Nincs mit tenni, a zombis téma még mindig kiapadhatatlan ötletforrás, legyen szó akár filmekről, képregényekről vagy játékokról, és rendszeresen érkeznek is a gépeinkre az ilyen témájú alkotások. Az egyik legújabb próbálkozó a német Candygun Games Dead Block nevezetű játéka, amiben ismét a világot ellepő élőhalottakkal kell felvenni a harcot. Szerencsére a fejlesztők érezték, hogy a zombiáradatból való kitűnéshez szükséges némi plusz a teljesen snassz koponyalékelésen túl, így a játék akciórészeit némi humorral és jókora adag stratégiával dobták fel. A végeredmény ugyan korántsem tökéletes, de a maga nemében egyedi, és megfelelő használat mellett még kifejezetten szórakoztató is.
A helyszín egy ’50-es évekbeli álmos, amerikai kisváros, amit egy éjszaka zombik lepnek el. A lakosság nagy része odavész, de három túlélő igyekszik átvészelni az inváziót, méghozzá a mi hathatós segítségünkkel. A cél most is a túlélés, méghozzá külső (third person) nézetű megoldásban, ám a feladat ezúttal nem az, hogy minden élőhalottat ismét átküldjünk a túlvilágra, hanem az, hogy valamilyen módon feltartsuk őket addig, amíg a játék pályáin meg nem találjuk az életmentő (és zombipusztító) gitárszettet, amivel aztán lejátszhatjuk a pályazáró rock’n’roll számot. Nem vicc, egy zónát akkor teljesíthetünk, ha összeszedjük a hangfalat, az erősítőt és a gitárt, majd „végigpengetünk” egy, a Guitar Herot idéző minijátékot. Ez persze így elsőre marha egyszerűen hangzik, azonban a Dead Block nem egy könnyű játék, és rengeteg zombivér folyik addig, míg végül sikerül rábukkanunk a szintek befejezéshez szükséges eszközökre.
A Dead Block egyjátékos módjában összesen tíz pályán kell helytállnunk, és lényegében minden egyes területen (étkezde, iskola, kastély, raktárépület, stb.) ugyanaz a feladatunk. Egyrészt gátat kell vetnünk annak, hogy a zombik bejussanak az épületbe (csapdák és barikádok segítségével), másrészt át kell kutatnunk a rendelkezésünkre álló területet, és szét kell vernünk mindent, hogy alapanyagot (deszka) és alkatrészt (anyacsavar) találjunk a már említett csapdákhoz és barikádokhoz, illetve a keresgélés és a rombolás eredményeként juthatunk hozzá a végjátékhoz szükséges hangcuccokhoz is. Ahogy telik az idő, úgy támadja meg egyre több zombi a menedékünket, egy ponton túl pedig már képtelenség lesz megakadályozni a bejutásukat, így a pályaelemek rombolását és a kutatást alkalmanként meg kell szakítanunk egy kis harccal, illetve az élőhalottak figyelmének elterelésével.
A zombik pusztakezes irtása nem túl kifizetődő, de néha szükséges mozzanat (mondjuk, ha át akarunk jutni egyik szobából a másikba), ám azt érdemes észben tartani, hogy egy kis taktikázással néha sokkal eredményesebbek lehetünk. A keresgélés során szerzett húst a radiátorra téve például elvonhatjuk a figyelmüket, ugyanígy, ha találunk antennát a tv-hez, akkor máris nem minket üldöznek majd az élőhalottak, ha pedig már nincs semmilyen más megoldás, akkor az ilyen-olyan tárgyak átvizsgálása közben talált aprót beleszórhatjuk a zenegépbe, ezzel nyerve némi időt a további keresgéléshez és csapdaépítéshez. Ez utóbbiak amúgy egészen ötletesek, a felhozatal a nitrogénes fagyasztótól, a guillotine-on át egészen a halálos UV-sugárzóig terjed, és a pályák legyűrése során egyre-másra kapjuk a jobbnál jobb megoldásokat, és nemcsak a csapdák viszonylatában, de a barikádok és a zombik csépelésére használható fegyverek tekintetében is.
