FPS-sznob tinédzserként régen reflexből fikáztam az RTS-eket, de a StarCraft és az Age of Empires megszerettette velem a műfajt. Habár azt sajnáltam, hogy a későbbi Empire Earth is csupán néhány száz fős populációt engedélyezett, melynek legalább 10 százaléka nyersanyagtermelő munkás, így az epikus csaták megmaradtak illúziónak. A 2001-ben még kezdő GSC Gameworld első, Cossacks: European Wars című játékában viszont tényleg istentelen nagy, már-már kezelhetetlen méretű (több ezres) seregeknek parancsolhattunk, ráadásul az általam kedvelt XVII. századi Európában. A pár kiegészítőt és egy folytatást megért széria az eredeti European Wars Cossacks 3-ra keresztelt remake-jével tér vissza. Akkor most örülünk ennek a Cossacks 1.5-nek, Vincent?
Elfeledett évszázad
Mint írtam, a Cossacks-sorozat által felelevenített XVII. századi Európát igencsak kedvelem, jóllehet a populáris kultúrában meglehetősen alulreprezentált korszak még a birodalomépítős Empire: Total War által is kihagyott ziccer, mivel a Medieval 2 után a Creative Assembly játéka rögtön az amúgy fejlesztésekkel a Cossacksban is elérhető 1700-ba ugrott. Pedig az „elfeledett évszázadban” zajlott az élet: a már kicsit gyengélkedő Oszmán Birodalom ott toporgott Nyugat-Európa kapuinál, miközben a keresztény nemzetek a harmincéves háborúban gyepálták egymást, és Angliában, csendben megtették az első lépést az alkotmányos monarchia felé. A játék történelmi kampányai ezekre az európai eseményekre, illetve a főszereplő nemzetekre (svédek, angolok, franciák, spanyolok, ukránok, oroszok, poroszok, lengyelek, törökök stb.) épülnek. Sajnos a Back to War című kiegészítőt nem vették alapul a fejlesztők, így a magyarokkal nem darálhatjuk le a törököket és a Habsburgokat.
Adj király katonát!
A kampányok 2001-et idézik jó és rossz értelemben. Az adott nemzettel lineárisan teljesítünk szkriptelt missziókat egy-egy térképen, mint a régi szép időkben (Age of Empires, Empire Earth). Az eredeti játékot jó néhány sorstársammal együtt máig nem tudtuk végigjátszani, és a hadjáratok ezúttal is piszkosul nehezek, mivel a készítők a valós, általában nem a játékosnak kedvező történelmi erőviszonyokat rekonstruálták. E téren viszont mindenképp igényes remake a Cossacks 3: a részfeladatokból építkező főküldetés mellett extra katonákért vagy nyersanyagért mellékkaraktereket segíthetünk ki, és általában az ész nélküli termelés helyett gondolkodnunk, taktikáznunk kell bizonyos épületek, technológiák hiányában. Nagy kihívás a kozákokkal a tatárok ellen küzdeni, vagy megkezdeni a Szent Ligával Európa visszafoglalását az oszmánoktól, egyetlen térképen akár két-három órát is eltölthetünk. Cserébe viszont a győzelem katartikus.
2001 óta viszont eltelt 15 év, és elkészült a Cossacks második része, a Napoleonic Wars is, ami tartalmazott egy Battle for Europe című, a Total War-epizódokat vagy a Rise of Nationst idéző játékmódot, melynek keretében egy Európa-térképen játszhattunk birodalomépítős stratégiát. Hogy ezt mi a búbánatért nem voltak képesek a GSC-s fiúk a Cossacks 3-ba integrálni, ha már harmadik résznek merik nevezni a remake-et, fel nem foghatom. A kemény kampányokon kívül amúgy véletlengenerált térképeken játszhatunk a gép ellen, vagy a cikk írásakor használhatatlanul bugos többjátékos mód keretében próbálkozhatunk más játékosokkal. Egyedül játszva is tapasztaltam olyan összeomlásokat, amelyekkel – gonosz leszek – csak gagyi orosz játékokban találkozhattunk. Szerencsére ezek nem olyan gyakorissággal fordulnak elő, hogy játszhatatlanná váljon a program, de azért idegesítő tud lenni, ha elfelejtesz menteni, és gondosan felépített birodalmad elveszik egy tragikomikus fagyás (a játékmenün kívül semmire nem lehet kattintani a térképen) után. Persze megszoktuk ezt manapság, a félkészen kiadott játékok világában.
Ha nem adsz, szakítok!
Ám akármilyen sokat is dorgáltam a Cossacks 3-at, azért be kell vallanom, újra rajongójává váltam. Ne várjunk hatalmas újdonságokra a játékmenet terén, de kis javításokkal (például a lusta dolgozókra szerencsére felhívja a figyelmünket a program) nagyjából a Euorpean Wars rendkívül összetett és jól működő mechanizmusát adaptálták a készítők. Hat nyersanyag hatékony feldolgozását kell megoldanunk, ám ezek nemcsak az építkezéshez, kiképzéshez, technológiák fejlesztéséhez, hanem hadseregünk ellátásához (kaja, arany), épületeink karbantartásához (kő) és a fegyverek elsütéséhez (szén, vas) is elengedhetetlenek. Az üres gyomor és az üres zseb pedig elődjéhez hasonlóan a Cossacks 3-ban is igen kellemetlen következményekkel jár. Ha például kifogy a kincstár vagy az éléskamra, fellázad ellenünk egy alakulat vagy egy csatahajónk, iszonyat pusztítást végezve a gyűlölt anyaföldön.
Emellett csilliónyi fejlesztés vár ránk (puskák lőtávolsága, fakitermelés hatékonysága, földművelés korszerűsítése, lövegtornyok ágyúinak modernizációja stb.), és nemzetenként kapunk jó néhány egyedi, bár azért alapvetően a többi népétől nem annyira különböző speciális egységet (az ukránoknál például a kozákok verziói megfelelnek az osztrákok könnyűlovasságának). Természetesen ezenkívül vannak nagy eltérések a népek között. Kedvenceim az algírok, akiknek még nyilas katonáik vannak (sok sikert az ágyúk és dragonyosok ellen), viszont ezeket sokkal gyorsabban lehet legyártani, mint a fejlett nyugati országok muskétásait.
Szakíts, ha bírsz!
A Cossacks 3 tehát az új történelmi hadjáratokat és a néhány játékmenetbeli modernizációt leszámítva nagyjából az első rész grafikai és zenei felturbózása. A képi világ persze pofás, de „nextgen” látványra senki ne számítson, a Cossacks 3 kicsivel szebb, mint a StarCraft 2 – cserébe viszont a gépigény barátságos, a játék jól skálázható. A zenék is hangulatosak, de a napokban újrahallgattam a European Wars zseniális muzsikáit, és azt mondtam magamban, hogy inkább vették volna át azokat. Szóval, aki egy régivágású, igazi kihívást nyújtó, összetett RTS-t akar, annak tökéletes választás a Cossacks 3, melyet nagyon barátságos áron kínálnak, és a GSC a megjelenés óta naponta javítja, frissíti a programot Steamen. Úgyhogy ne álljon itt, katona, puskát vállra, nyomás a frontra!
