Szerencsére a point & click műfaj köszöni szépen, remekül van. Bár túlnyomórészt a nosztalgia dominál benne, és lassan minden bokorban nő egy pixeles kalandjáték, azért akadnak fejlesztőcsapatok, akik a modernebb, a 2000-es években új lendületet jelentő utánpótlásokból csemegéznek, mint amilyen például a Runaway-sorozat volt. A gyönyörűen megrajzolt tájakon, kidolgozott szereplőkkel teli, izgalmas kalandok sokaknál betaláltak, és a műfaj legnagyobb klasszikusait (például a Broken Sword első két részét) eszünkbe juttatva kellemes emlékként maradtak meg bennünk. A Crowns and Pawns is elsősorban a Runaway-ből, és persze az említett Broken Sword-szériából táplálkozik, de képes mindezt úgy megtenni, hogy abszolút megáll a saját lábán.
Rejtélyes örökség
Milda a mindig nyüzsgő Chicagoban él, és épp fotós karrierje beindításán ügyködik, mikor kap egy levelet, miszerint nagyapja ráhagyta litvániai házát. Jó pénz lehet a dologban, ezért Milda úgy dönt, hogy Európába utazik és felkeresi a helyet. Azonban hamarosan egy rég elveszett, titokzatos ereklye utáni keresésbe bonyolódik, és úgy tűnik, hogy veszélyesebb családi titkok lappanganak a háttérben, mint azt elsőre gondolta volna. A sztoriról ennyi bőven elég, spoilerezni direkt nem szeretnék, mert nagyon remek kis történetet hoztak össze nekünk az alkotók. Nem csupán a fent említett, mára már klasszikusnak nevezhető címekből merítettek ötleteket, hanem kalandfilmekből is (illetve nem tudom, mennyire volt szándékos, de nekem Dan Brown művei is többször felsejlettek). Litvánia történelme (egészen a 15. századig nyúlunk vissza), uralkodói, és a szovjet megszállás alatt történt, szigorúan titkos KGB-akciók is terítékre kerülnek, szóval izgalmakban sincs hiány.
Talán túl sok pixel-art kalandjátékkal volt dolgom mostanság, de ami egyből feltűnt, hogy a Crowns and Pawns egészen gyönyörű – legalábbis többnyire. 3D-s térben mozoghatunk, ha egy távolabbi ponthoz megyünk, mondjuk, egy fontos karakter miatt, akkor a kamera odaközelít. A párbeszédeknél szintén ez a helyzet. Már Milda lakása is teljesen levett a lábamról, de a játék a litvániai háznál ragadott magával úgy igazán: csodálatosan ki lett dolgozva mind a belső-, mind a külső része. Gyanítom, hogy azért dolgoztak vele többet, mert a korábban kipróbálható demo fő helyszíne is ez volt, de ettől függetlenül is le a kalappal! Sajnos pont ezután meg átkerülünk egy városi nappaliba, ami viszont olyan érzést kelt, mintha sebtiben dobták volna össze. Szóval néha felemás a kép, de azért többségében ez egy szépen kidolgozott, szemet gyönyörködtető hátterekkel operáló program lett, ami egy kifejezetten színes és változatos európai körútra invitál, tele megannyi rejtéllyel és nyomozással.
Az utazás folytatódik
Kalandjátéknál eddig ilyesmivel még nem találkoztam, de Milda karaktere variálható. Azért nem annyira részletesen, mint egy The Sims-játékban, de jópofa, hogy mindjárt a sztori elején megváltoztathatjuk frizuráját, ruházatát, még a kiegészítő-cuccait (nyaklánc, karkötő) is. Nyilván egy kalandjáték elsősorban a logikai feladványok miatt marad emlékezetes, és ezek itt is remekül érvényesülnek: bár némelyiknél egy kicsit talán többet kell gondolkodni (segítséget csak minimálisan kapunk), de többnyire senki sem fog lázas keresgélésbe kezdeni az interneten fellelhető megoldások után. A zene korrekt, a szinkron szintén, a sztori pedig visz magával előre. Ahogy egyre jobban beleássuk magunkat az ország és uralkodói – illetve persze saját családunk – történelmébe, úgy kerülünk egyre nagyobb veszélybe. A folytatást én már most borítékolom. A Crowns and Pawns: Kingdom of Deceit remek választás lehet mindazok számára, akik kedvelik a point & click műfajt, és szeretnének egy újabb remek példát kapni arra, hogy bőven van még kraft ezekben a játékokban. Kellemes, nem túl nehéz játékmenetével, és többnyire tényleg nagyon szépen megrajzolt háttereivel, valamint jópofa karaktereivel bőven abba a kategóriába esik, amire érdemes odafigyelni – pláne, ha magad is kedves emlékeket őrzöl Brian és Gina, valamint George és Nico kalandjairól.