Habár a Dead Block tényleg igényel némi agymunkát és odafigyelést, szükséges némi stratégia a túléléshez (a zombik kirekesztése, elterelése, kikerülése), tehát nem csupán eszetlen akcióról van szó, ám a játékélmény egy-két pálya legyűrése után még ennek ellenére is igen monotonná válik. A gond az, hogy a csapdák telepítése (és szükség esetén a lebontása), a zombik ütlegelése, a tárgyak átkutatása és szétverése mind-mind ugyanazt az egy akciót igényli tőlünk. Elméletben hiába térnek el egymástól a részfeladatok, az eredményt csakis a különböző billentyűk folyamatos nyomkodásával érhetjük el, ami akár már egyetlen óra után is kicsit lélekölő lehet, az esetleges bónuszok, a váltogatható karakterek és az ölünkbe hulló újabb fejlesztések ellenére is. Szerelj fel egy csapdát folyamatos gombnyomkodással, verj szét egy kanapét folyamatos gombnyomkodással, kutass át egy dobozt folyamatos gombnyomkodással, üss ki egy zombit folyamatos gombnyomkodással, szerelj fel egy újabb csapdát folyamatos gombnyomkodással, és így tovább... Hiába kerülünk újabb és nagyobb helyszínekre, hiába jelennek meg új típusú zombik, hiába lesznek egyre táposabbak a karaktereink, a lényeg nem változik: nagyon rövid idő alatt nagyon sokszor kell ugyanazt az egy dolgot csinálnunk. Ha jól bírjuk a monotonitást, akkor ez lehet fel sem fog tűnni, ha viszont a harmadik pályán már inkább idegesítő a játékmenet, mintsem szórakoztató, akkor érdemes egy nap szünetet tartani a következő szint legyűrése előtt.
A nem túl változatos játékmenetet némileg ellensúlyozhatná a kooperatív játékmenet (nyolc újabb pályával), mikor egy (vagy több) barátunkkal karöltve szállunk szembe a zombikkal, azonban akárcsak a konzolos verzióból, úgy a PC-s portból is teljesen hiányzik a netkód, így csakis egy gép előtt ülve játszhatunk közösen, osztott képernyőn, és amíg ez konzolon még csak-csak elfogadható volt, PC-n már inkább bosszantó és igen-igen körülményes, ráadásul továbbra is érthetetlen, hogy miért maradt ki a játékból az online játék lehetősége.
A Dead Blocknak tehát vannak gyenge pontjai, de ha kiismerjük őket, könnyedén túl is léphetünk rajtuk. Ha belefáradunk a billentyűzet vagy a kontroller csépelésébe, akkor érdemes kicsit félretenni a játékot, és némi pihenést követően visszatérni a hőseinkhez. Visszatérni ugyanis érdemes, hiszen vannak pályák, amelyeknek a legyűrése tényleg komoly felkészültséget igényel, arról nem is beszélve, hogy a játéknak megvan a maga bájosan fura hangulata, a lehető legpozitívabb értelemben. A csapdák kellően extrémek és viccesek, a szereplők ugyan jobbára szótlanok, de mégis jópofák, és eleve az egész rajzfilmes látványvilág, és a mellé társuló zene képes újra és újra rávenni a játékost, hogy felvegye a harcot a zombikkal.
Tény, hogy a Dead Block nem az év játéka, azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy nem is egy AAA-kategóriás csodával van dolgunk, hanem egy olyan programmal, amiért mindössze tíz eurót kell leszurkolni. Ezért a pénzért pedig egy korrekt PC-s portot kapunk (habár kontrollerrel érezhetően gördülékenyebb a játékmenet), bugok nélkül, alacsony gépigénnyel és abszolút elfogadható grafikával, továbbá olyan játékmenettel, ami ugyan képes monotonná válni, de a hibái ellenére ugyanígy képes szórakoztatni is. Nyilván nem fog mindenkinek bejönni, hiszen egy rétegjátékról beszélünk, de ha szereted a könnyed tálalást, a zombikat, és szeretsz kicsit taktikázni, akkor azt a 10 eurót simán megéri a Dead Block.
