Hiába szépítjük a dolgokat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Cyberpunk 2077 borzalmas állapotban volt a megjelenés pillanatában, legfőképpen a régebbi generációs konzolokon. A PC-s játékosbázis ugyanakkor nem élte meg olyan tragikusan az eseményt, mivel egy fokkal szerethetőbb állapotban kapták meg V és Johnny Silverhand kalandjait. Nekem akkoriban sikerült több mint 100 órát beletennem a programba úgy, hogy közben talán egy kellemetlen hibával találkoztam, amit egy régebbi mentés betöltése egyből orvosolt is. Mindezek ellenére a világhálót ellepték a bugokról és hibákról készült videók, amik szó szerint futótűzként terjedtek a különböző megosztási platformokon. Az viszont tagadhatatlan, hogy a neonfényekben pompázó Night City bámulatos, egyedi hangulatot árasztott magából már akkoriban is, de rengeteg hiba és elfogadhatatlan teljesítmény társult az élményekhez. A konzoltulajdonosok sorra követelték vissza a pénzüket, aminek a hatására, egy ideig sok webáruház kínálatából le is került a Cyberpunk 2077. A játékosok elégedetlenségét pedig a számok is gyönyörűen tükrözték. Mindenki úgy volt vele, hogy majd akkor ruház be a CDPR akció-szerepjátékába, ha már minden működőképes lesz benne.
2023 végén viszont már ott tartunk, hogy a Cyberpunk 2077 rengeteget fejlődött a 2020-as debütálása óta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a folyamatos foltozgatásoknak köszönhetően a felhasználói értékelések is nagyon pozitív hangvételűek lettek, az értékelések százalékai pedig folyamatosan csak emelkednek. Steamen az utolsó több ezer értékelés például már mind 90% feletti. Ezek a dolgok azért már eléggé felkeltik a játékosok figyelmét, igaz? Nem csoda hát, hogy egyre többen térnek vissza Night City bűnös utcáira, hogy a kiegészítő megjelenése előtt, újra V bőrébe bújjanak. Ha te is egy újrakezdő vagy, akkor azt tanácsolom, hogy ne kapkodj a történettel, ugyanis érdemesebb inkább a kiegészítő élesedésének a napján belevágni újra a kalandokba. Itt bizony sokkal több minden lapul, mint holmi egyszerű DLC-ben!
Night City 2.0
Azok a játékosok, akik még nem kötelezték el magukat a Phantom Liberty megvásárlása mellett, ők se fognak szomorkodni, ugyanis rengeteg ingyenes tartalom is bekerül a játékba, amivel Night City még vonzóbbá válik. Pontosabban olyan érzésünk lesz, mintha egy teljesen új világban lennék a 2020-as változat óta. Az első legfontosabb újítás az új perkek bevezetése. Ha létezik olyan mentésünk, ami még a 2.0-ás tapasz megjelenése előtt készült, akkor a program a városba való belépés után a képességeket alaphelyzetbe állítja. Az összegyűjtött pontok megmaradnak, azonban időt kell szánni az újra elosztásukhoz, ugyanis a képességfákat a fejlesztők teljesen átdolgozták. A rendőrök is teljes átalakuláson estek át, és ezzel együtt mintha sokkal többen is masíroznának az utcákon. Az AI is sokkal fejlettebb lett, nehezebben tűrnek meg bűncselekményeket. Többször előfordult velem, hogy véletlenül elütöttem egy gyalogost, aztán már ki is lett adva az elfogatóparancs ellenem. Ha üldözni kezdenek a rend éber őrei, akkor nem pár perc lesz lerázni őket, ugyanis a játék ott próbál meg keresztbe tenni nekünk, ahol csak tud. Dönthetünk úgy is, hogy felvesszük a kesztyűt és megpróbáljuk likvidálni őket a járművekből, de ezzel a húzással inkább csak olajat öntünk a tűzre. Igen, mindenki jól olvasta, mostantól az autókból és a motorokról is képesek vagyunk tüzelni az ellenségeinkre. Motoron nagyon élvezetes és látványos ez az újítás, az autókból viszont néha kicsit érdekesen hat. Amire még érdemes odafigyelnünk, hogy V rendelkezik egy korlátozással, ami a cyberware cuccokra vonatkozik, ugyanis meg van szabva, hogy mennyivel rendelkezhetünk egyidejűleg. Ez a korlátozás a szintünkhöz van kötve, és ahogy a karakterünk fejlődik, úgy növekszik a szabad slotok száma. Tehát csak óvatosan, hogy mire költjük a pénzünket!
