Az előző két számban sorra került a „megboldogult” Konami (legalábbis korábbi, méltán közismert formájában létező vállalatként) shmup-klasszikusainak gyűjteménye, majd a Castlevania-történelem egy meglehetősen hiányos, ám így is kihagyhatatlan szeletét is megismerhettük. Az E3 alatt aztán megjelent a retró kollekció utolsó láncszeme, a Contra Anniversary Collection, amely az 1987 februárjában elstartolt, később Gryzor és Probotector címen is ismert sorozat históriáját célozta meg, hivatalosan 10 játékos, ténylegesen azért jóval szűkösebb felhozatalával. De nézzük, miből élünk, milyen formában törnek életünkre a csúf, gonosz idegenek.
A játékterem mélyén: a Halál
Hogy mi a Contra, azt nehéz néhány szóban megfogalmazni. Számomra a nagybetűs akcióélmény, az a robbanás- és töltényorgia, ami 1992-ben, a Turrican után a legnagyobb hatással volt rám a műfajban, mikor tinédzserként a boltban összetalálkoztam a PAL SNES alapgéppel, valamint a Probotector címen ismert harmadik Contrával, amivel éppen az üzlet eladói szórakoztak, mígnem nagy szomorúságukra el nem tulajdonítottam a masinát és a játékot. Lényegében az első résztől kezdve megegyezett a recept: két katona átlagban balról jobbra haladva küzd meg eleinte humanoid ellenfelekkel, gépesített lövegekkel, majd a bázisok mélyére érve az idegen, erősen Alien-hatású szörnyetegekkel, akiknek fészkében az akció mellett a horror is dominál a biomechanikus megoldások segítségével.
Persze vannak eltérő nézetű küldetések, speciális feladatok, hatalmas főellenfelek, váltogatható és eltérő hatású fegyverek, de az alapmechanika a széria teljes életvonalára rányomta a bélyegét. És ez egyáltalán nem baj, hiszen a már emlegetett harmadik epizód, az 1992-es Contra 3: The Alien Wars (az európai cím a Probotector a Contra helyett, miközben a főhősöket és emberi ellenfeleket robotizálták) a csúcsra járatta mind a szériát, mind a zsánert. Tökéletes, pont ott változik, ahol kell, pont ott nyújt kihívást ahol és ahogy kell, ráadásul van egy kis csavar a nehézségi fokozatok között is, elvégre a valódi befejezést csak akkor láthatod, ha kellőképpen felköltve a gatyát, nem sajnálod idegeidet, és bátran választod a nehezebb opciót. Így kell ösztönözni a játékost!
Már emiatt megéri
Nem túlzás azt állítani, hogy már emiatt az egyetlen epizód miatt megéri a kollekciót begyűjteni, és bizony az első két rész is klasszikus, illetve ott a ’94-es Hard Corps Mega Drive-ra/Genesisre, ami szintén érdekes darab. A 10 játék amúgy ennek a négy programnak a különböző portjait/verzióit takarja, a későbbi, PlayStationre megjelent folytatások szóba sem kerülnek. Ismét van viszont egy digitális könyv, természetesen leírásokkal, érdekességekkel, artokkal és interjúval a megszokottak szerint, ami miatt ez is kincs a rajongóknak. Ami leginkább hiányzik, az egy szimpla online co-op, elvégre a Contra/Probotector részben mindig is a kooperatív lövöldözésről szólt, ami ebben a formában sajnos csak offline valósítható meg – bár hozzáteszem, hogy ez a klasszikus verzióknál is így volt, akkoriban még nem ment máshogy a többjátékos élmény.
Történelmi áttekintésként, vérbeli nosztalgiaként remek darab a Contra Anniversary Collection, ráadásul már csak a harmadik rész miatt is abszolút megéri az árát. Az Alien Wars (vagy máscímen Alien Rebels) a nemzetközi piacon iszonyat áron megy, ez a digitális kollekció ennek csak töredéke, a csomagba meg a többi klasszikus is beletartozik.
