, ami telis-tele van elszórt tárgyakkal, fegyverekkel és alkatrészekkel, amiket persze ezúttal is érdemes szorgalmasan felszedegetni, hogy aztán kombinálva azokat remek zúzó- és vágóeszközök álljanak a rendelkezésünkre a zombiapokalipszis átvészeléséhez. Hatalmas újdonságként lett beharangozva az új időjárási effektek megjelenése is, ami valójában csak trópusi esőt jelent. Ez olyan hirtelen törhet rá a játékosokra, hogy valószínűleg még a sokat látott Aigner Szilárd is csak tátott szájjal bámulna a képernyőre, hogy most mi is történik. Egyik pillanatról a másikra beszürkül az ég, elered az eső, mintha csak egy másik világba cseppentünk volna. Hűha, a zombik máshogyan mozognak az esőben! Csúszunk a földön, ha futni akarunk! Úristen, micsoda fícsörök!

De nem akarjuk kigúnyolni a készítőket, biztos sokat dolgoztak azért, hogy mindezt összehozzák. Egyébként is, van még újdonság a Riptide-ban, ott van például egy új vezethető jármű, a motoros csónak. Ezt már nagyjából az első órában megnyithatjuk magunknak úgy, hogy szerzünk hozzá egy motort, felcsapjuk rá, és irány a sziget kínálta vadvízi szórakozás. A Riptide szigetvilága ugyanis számos amazonasi tájat biztosít arra, hogy a kis csónakunkkal csapathassunk egyik helyről a másikra, sőt egyes helyszíneket csakis így lesz lehetőségünk megközelíteni. Vízi kalandjaink közepette fel-felbukkannak majd az új zombiellenfelek is, akik a vízben puhítják selymesre bőrüket, s csak arra várnak, hogy csónakunkkal megpróbáljunk elsasszézni mellettük, hogy aztán belekapaszkodjanak, és kiharapjanak minket az ülésből. Ilyenkor lesz hasznos a jobb lábunk, ugyanis egy megfelelően időzített rúgással gyorsan visszaküldhetjük a delikvenseket a fürdőbe, vagy ha elég gyorsan teperünk a csónakkal, akkor azt is elkerülhetjük, hogy fel tudjanak kapaszkodni. És ha már megemlítettük az egyik új ellenfelet, akkor nem szabad elfeledkezni a többiekről sem, akik közt akad olyan, aki robbanó húscafatokat dobál gránátként (grenadier), vagy ott a hatalmas öklű wrestler, aki simán agyoncsaphatja szerencsétlen karakterünket.

5. szabály: csak semmi kötöttség

Ezenkívül akadnak még olyan apróbb újítások a Riptide-ban, melyek kicsit tovább finomítják a játékmenetet. A küldetéseknél például már nem kizárólag konkrét koordinátát kapunk az NPC-ktől, hanem csak rámutatnak a térképen egy területre, és nekünk kell megtalálni a kívánt holmit. Nem nagy cucc, de kicsit feldobja a játékot, és a rendszer hasonlóan működik, mint mondjuk egy MMO-játék esetében. Aztán természetesen lesznek új receptek a fegyverkészítők számára, van egy új jelzőfény-pisztoly, ami lángba boríthatja az ellenfeleinket, egy szigonypuska, szögbelövő, és a zúzó-vágó cuccaink is kicsit strapabíróbbá váltak.

Emellett újfajta mellékküldetések is megjelentek a TAB lenyomására előbukkanó navigációs menünkben, melyek kizárólag csapattársaink számára végrehajtható feladatokat rejtenek. Cimboráink ezek elvégzésével jobb fegyverekhez jutnak, nem beszélve arról, hogy egyre jobb minőségű fegyvereket vásárolhatunk tőlük, amikkel mi is hatékonyabban csaphatunk pépesre pár zombifejet. A dolog szépsége az, hogy társaink felfegyverzésének még értelme is van, ugyanis az előző résszel ellentétben már nem láthatatlanul követnek minket, hanem célállomásokon megpihenve várják, hogy visszatérjünk, s ezeket a helyeket időközönként meg-megrohamozzák a fertőzöttek, a kollégák pedig a fejlesztéseknek köszönhetően nagyobb eséllyel vehetik fel velük a harcot.

26. szabály: egy kis naptej sosem árt

Sorolgatom itt az újdonságok sokaságát, de ez ne tévesszen meg senkit! Ha őszinték akarunk lenni, akkor bizony rá kell jönnünk, hogy ezek a nóvumok olyannyira észrevehetetlenek a játékban, hogy ha nem lennének most itt összeírva, akkor valószínűleg a világon senkinek nem tűntek volna fel. És ez a Riptide legnagyobb hibája. Kapunk egy új vezethető járművet. Na és? Van egy új szereplő. Hűha! Másképp kell megtalálni a tárgyakat a küldetésekben. Neee! Időjárás… Na ne röhögtess! Annyira kevés a valódi előrelépés a Riptide-ban, hogy igazából csak az új sziget az, ami miatt néha-néha úgy tűnik, hogy nem egy DLC-ről, hanem egy teljes árú folytatásról van szó. Igen, ezért a játékért 9.000 forintot kérnek a boltban, szóval mielőtt vitatkozni kezdesz velünk, hogy neked valójában tetszett a Riptide, szerinted ér annyit, mint mondjuk egy Far Cry 3?

Jó, igen. Az új terület klassz, meg a játék is ugyanolyan jó, mint alapverzió volt, kevesebb a bug, de igazából minden ugyanúgy néz ki, mint az előző részben. Nem érezni azt, hogy ez egy teljesen új epizód lenne, csupán annyit látunk, mintha egy nagyobb DLC-t, vagy akár egy patchet kaptunk volna. Egyszerűen ez a tartalom, ami bekerült a Riptide-ba, nagyon kevés. A javítások persze üdítőek, hogy most már sokkal jobban működik a kooperatív mód, meg hogy van pár új recept, de játék közben ezeket valahogy észre se vesszük. Ha mindezt megkaptuk volna annyiért, mint mondjuk a Far Cry 3: Blood Dragont (kb. 4500 forintért), akkor egy szavunk sem lenne, de ez így egész egyszerűen nem más, mint egy gyorsan összecsapott kiegészítő, amit teljes játékként akarnak ránk sózni a készítők. Nagy szerencséjük, hogy az előző rész olyan kiváló matéria volt, hogy mind a mai napig örömmel játszik vele az ember, ezért sokan megbocsátóak a Riptide-dal kapcsolatban, de mi nem tudunk szó nélkül elmenni egy ilyen lehúzás mellett. Mi egy teljesen új részt akarunk! Új szereplőkkel, megújult harcrendszerrel, új képességekkel, új fegyverekkel és környezettel. Tényleg olyan nagy kérés ez?