Érdekes dolog az idő, hiszen annyi minden mellett szinte fel sem tűnt, hogy 10 év Crash nélkül telt el. Vagyis volt néha, de csak felújítások képében, ami azért nem ugyanaz. De a várakozásnak vége, a Toys for Bob pedig ismét ügyesen helytállt, elvégre az It’s About Time olyan, mintha egy kicsit sem kellett volna nélkülöznünk: bár vannak benne jó és érdekes ötletek, sikerült némiképp változatossá tenni a jól ismert platformer-receptet, az alapok az ízzel együtt a kedvencünket juttatják eszünkbe, aminek hála mindenképpen elégedettek lehetünk.
Dimenziók közötti maszkolás
Neo Cortexék mindig rosszban sántikálnak, így most is, ami a harmadik sorszámozott epizód ismeretében nem meglepő. Az már inkább, hogy sikerül léket ütni a dimenziókon, aminek hála a galád brigád ismét a világot fenyegeti. Persze csak Crash és Coco, meg a többi jól ismert szereplő akadályozhatja meg, hogy nagyon elfajuljanak a dolgok, hadjáratukat pedig különböző képességekkel megáldott maszkok támogatják, amiket a világtérképen lévő pályákat teljesítve, vagyis inkább a helyszínhez köthető bossokat elintézve lehet megszerezni, ezzel mindig valami új lehetőséget megnyitva a játékmenetben.
Merthogy azért az mégis látszódik, hogy haladunk a korral, vagyis több szempontból is észre lehet venni az évek elteltét. Nemcsak jobbra haladunk, vagy 3D-ben előre, a kijelölt ösvényen, de rendszeresen új kihívásokat kell teljesíteni. Eltűnő platformok, csapdák, speciális ellenfelek, akiket csak egy adott képesség birtokában lehet eliminálni. Majdnem mindig van valami plusz adalék, ami megfűszerezi a mechanikát, miközben a környezet is kellően változatos.
Természetesen nemcsak a meghatározott útvonalon haladás, ugrálás és repkedés, normál harc vár ránk. Ahogyan mindig, most is vannak menekülős részek, mikor valami nagyobb ellenfél elől próbálunk megszökni, illetve a főellenfelek is ötletesek és általában többkörös küzdelemmel maradnak meg emlékezetünkben. Most is találunk rejtett dolgokat, bónusz pályákat, ahol további gyűjtenivaló várja karakterünket, sőt még retró élményben is részesülhetünk, ilyenkor pedig mintha egy agyonmásolt VHS-en néznénk az eseményeket. Ami még kiemelendő, az a ráadás karakterek jelenléte, illetve a velük elérhető alternatív idővonalak, amik egy-egy pálya korábban nem látott szépségeit mutatják be – legtöbbször új játékmenet-elemmel, ami ismét feldobja az egyébként sem unalmas játékot.
Egyébiránt meg van kihívás bőven, elvégre már a normál pályákon is előfordulhat, hogy valakinek egy-egy feladatba beletörik a bicskája, pláne, ha nem rendelkezik kellő tapasztalattal a műfajban. És akkor ez még mindig a modern játékmód, ahol a rendszer vég nélkül kínálja az újrakezdés lehetőségét, hiszen a hagyományos módban bezony napjaink, vagyis inkább életeink meg vannak számlálva. De visszatérve: az extra kihívásoknál és gyűjtenivalóknál azért tényleg mindenkinek fel kell kötnie a nadrágját vagy a szoknyáját, ha sikerrel akarja letudni a feladatokat, mert a kihívást nem mérték szűk marokkal az alkotók. Ez pedig sokakat elriaszthat majd az első dimenziókat követően.
Crash a régi
Vagy régi és új is egyben. Nehéz dűlőre jutni. Merthogy bár vannak újítások és jó ötletek, azért alapjaiban az It’s About Time vérbeli Crash Bandicoot-játék, ami a meglepetések ellenére sem nyújt igazi meglepetést. Remélem, ezt itt sikerül értelmezni a maga módján. Nagyon élvezetes, hangulatos, változatos, itt-ott kimondottan humoros és jópofa, ráadásul tele van jó dolgokkal, a falon futástól és agyjátékon át a főellenfelekig és pályadizájnig. Nagyjából skálázható a nehézség, ha többen vagyunk, külön mód van rá, hogy mint a régi időkben, halálnál vagy checkpointnál átadjuk a kontrollert, szóval tényleg szinte mindenre odafigyeltek a Toys for Bob arcai.
Ez az odafigyelés nagyon meglátszódik a végeredményen, ami bár nem tökéletes, messze jobb, mint ami korábban néha megjelent Crash címén. 7-8 órán át simán kitartó, számos emlékezetes pillanattal rendelkező epizód, amely tovább öregbíti a széria hírnevét. Nem tökéletes, nem is forradalmi, de a célnak abszolút megfelel, a rajongók és a platformer játékok szerelmesei pedig talán nem is vágytak többre.
