Az 1999-es év közepén is útjára indult egy ingyenes modifikáció az akkoriban első számú FPS-kedvencnek számító Half-Life-hoz, melyben terroristák és a rend őrei mérték össze erejüket: míg az egyik csapat bombát próbált elhelyezni vagy éppen túszokat rabolt el, addig az ellenfél megpróbálta őket megakadályozni ebben. Az eredetileg két lelkes fiatalembernek köszönhető mű aztán több frissítésen is keresztülment, míg végül hivatalos, dobozos formában is megjelent. Az utolsó, 1.6-os verzió után pedig 2004-ben elérkezett az idő egy újabb lépcsőfokhoz, mely nem kevés újítást csempészett a cybersportként űzött szériába.
The bomb has been planted
Számos példát láttunk már a játéktörténelemben arra, hogy még egy jól csengő névvel ellátott alkotás is megsínyli az elhúzódó fejlesztési időt, vagy éppenséggel a teljes alkotógárda leváltását. A Condition Zero alcímmel ellátott Counter-Strike-folytatás is meglehetősen szilárd alapokra építkezhetett, azonban a végleges kiadásig számos hányattatáson ment keresztül. Eredetileg ugyanis a Quake bővítőlemezekkel és az American McGee's Alice-szel elhíresült Rogue Entertainment kezdett neki a feladatnak, ám a cég belső problémái miatt a Gearbox Software vette át a stafétabotot, amely a grafika csinosítása mellett egyszemélyes módot is elhelyezett a játékban. A határidőkből való kicsúszás miatt aztán a SiN-nel nevet szerzett Ritual Entertainmentnél landolt a projekt, azonban az előzetes verzió meglehetősen negatív értékelése miatt ismét új kezekbe került a fejlesztés, melyet végül is egy akkoriban frissnek számító csapat, a Turtle Rock Studios fejezett be.
Ilyen előzmények mellett az sem lett volna különösebben meglepő, hogy ha egy programozási és tervezési hibákkal teli produktum születik, és ugyan a Condition Zerót aligha lehet egy lapon említeni a klasszikus változattal, azért így is találunk benne érdekes megoldásokat. Az egyik legfeltűnőbb újítás talán a Deleted Scenes névre hallgató egyszemélyes kampánymód jelenléte: az alapvetően csapatalapú, hálózati küzdelmekre kihegyezett játékot ugyanis ellátták egy egymástól független küldetésekkel rendelkező hadjárattal is, melyben a világ különböző pontjain kell a terroristákkal leszámolnunk. Bár a problémák megoldása általában egy halom ellenfél lemészárlásában merül ki, a bevetések során némi változatosságot jelent, mikor lopakodni kényszerülünk (ilyenkor egy kis detektor segítségével a ládákon át is figyelhetjük az ellenség mozgását) vagy éppen túszokat kell biztonságba helyezni. Emellett szerencsére a helyszínek is meglehetősen eltérőek egymástól, békefenntartó tevékenységünkre szakadó hóban, dzsungelben és a városok mélyén is szükség van.
A Counter-Strike velejét jelentő többszemélyes mód szintén átesett némi módosításon, hiszen az élő, hús-vér játékosokkal való összecsapások előtt lehetőségünk nyílik botok segítségével felfedezni a pályákat. Meghatározott mennyiségű pontból gazdálkodva állíthatjuk össze a csapatunkat az alapján, hogy milyen képességekkel és fegyverekkel vannak felszerelve, a harc pedig addig folyik, míg az adott feladaton kívül (mely ugye lehet egy bomba hatástalanítása, vagy emberek biztonságba helyezése – esetleg az ellenfél teljes kiirtása) egyéb teendőknek is eleget teszünk, mint például egy bizonyos fegyverrel kellő mennyiségű kaszabolást viszünk véghez. Aki pedig a legnehezebb fokozaton minden hiba nélkül teljesít, annak nem marad más hátra, mint hogy helyi hálózaton vagy az interneten keresztül összemérje az erejét és célzóképességét másokkal is.
The bomb has been defused
Az ötlet, hogy az élmény teljessé tétele érdekében hadjáratban is részt vehetünk, továbbá kitapasztalhatjuk a fegyvereket és a pályákat a mesterséges intelligencia által irányította társakkal, jól hangzik -- sajnos azonban a végeredmény kissé felemásra sikerült.
A kampány nem rendelkezik önálló történettel, a bevetések előtt általában megkapjuk az eligazítást a bonyolultnak aligha mondható teendőkről, majd dolgunk végeztével utazunk is tovább, ráadásul a fegyverek is ugyanazok, mint a többszemélyes módban. A multiplayer gyakorlórésze arra talán megfelelő, hogy felfedezzük az adott pálya sajátosságait és némi jártasságot szerezzünk a mordályok kezelésében, bajtársaink azonban néha teljesen esztelenül viselkednek, elállják az utunkat vagy egy sarokban guggolva várják a bomba felrobbanását, ráadásul arra sincs lehetőség, hogy elhalálozásunkkor átvegyük valamelyikük felett az irányítást, ehelyett végig kell várni, míg a küzdő felek elintézik egymást, vagy egyszerűen lejár az idő.
A remek alapkoncepciót azonban még így sem sikerült elrontani, a mára kissé megkopott grafika és az elavult technikai megoldások ellenére is jó pár játékossal összefuthatunk az interneten.