Fantom az éjszakában
A játék különböző lehetőségeket kínál fel a Phantom Liberty tartalmak eléréséhez. Ha az alapjáték történetében sikeresek teljesítettük a „Transmission” küldetést, akkor So Mi (alias Songbird) egy titokzatos netrunner a fejünkben lévő Relic segítségével felveszi velünk a kapcsolatot. Elmondása szerint pontosan tudja, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek. V azonban nem dolgozik ingyen, de Songbird beveti a „meg tudlak menteni” ütőkártyát, hogy Johnny Silverhand személyisége és emlékei ne írják felül a neuronjainkat. V-nek ezután több se kell – úgysincs vesztenivalója –, belemegy a buliba. Ez a kis beszélgetés a játék 60%-os teljesítettségénél játszódik le, de ha kicsit türelmetlenebbek vagyunk, akkor új játék indításánál lehetőségünk van a sztori eme pontjához ugrani azonnal. Ilyenkor egy Level 20-as szintű karakterrel kezdünk, természetesen pár darab elköltetlen pont társaságában. Klassz dolog a fejlesztőktől, hogy a visszatérő játékosok akár ki is hagyhatják a történet elejét, ha nem rendelkeznek a kellő mentéssel.
Songbird tehát leszervez egy találkozót velünk, ami a Dogtown városrész köré felhúzott falak mellett valósul meg. Amikor V először találkozik a rejtélyes netrunnerrel, So Mi egy kis ajándékot is ad a számunkra előlegként. Egy titkos Militech harci szoftvert, aminek a hatására karakterünk adatlapján megjelenik egy Relic elnevezésű képességfa, amivel rengeteg új képességet tudunk aktiválni a szintlépések után kapott pontokért cserébe. Némi kis fejfájás társaságában egy hátsó bejáraton keresztül sikerül bejutni a teljesen elszigetelt negyedbe, a nagy építkezési munkálatok közepette. Ezután pedig folyamatos hozzáférést kapunk a kerülethez, köszönhetően a nagyhatalmú Mr. Hands kapcsolatunknak. A kiegészítő központi városrésze tehát Dogtown, amit úgy lehetne a legegyszerűbben leírni, hogy a „városon belüli város”. Itt teljesen más törvények uralkodnak, mint Night City egyéb kerületeiben. Olyasmikat lehet látni, amiket eddig sehol máshol. Egyébként ide csak és kizárólag szigorú átvilágítás útján lehet bejutni a különböző ellenőrzőpontokon keresztül.
Továbbá, ha ki-be szeretnénk járkálni, mindig át kell esnünk a kötelező procedúrákon. Ahogy átlépünk ebbe a tiltott zónába, úgy érezzük, mintha egy teljesen új világba csöppentünk volna, ezt pedig folyamatosan érzékeltetik is velünk a különböző karakterek. A becsület, az adott szó, a kézfogás… itt ezek a dolgok semmit nem jelentenek, csupán üres szavak és ígéretek. A különböző küldetések, feladatok, változatos karakterek pedig bemutatják nekünk Dogtown sötét múltját és mocskos jelenét is. Dogtown jelenlegi vezére egy bizonyos Kurt Hansen, egykor egy magas rangú Militech katona volt, aki most fegyverkereskedőként kormányozza ezt a teljesen elszigetelt zónát, hűséges csapatai segítségével. Ami eredetileg egy luxussal teli paradicsomnak lett tervezve az ultragazdag emberek számára, most egy omladozó, romos zóna. Az építkezések nagy százalékai megszakadtak az Unifikációs Háború alatt, amikor Hansen csapatai beszivárogtak Pacificába és uralmuk alá vonták az egész területet. A rémuralom azóta is tart, az utcákat pedig megtöltötte a rettegés.
Több mint testőr
A Phantom Liberty története annyira összetett és csavarokkal teli, hogy inkább csak az alapvető problémát vázolom fel, ami beindítja a kiegészítő egyre bonyolódó szerkezetét. Miközben Dogtown titkos bejáratán keresztül haladunk befelé az új zóna szívébe, Songbird felvázolja nekünk, hogy az Új Amerikai Egyesült Államok elnökének a gépét kibertámadás érte és Dogtown kerületében fog landolni. Megkapjuk a koordinátákat, hogy nekünk kell elsőként a helyszínre érnünk mindenki előtt. A landolás nem valósul meg, ugyanis a gépet már idő előtt találat éri, aminek következtében lezuhan. Nekünk pedig elsőként kell a helyszínre érnünk, még Hansen csapatai előtt. A gép roncsainál csak egy túlélőt találunk, magát Rosalind Myerst, az elnököt, aki már heves tűzpárbajt vív az életére törő erőkkel szemben. Az elsődleges feladatunk, hogy a kormányfőt biztonságban tudjuk, búvóhelyet keressünk a számára. Myers elárulja, hogy Songbird fizikai formája eltűnt a becsapódás pillanatában, így ránk hárul a feladat, hogy őt is felkutassuk. Amikor azt gondoljuk, hogy egyedül maradtunk egy teljesen ismeretlen világban, egy ekkora feladat társaságában, kiderül, hogy a zónán belül van egy személy, egy bizonyos Solomon Reed (Idris Elba), aki segíteni tud nekünk. Ő egy tapasztalt FIA ügynök, aki már számtalan alkalommal bizonyította tehetségét a hírszerzésnek. Nála jobban senki nem tudja, hogyan kell egy kémet vagy egy netrunnert megtalálni. Reednek tökéletes érzéke van a tárgyalásokhoz, de egy szigorúan őrzött területre való betörés se okoz különösebb gondot a számára. A vele való találkozás után és a küldetések teljesítése közben viszont rájövünk, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy egyszerű evakuálásról, ugyanis a szálak sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt elsőre gondolnánk.