Azok a csodálatos ötvenes évek...
A helyszín egy ’50-es évekbeli álmos, amerikai kisváros, amit egy éjszaka zombik lepnek el. A lakosság nagy része odavész, de három túlélő igyekszik átvészelni az inváziót, méghozzá a mi hathatós segítségünkkel. A cél most is a túlélés, méghozzá külső (third person) nézetű megoldásban, ám a feladat ezúttal nem az, hogy minden élőhalottat ismét átküldjünk a túlvilágra, hanem az, hogy valamilyen módon feltartsuk őket addig, amíg a játék pályáin meg nem találjuk az életmentő (és zombipusztító) gitárszettet, amivel aztán lejátszhatjuk a pályazáró rock’n’roll számot. Nem vicc, egy zónát akkor teljesíthetünk, ha összeszedjük a hangfalat, az erősítőt és a gitárt, majd „végigpengetünk” egy, a Guitar Herot idéző minijátékot. Ez persze így elsőre marha egyszerűen hangzik, azonban a Dead Block nem egy könnyű játék, és rengeteg zombivér folyik addig, míg végül sikerül rábukkanunk a szintek befejezéshez szükséges eszközökre.
Barkácstanfolyam haladóknak
A Dead Block egyjátékos módjában összesen tíz pályán kell helytállnunk, és lényegében minden egyes területen (étkezde, iskola, kastély, raktárépület, stb.) ugyanaz a feladatunk. Egyrészt gátat kell vetnünk annak, hogy a zombik bejussanak az épületbe (csapdák és barikádok segítségével), másrészt át kell kutatnunk a rendelkezésünkre álló területet, és szét kell vernünk mindent, hogy alapanyagot (deszka) és alkatrészt (anyacsavar) találjunk a már említett csapdákhoz és barikádokhoz, illetve a keresgélés és a rombolás eredményeként juthatunk hozzá a végjátékhoz szükséges hangcuccokhoz is. Ahogy telik az idő, úgy támadja meg egyre több zombi a menedékünket, egy ponton túl pedig már képtelenség lesz megakadályozni a bejutásukat, így a pályaelemek rombolását és a kutatást alkalmanként meg kell szakítanunk egy kis harccal, illetve az élőhalottak figyelmének elterelésével.
A zombik pusztakezes irtása nem túl kifizetődő, de néha szükséges mozzanat (mondjuk, ha át akarunk jutni egyik szobából a másikba), ám azt érdemes észben tartani, hogy egy kis taktikázással néha sokkal eredményesebbek lehetünk. A keresgélés során szerzett húst a radiátorra téve például elvonhatjuk a figyelmüket, ugyanígy, ha találunk antennát a tv-hez, akkor máris nem minket üldöznek majd az élőhalottak, ha pedig már nincs semmilyen más megoldás, akkor az ilyen-olyan tárgyak átvizsgálása közben talált aprót beleszórhatjuk a zenegépbe, ezzel nyerve némi időt a további keresgéléshez és csapdaépítéshez. Ez utóbbiak amúgy egészen ötletesek, a felhozatal a nitrogénes fagyasztótól, a guillotine-on át egészen a halálos UV-sugárzóig terjed, és a pályák legyűrése során egyre-másra kapjuk a jobbnál jobb megoldásokat, és nemcsak a csapdák viszonylatában, de a barikádok és a zombik csépelésére használható fegyverek tekintetében is.
