Kire ütött ez a gyermek?

Azt hiszem, vannak páran, akik még emlékeznek egy Redneck Rampage nevű játékra, mely még a DOS-os időkben szerzett híveket magának, lévén egy kellemes kis tanyasi FPS volt, remek humorral fűszerezve. Mindenféle jött-ment alieneket lövöldözhettünk benne, alkalmasint leöblíthettünk a torkunkat a pályákon felszedett italokkal, és még járművekbe is pattanhattunk (a szintek végén pedig társunkat verhettük fejbe egy pajszerrel). Mókás kis játék volt, na. Úgy egy évtizeddel a játék kiadása után kutatni kezdtem a neten, hátha készült belőle egy remake, feltupírozott grafikával, sok-sok tehénnel, esetleg kiberkaszával felszerelve. Nos, Redneck remake-et sajnos nem találtam, viszont ráakadtam erre a kis gyöngyszemre itt, ni.

A játékot a 3 Romans nevű angol firma jegyzi, mely csapat nem túl infódús honlapján körülnézve úgy találtam, hogy leginkább középkategóriás (olcsó...) játékokra specializálódtak. A Country Justice-ról is csak annyi derült ki, hogy a szórakoztató sztori felhőtlen szórakozást fog nekem nyújtani. Na most arról van itt szó, kérem, hogy egy idióta seriff segítségével meg kell keresnünk valami elkóborolt kecskét, ám egy tanyaméretű összeesküvésnek köszönhetően elmeháborodott tudósok, mutáns állatok, és élőhalottak tűnnek fel a horizonton. A mi feladatunk lesz a kecske mellett Yahoo megye még viszonylag normális farmereinek megmentése is.

Rendben, a Redneck Rampage-nek sem volt túl bonyolult története, ettől még simán lehetne ez a játék az év sutyerák lövöldéje. De sajnos nem az...

„Szennygine”

Egészen addig nem volt semmi gondom a játékkal, míg a menüje meg nem jelent. Ez amúgy kb. 1 percet jelent az installálástól számítva, ugyanis a játék nem igazán kápráztat el minket semmilyen bevezető animációval. Amit intro gyanánt kapunk, az annyi, hogy egy földműves álldogál egy folyó előtt, mely gyönyörű fluoreszkáló zöld színben pompázik -- és már elénk is tárul a menü. Nem hittem volna, hogy már egy beállítási ablakot el lehet rontani, de sikerült a fiúknak. Egy dinamit alakú kurzorral tudunk kapcsolgatni, de ha valami átállítunk, sokszor zavarba jön a program és lefagy; amúgy rendkívül idegesítő, hogy minden kapcsolásnál egy zavaró hang jelzi a váltást. Rendkívül kedves. Ja, a billentyűkiosztást a mai napig nem tudtam átkonfigurálni. Mégis, ami a legjobb, az a Help menüpont, ami visszadob minket a Windowsba, és megnyit egy Word doksit. Zseniális!

De ugorjunk, ebből azért még bármi lehet. Töltögetés, majd...

Hát gyerekek! Én marhára megértem, hogy nem lapul minden készítő farzsebében egy aktuális Unreal- vagy Quake-motorra való összeg. De ezt összehozni, ráadásul 2005-ben! Láttam már jó pár FPS-t, így merem mondani, hogy ennél még a Quake 2 is jobban néz ki. Ilyen látványvilággal előhozakodni abban az évben, amikor kijött egy Doom 3 is, nem kis merészségre vall.


Remélem, az oldal szerkesztőjének sikerül ide passzoló képeket találni, én meg megpróbálom szóban bemutatni ezt a rettenetet. Olyanokat tud ez az engine, hogy át tudunk menni a zárt ajtókon. Simán. A tereptárgynak kikiáltott autók zárt ajtóin keresztül látható a föld is, amúgy meg az emberek szája is átlátszó. A kocsik alatt állandóak a textúrahibák. Apropó, textúrák. A házak és úgy általában minden a játékban rendkívül kevés, ám annál ocsmányabb elemből van összerakva. A tehén és egyéb állatok meg pláne röhejesek; az egy dolog, hogy roppant csúfak, de úgy fordulnak körbe, mintha középen egy láthatatlan nyárssal le lennének szúrva a földbe, olyanról meg, hogy a végtagjaik is mozogjanak, nem hallott a program.

