Az ember a nagy nyári melegben általában gaming téren is valami könnyedebbre vágyik, és bár ez az időszak jellemzően ebben az iparágban (is) uborkaszezon, vannak zsánerek, melyek kifejezetten jól tudnak érvényesülni a gatyarohasztó időjárásban. Itt van például aktuális tesztalanyunk, egy pörgős, arcade stílusú kétkaros shooter, ami elé kifejezetten jó érzés leülni egy-két menet erejéig, ha épp kevésbé vágyunk valami kimerítőre vagy nagy lélegzetvételűre. De a műfaj mércéjével vizsgálva vajon mennyire maradandó a Curved Space? Járjunk utána!
Ami rögtön jókora pozitívum, hogy a tipikus arcade módok, mint a túlélésre építő Survival, a különféle nehezítésekkel megbolondítható Endless, vagy éppen a napi szintű közösségi kihívást tartogató Daily Run mellett egy kampány is helyet kapott a játékban, amely irányított mederbe tereli a lövöldözést, méghozzá némi történettel megspékelve. Utóbbi ráadásul kifejezetten érdekes, hiszen egy alapvetően egyszerűen prezentált, de több dimenzión átívelő sztorit kapunk, ami nemcsak egy kis extra érdeklődést generál (jó esetben) a játékosban, hanem elágazó útvonalakat is teremt, így akár többször is érdemes lehet nekifutni. Csak. Ne. Lenne. Minden. Egyes. Mondat. Után. Kínosan. És. Idegőrlően. Hosszú. Szünet. A. Párbeszédek. Során.
Egy színtiszta akciójátéknak, mint a Curved Space, nem árt persze, ha van valami egyedi jellemvonása, amivel magára tudja vonni a figyelmet. Az Only By Midnight alkotásának ez is megvan, az viszont már kevésbé egyértelmű, hogy ez valóban erőteljes tényező-e. Konkrétan a címben is szereplő ívelt felületekről van szó, a Curved Space ugyanis a legkülönfélébb módokon kanyargó minibolygókon, űrállomásokon és aszteroidákon játszódik, ami nemcsak az általunk irányított hajó siklását teszi egyedivé, „felmászva” akár a függőleges felületekre is, hanem a kilőtt golyók viselkedését is, melyek végig követik a terep vonalait. És bár mindez jópofán hangzik, különösebben egyszer sem éreztem úgy, hogy ilyen szempontból emlékezeteset vagy tényleg egyedülállót mutatott volna a Curved Space. Ennek a megoldásnak a gyakorlatban nincs túl nagy hatása a játékmenetre, sokszor pedig egyenesen állóháborúvá válik a nagy csatározás (általában éppen az aktuális feladat miatt) – hiába tehát az érdekes ötlet, működő és a gameplay-jel harmonizáló koncepciót nem igazán sikerült köré felhúzni.
Az életünket megkeserítő, a legkülönfélébb formában, méretben és mennyiségben felbukkanó űrpókoknak hasonlóan sokrétű fegyverarzenállal mehetünk neki, a jellegüket tekintve teljesen hétköznapi golyószóróktól, puskáktól és rakétavetőktől kezdve egészen az olyan finomságokig, mint a lángszóró, a lézernyaláb vagy a körfűrész. Érdekes mechanika még, hogy az egyik gombbal rácsatlakozhatunk a pókicákra (vagy akár „pórázra köthetjük” őket az erre kijelölt pontokon), amivel nemcsak megbéníthatjuk őket, hanem ilyen módon életerőt is tölthetünk. Akad még pár ehhez hasonló mechanika a játékban, mint például a golyók visszaverésére is alkalmas kitérő mozdulat vagy a támadásunkat rövid időre felturbózó Overdrive. És bár ezek használata nélkül is gond nélkül el lehet lavírozni a Curved Space-ben, kifejezetten szórakoztató és a dolgunkat jelentősen megkönnyítő extrákról van szó, melyek ráadásul hibátlanul simulnak bele az alap játékmenetbe, így érdemes is alkalmazni őket.
Mindent összevetve azonban kissé felemásak az érzéseim, a fő selling pointnak szánt megoldás, vagyis az ívelt felületek ugyanis túlságosan sokat nem tesznek hozzá az élvezetekhez, ezen felül pedig túl sok különlegességet nem nyújt a játék. Ám így is egy jól összerakott, tisztességes iparosmunkával állunk szemben: a játékmenet szórakoztató, a kampány jelenléte (pláne a folyamatos fejlődéssel és a magas újrajátszhatósággal) nagy plusz, a tartalom pedig mind a mennyiséget, mind a változatosságot tekintve kielégítő. Sokat ezzel együtt sem kell várni tőle, ám ha pont valami hasonlóra vágysz, érdemes lehet megkörnyékezni.
