A Costume Quest 2 az egyetlen olyan cím a stúdió életművében, amely egy korábbi játék direkt folytatása. Ez a tény a mérleg pozitív és negatív oldalát egyaránt befolyásolja majd – de ne fussunk ennyire előre, lássuk, mi történt Wrennel és Reynolddal az első epizód óta. (Reméljük, mindenki kiképezte már magát a szeptemberi számunk mellé csomagolt eredeti Costume Questtel!)
CSOKIT VAGY CSAPUNK!
Akárcsak korábban, most is halloween ünnepe körül forognak az események. Főgonoszunk, Orel White (a csupa jóindulattal megáldott fogorvos) megelégeli, hogy minden gyerkőc cukros nyammogni valóval rombolja a szájhigiéniát ezen az estén. A doki időt és teret uralma alá hajtva egy utópisztikus jövőt alakít ki, ahol az ünnep és a fogszuvasodás elleni paranoia határozza meg a mindennapokat.
Kiskölykökből álló csapatunké tehát a megtisztelő feladat, hogy mindent visszazökkentsünk a maga rendes kerékvágásába, miközben különböző küldetéseket oldunk meg a főbb helyszíneken, akárcsak egy könnyed szerepjáték városi terepein. A továbbjutás kulcsa a helyi lakók felkeresése, magyarán minden ajtón be kell kopogtatnunk némi édes szajré reményében.
A térképeken persze ellenfelek is grasszálnak, és hát a házikóknál sem mindig kedves lakók fogadják a jelmezes különítményt. Ilyenkor a program a japán szerepjátékokból ismert kör alapú harcra vált, ahol indul az őrület. A kiskópék kosztümjeik függvényében átváltoznak pterodaktilusszá, szuperhőssé, Kleopátrává vagy valami hasonlóan vicces harcossá. A másik oldalon felsorakozó randaságok elleni csatákat időzítéssel színesítik (pl. jó időben a gombot lenyomva erősíthetjük a támadásunkat), de különböző újdonsült tápolós kártyákkal is buffolhatjuk a karaktereinket.
Miközben a halloween ismételt megmentésén fáradozunk, lépten-nyomon ámulni fogunk a grafika stílusos kidolgozottságán, a zenei betétek pedig csak fokozzák a rajzfilmes hangulatot. Hiába, arról sem szabad megfeledkezni, hogy Schaferéknél remek írók dolgoznak. A Costume Quest második részében is rengeteg megmosolyogtató cukiság és rekeszizom-erősítő duma hangzik el. Az ilyesfajta játékokkal töltött idő alatt gondol bele az ember, hogy mennyi vidám hangulatú, vicces alkotás férne még el a gyűjteményünket tároló polcon…
MINDENSZENTEK?
Friss öltözékekkel, új (vagy újrakevert) helyszínekkel és rengeteg utalással kényeztetik az előző rész rajongóit a játék fejlesztői. Ha azonban korábban is unalmasnak tartottuk a Trick-or-Treat mechanizmust, akkor a Costume Quest 2-nél is felüti a fejét az önismétlés szörnyetege. Szerencsére a következő helyszín ígérete általában motiváló tud lenni, de ráfért volna azért némi extra vérfrissítés a játék belső elemeire.
Ezenfelül még egy dolgot hiányoltunk úgy igazán: a prezentáció színvonalának emeléséhez nagyon jó lett volna egy ütős szinkron. Hiába, ami az előző résznél még elnézhető volt, az az idő múlásával fájó hiányossággá érett. Nem vágyunk a Broken Age parádés szinkronstábjára, de már a Psychonautsnál is zseniális volt az élő szöveges aláfestés.
RPG KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK
Habár itthon nehezen tudunk azonosulni a csokikért csöngető gyerkőcök kalandjaival (hja, kérem, nehezen is lehetne játékot készíteni abból, hogy ki tud több mécsessel meg krizantémmal rálicitálni a másikra…), mégis univerzálisan szórakoztató, könnyed szerepjátékkal gazdagodtunk. Főleg azok számára lesz izgalmas a kosztümkaland, akik az egyedi élményért cserébe elnézik az önismétlést, de azok is vethetnek rá pár pillantást, akik a Double Fine műveit mindenekelőtt a sziporkázó humorért, bájos stíluselemekért és összehasonlíthatatlan atmoszféráért szeretik.