A jóból is megárt a sok
Habár a Dead Block tényleg igényel némi agymunkát és odafigyelést, szükséges némi stratégia a túléléshez (a zombik kirekesztése, elterelése, kikerülése), tehát nem csupán eszetlen akcióról van szó, ám a játékélmény egy-két pálya legyűrése után még ennek ellenére is igen monotonná válik. A gond az, hogy a csapdák telepítése (és szükség esetén a lebontása), a zombik ütlegelése, a tárgyak átkutatása és szétverése mind-mind ugyanazt az egy akciót igényli tőlünk. Elméletben hiába térnek el egymástól a részfeladatok, az eredményt csakis a különböző billentyűk folyamatos nyomkodásával érhetjük el, ami akár már egyetlen óra után is kicsit lélekölő lehet, az esetleges bónuszok, a váltogatható karakterek és az ölünkbe hulló újabb fejlesztések ellenére is. Szerelj fel egy csapdát folyamatos gombnyomkodással, verj szét egy kanapét folyamatos gombnyomkodással, kutass át egy dobozt folyamatos gombnyomkodással, üss ki egy zombit folyamatos gombnyomkodással, szerelj fel egy újabb csapdát folyamatos gombnyomkodással, és így tovább... Hiába kerülünk újabb és nagyobb helyszínekre, hiába jelennek meg új típusú zombik, hiába lesznek egyre táposabbak a karaktereink, a lényeg nem változik: nagyon rövid idő alatt nagyon sokszor kell ugyanazt az egy dolgot csinálnunk. Ha jól bírjuk a monotonitást, akkor ez lehet fel sem fog tűnni, ha viszont a harmadik pályán már inkább idegesítő a játékmenet, mintsem szórakoztató, akkor érdemes egy nap szünetet tartani a következő szint legyűrése előtt.
A nem túl változatos játékmenetet némileg ellensúlyozhatná a kooperatív játékmenet (nyolc újabb pályával), mikor egy (vagy több) barátunkkal karöltve szállunk szembe a zombikkal, azonban akárcsak a konzolos verzióból, úgy a PC-s portból is teljesen hiányzik a netkód, így csakis egy gép előtt ülve játszhatunk közösen, osztott képernyőn, és amíg ez konzolon még csak-csak elfogadható volt, PC-n már inkább bosszantó és igen-igen körülményes, ráadásul továbbra is érthetetlen, hogy miért maradt ki a játékból az online játék lehetősége.
Zombiirtás, mértékkel
A Dead Blocknak tehát vannak gyenge pontjai, de ha kiismerjük őket, könnyedén túl is léphetünk rajtuk. Ha belefáradunk a billentyűzet vagy a kontroller csépelésébe, akkor érdemes kicsit félretenni a játékot, és némi pihenést követően visszatérni a hőseinkhez. Visszatérni ugyanis érdemes, hiszen vannak pályák, amelyeknek a legyűrése tényleg komoly felkészültséget igényel, arról nem is beszélve, hogy a játéknak megvan a maga bájosan fura hangulata, a lehető legpozitívabb értelemben. A csapdák kellően extrémek és viccesek, a szereplők ugyan jobbára szótlanok, de mégis jópofák, és eleve az egész rajzfilmes látványvilág, és a mellé társuló zene képes újra és újra rávenni a játékost, hogy felvegye a harcot a zombikkal.
Tény, hogy a Dead Block nem az év játéka, azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy nem is egy AAA-kategóriás csodával van dolgunk, hanem egy olyan programmal, amiért mindössze tíz eurót kell leszurkolni. Ezért a pénzért pedig egy korrekt PC-s portot kapunk (habár kontrollerrel érezhetően gördülékenyebb a játékmenet), bugok nélkül, alacsony gépigénnyel és abszolút elfogadható grafikával, továbbá olyan játékmenettel, ami ugyan képes monotonná válni, de a hibái ellenére ugyanígy képes szórakoztatni is. Nyilván nem fog mindenkinek bejönni, hiszen egy rétegjátékról beszélünk, de ha szereted a könnyed tálalást, a zombikat, és szeretsz kicsit taktikázni, akkor azt a 10 eurót simán megéri a Dead Block.
