A modern, az erős, és a gagyi
Aki ismeri a Red Alert univerzumát, az rájöhetett, hogy a fejezetcímben szereplő kifejezések közül kettő (modern, erős) az alapverzió főszereplőire, Amerikára és a Szovjetunióra illik leginkább. De kire a nem túl hízelgő „gagyi” szócska? A kiegészítőben megjelenő harmadik félre, Yurira. Őt ugye még 2000-ben ismerhettük meg, mint a kinézetben leginkább Leninre hajazó, nem túl szimpatikus, hipnotizáló fószer, aki mellesleg korábbi szövetségesei, a szovjetek ellen fordult. Persze sikerül őt kiűzni szeretett fővárosunkból (ezalatt Moszkvát értem), így menekülőre fogja a dolgot. Ám nem nyugszik bele vereségébe, egy kis óceániai szigeten bázist állít fel, és létrehoz egy főleg klónokból és mutánsokból (!) álló hadsereget, amivel persze a szovjetek elpusztítására törekszik, de ha már úgyis elindult, a világot is el akarja foglalni (a Dominatorokkal - erről később).
Hogy ez a hihetetlen cselekményszál kibontakozzon, a készítők bepakoltak két plusz kampányt (szovjet és szövetséges), hét-hét küldetéssel. A szövetségesek oldalán a Dominatorokat kell megsemmisítenünk, míg a Vörös Hadsereggel magát Yurit kell legyőznünk. Egyébként a missziók megtartották az alapverzió változatosságát, tehát van köztük "hatalmas csata", de a megszokott hősökkel való kommandózásban is lesz részünk. A nehézségi szinttel én nem voltam megelégedve, egy rutinos "Commandernek" semmiség a két kampány. Az egyszemélyes móddal kapcsolatban a legnagyobb negatívum Yuri hadjáratának hiánya. Sajnos a harmadik féllel csak multiban/skirmishben lehet játszani, de a legjobb az lett volna, ha őt teljesen kihagyják a játékból. És hogy miért? Itt köszön vissza ismét a "gagyi" szó. Yuri hadserege elképesztően futurisztikusra sikeredett, mintha csak valami d-minőségű sci-fiből lépett volna át szeretett játékunkba. Igazam bizonyításául bemutatok párat a leghihetetlenebb egységek közül.
Alapegységek:
- Brute: Leginkább Hulkra hasonlító, hatalmas, izmos, zöld valami, ami/aki öklével püföli az ellent;
- Chaos Drone: Egy egészen eredeti egység; kis terepjáró, ami piros, az ellenséges gyalogságot megzavaró füstöt okád ki magából, így azok egymást kezdik el lőni.
- Magnetron: Mint ahogy a neve is mutatja, ez egy hatalmas mágnessel felszerelt tank, ami magához vonzza a járműveket (a hajókat is!);
- Master Mind: Egy borzalmasan ócska tank: a lövegtornya helyén egy hatalmas agy (!) van, amivel maximum három ellenséget tud hipnotizálni. Ha ennél többel operál, könnyen felrobbantja magát.
- Slave Miner: Yuri "refineryje", egy mozgó épület, amibe rabszolgák hordják az ércet, és ezzel termelik nekünk a pénzt
- Floating Disc: Ettől az egységtől a Red Alert 2 rajongók könnyen szívinfarktust kaphatnak. Ez bizony egy… REPÜLŐ CSÉSZEALJ! Ami… LÉZERREL LŐ! Na, ezt ne is feszegessük tovább...
Szuperfegyverek:
- Genetic Mutator: Ötpercenként lehet használni. Az adott területre rábökve az ott állomásozó gyalogosokat Brute-tá változtatja, amik attól fogva minket szolgálnak.
- Dominator: Yuri fő fegyvere, amit már fentebb is említettem. Egy tömeghipnotizáló valami, ami még az épületeket is elpusztítja a megadott területen. Tízpercenként lehet igénybe venni.
A felsoroltakon kívül van persze még számos egység/épület, de én csak a leghajmeresztőbbeket vetettem Wordpadre. A példáim csak még jobban alátámasztják azt az állítást, miszerint Yuri megjelenése hihetetlenül hazavágja a „redalertes érzést”.
Minden rosszban van valami jó
A Yuri’s Revenge amellett, hogy ad egy új frakciót és van két kampánya, egyfajta patchként is funkcionál. Ebből kifolyólag pár hibát orvosol, mint például a nyilakkal való scrollozás vagy éppen az épületekbe bedugható emberek esetét (a kurzort egy épület fölé irányítva egyből megmutatja a benn lévők számát). Ám azt nem vették még mindig észre, hogy kétszáznál több katonát nem lehet egyszerre irányítani, vagy hogy a tankok sokszor csak szerencsétlenkednek. Amit abszolút nem értek, hogy az MI-n mért kellett változtatni? Az alapban sem volt nagy kihívás, no de itt?! A brutális ellenfelek kis öngyilkos kommandókkal támadnak, még egy „újonc” is elintézi őket. Viszont van egy dolog, amibe nem lehet belekötni: a multi és a skirmish. Végre ki lehet választani skirmishben a szövetségeseket, így a géppel vállvetve is harcolhatunk, és lehetőségünk nyílik arra, hogy meghatározzuk a kezdőhelyünket a pályán.
Apropó, pályák. Mondanom sem kell, hogy jó pár csatatér is belekerült a kiegészítőbe, és vannak köztük egészen jól sikerültek is! Ezeken túl még új egységeket/épületeket is találunk a szövetségesek/oroszok támogatására, de sajnos ezek, azt kell, mondjam, használhatatlanok. A játék során egyszer nem vettem őket igénybe, teljesen feleslegesek. Van köztük az oroszoknál egy helikopter, egy hős (szovjet Tanya) és egy épület, ami olcsóbbá teszi a gyártást (talán csak ez hasznos). A „kékeknél” kapunk újdonságként egy robotirányító központot, amivel lebegő robottankokat készíthetünk, és egy hatalmas, mozgó erődöt, amivel áttaposhatunk a falakon és a beleküldött öt emberrel erősíthetjük fegyverzetét (mint a házaknál). A kiegészítő talán ezen a téren teljesít a legszebben, de ez elég kevés dolog, valljuk be…
A szovjet technológia és a tanulság
A Red Alert 2 grafikája már 2000-ben sem számított egy nagy durranásnak, de hogy egy év alatt egy fikarcnyit sem fejlődött, az azért már több mint kínos. Lett volna rá elég idejük, hogy legalább a képhibákat kijavítsák, vagy mondjuk szebb modelleket kidolgozzanak a régi egységekhez, de nem! A grafikusok mentségére legyen mondva, összedobtak pár új helyszínt (London, Egyiptom, San Francisco), amik hozzák az alapverzió színvonalát, látni rajtuk a háborús pusztítást.
Az expanziót fejlesztői lóhalálában dobták össze, ez sok mindenen, de főleg a sztorin látszódik meg. 2001-re az EA Games egyre nagyobb szeleteket hasított ki a Westwoodból, melynek következtében már a cégóriás diktálta az iramot, és valószínűleg a kiadó kívánsága volt, hogy egy év alatt készítsék el ezt a kis anyagot. Ez persze csak az én fantáziám, ha nincs igazam: bocsánat, EA...