A játék történetének a főszálát, kényelmes tempóban – minden párbeszédet rendesen elolvasva – nagyjából 8 óra alatt kivégezhetjük. Ehhez jönnek még az új terület adta további lehetőségek, amiknek köszönhetően jócskán el vagyunk látva további mellékküldetésekkel, megbízásokkal. Ha pedig éppen nem feladatokat teljesítünk, akkor ott vannak még az open-world események is, amik teljesen véletlenszerűen jelennek meg a karakterünk közelében. Dogtown virágzik az alvilági üzletekben, a bandaháborúk rendkívül gyakoriak, az erőszak pedig az itteni emberek életének szerves részét képezi. Nem csoda hát, hogy könnyen belekeveredünk mi is valamilyen balhéba, miközben a zónában tartózkodunk. A térképen véletlenszerűen megjelennek ikonok, amik két fajta lehetőséget kínálnak nekünk. Az egyik az Airdrop névre hallgat, a másik pedig egyszerű futár missziókat vonultat fel. Az előbbinél nem árt óvatosnak lennünk, ugyanis a levegőből lelőtt, becsapódó dolgokra nagyon sokan pályáznak. Általában mire a megfelelő helyre érünk, már rég heves tűzharc alakult ki Hansen ellátmányáért. Az utóbbinál pedig El Capitan kér meg minket, hogy különböző minőségű és mennyiségű járműveket szállítsunk le a számára, némi feladattal megfűszerezve. Ezekben a feladatokban az a szép, hogy nem nagyon fogunk két ugyanolyan küldetéssel találkozni, ugyanis a játék véletlenszerűen generálja le nekünk. Az autók eltulajdonítása a három új rádióállomás által szolgáltatott zenék alatt csupa móka és kacagás. Egykönnyen nem fogjuk megunni őket, ugyanis a fejlesztők közel háromórányi zenei anyagot adtak hozzá az alapjátékhoz. Mint látjuk, jócskán akad dolgunk Dogtown vérrel áztatott utcáin, ha pedig mindennel szeretnénk foglalkozni, akkor a DLC játékideje több mint 15 óra is lehet!
Végjáték
A masszív tartalmú DLC-t lehet nem is egy egyszerű kiegészítőnek kellene nevezni, ugyanis annyi tartalom van benne, hogy könnyedén felveszi a versenyt más teljesértékű játékokkal szemben. Az ára viszont egyes embereknek nem fog tetszeni, egyes fórumokon már a nemtetszésüket is kifejtették a játékosok, mondván, hogy pofátlanság pénzt kérni érte, mivel ezeket a dolgokat már az alapjátéknál meg kellett volna kapni. Némi igazság húzódik a sorok mögött, ugyanis valóban sok játékmechanikát csak most kapunk meg, de abban biztos vagyok, hogy egy ilyen melléktörténet nem érkezett volna a játék debütálásakor. Sőt, a kiegészítőnek köszönhetően a fejlesztők elrejtettek egy speciális, alternatív befejezést is a játék legvégén, ami arra ösztönöz minket, hogy a DLC befejezése után erős késztetést érezzünk kideríteni, mi is lehet a játék valódi záró képsora. Azért is írom, hogy záró képsora, ugyanis a fejlesztők bejelentették, hogy nem terveznek további tartalmakat gyártani a programhoz, az erőforrásokat folyamatosan csoportosítják át a soron következő The Witcher játékuk számára. Talán nem is nagy tragédia, hogy lezárul V kalandja, a mondás is úgy szól, hogy „a csúcson kell abbahagyni”. Egy szó, mint száz, a fejlesztők ennyi idő után tényleg helyrepofozták a játékot, nagyon sok dolgot megváltoztattak, kijavítottak, ami a program előnyére szolgált. Ehhez pedig most társul egy fantasztikus, minőségi kiegészítő is, amivel a Cyberpunk 2077 végre elfoglalhatja méltó helyét a legnagyobb címek között.