Nem csak a tereptárgyak, emberek és állatok sikerültek csapnivalóan. Van a játékban eső is. Na, az a nem semmi! Még annál is kevesebb. Úgy oldja meg a motor, hogy körülöttünk folyamatosan egy ködszerűség látható, aminek következtében semmit nem látunk. Nem hiszel nekem? Pattanj be egy kocsiba és próbáld ki! És készülj fel arra is, hogy az autóval fára is lehet mászni, épp csak lejönni nem, meg hogy a kocsi kereke félig bele fog süppedni a földbe, ami pöttyet megnehezíti a közlekedést. Vicc, de nagyon rossz. Autón kívül vezethetünk vízi járműveket is, de minek… A legjobb az volt, amikor betértem egy falucskába, és az úton haladó verdákban nem ült sofőr, csak úgy mentek körbe-körbe. Felhúzható lendkerekes cuccok voltak talán?

Jó, nagy levegő, hátha van valami cseppnyi tartalom az ordenáré külső mögött...

Altató helyett

Ezzel a játékkal egy óránál több időt nem tudtam egyhuzamban elölteni. Nemcsak azért, mert rendszeresen kifagyott, hanem mert elképesztően monoton. Egy kutya közönséges FPS-ről van szó, amit megpróbáltak feldobni járművek vezetésével meg apróbb közjátékokkal, amiket ha sikeresen teljesítünk, plusz életre teszünk szert. Tök jó, a végén valami húsz élettel mászkáltam, ugyanis ellenfeleink egyhelyben álldogáltak, én meg simán leszedtem őket tisztes távolságból. Persze ha többen álltak egymás mellett, egyik sem lepődött meg különösebben, amikor mellette levadásztam a társát. Néha percekig mászkálunk anélkül, hogy bármi történne, ilyen például a gyárépület. Eltévedni nem nagyon lehet, bazi nagy és nevetséges nyilak mutatják a haladási irányt, a felvehető tárgyak pedig rikító színekben pompáznak (a kulcs a pálya elején pl. akkora, mint a kutya, a repkedő rovar meg nagyobb, mint egy autó).

Az irányítás szintén khm... nem a legjobb; nem egyszer szorultam be ajtókban, hogy onnan se ki, se be. Erre amúgy a readme is felhívja a figyelmet, ilyenkor szerinte F4-et kell nyomni, vagy ha nem működne a dolog, akkor újra kell indítani a játékot. Kedves… A lépcsők is zavarják rendesen a karakterünket, lefelé még csak-csak, de felmenni már csak az ugrás gombbal tudtam. Az egy dolog, hogy mozgási sebességünk nem verdesi a fény gyorsaságát, de ha el akarunk jutni A-ból B-be, jobb, ha mindig futva közlekedünk.

Rendkívül unalmas kalandjaink során megfordulunk falvakban, az említett gyárban, meg egyéb gyanús helyeken, de az egész olyan értelmetlen. A fegyverek sem túl érdekfeszítőek, van baseballütőnk (amivel nekem sehogy sem sikerült eltalálnom senkit), pisztolyunk, puskánk, íjpuskánk, gáz spray-nk, és valahonnan egy M-16-os is előkerül. Semmi különlegesség, sehol egy kapa vagy valami…

Azt már csak szinte zárójelesen említem meg, hogy az unalmas szólómód mellé nem jár semmiféle multiplayer móka – de talán jobb is.

Vidéki igazság

Erős a gyanúm, hogy a készítők amúgy nemcsak a bevezetőben említett jó nevű elődből merítettek, hanem egy másik zombis játékból, a Postal 2-ből is. Erre utal, hogy egy lakókocsi előtt indul vérfagyasztó utunk, meg hogy próbálták véresre venni a dolgot, de valahogy nem sikerült. Inkább komikus, amikor fejbe lövünk egy zombit, a teste meg méterekre csúszik (!) a fejtől.

Egyszerűen nem tudom, mi jót mondjak a játékról. Talán az itt-ott felcsendülő zene okozott átmenetileg kellemes perceket, amúgy ez így maga a megtestesült, bitekbe öntött szörnyűség. Kötve hiszem, hogy bárkit is megfogna.