Tsubasa kapitány. Egy újabb ikonikus manga/anime karakter, aki nem kerülhette el a videojátékos feldolgozást. Emlékszem, gyerekkoromban imádtam az animéket (persze csak azokat, melyek akkoriban eljutottak Magyarországra), és a kötelező Dragon Ball, Pokémon meg Sailor Moon (igen, azt is néztem) mellett a Kölyökklub kínálatában néha belefutottam Tsubasa kapitányba is. Valahogy sosem fogott meg igazán – talán mert a foci már akkor sem kötött le –, viszont amikor ment, sosem kapcsoltam el. Arra emlékszem, hogy a focis témából adódóan elég sokszor volt egy-egy fontos meccs a középpontban, viszont ezek néha több epizódon át is kitartottak, szóval előfordult, hogy egy döntő akár 2-3 részen keresztül zajlott. Sok évvel később pótoltam a teljes – egyébként a ’80-as évek közepén népszerűvé vált – animét, pont mikor megérkezett a 2018-as folytatás.
Az első félidőben jók voltunk
A Captain Tsubasa: Rise of New Champions ez utóbbiból merítkezik, illetve tovább is gondolja. Tsubasa Ozora első éveit nem láthatjuk, a történet az utolsó japán nemzeti bajnoksággal indít. Ezt egy rövid sztori módban mutatják be, ahol is egy 6-7 meccsből álló történetet játszhatunk végig a Nankatsu sportegyesület csapatával. A mérkőzéseken előcsalhatunk az animéből ismert eseményeket, így reprodukálhatjuk például a kapitány híres lövését, vagy akár a hírhedt ikrek Skylab Hurricane-mozdulatát. A történet két befejezéssel bír, amiből az egyszerűbb, ha megnyerjük a tornát. A bátrabbak próbálhatják tartani a lépést az örök rivális Toho és annak kapitánya, Kojiro ellen, majd egy döntetlent összeügyeskedve érkezik is az emlékezetes átvezető jelenet.
Az anime pont itt maradt abba, ahol is a bajnokságon résztvevő szereplők közül egy elit csoportot szerveznek, majd a világ különböző ifjúsági csapatai ellen eresztik össze őket (ez még meg volt említve). Az egydélutános Tsubasa-kalandmód mellett így fő tartalmi pillér gyanánt legyártottak egy, a saját kreált karakterrel bíró New Hero történetet is, ahol többek között Olaszország, Hollandia, Amerika vagy épp Németország előtt, a korábbi kampányhoz hasonló junior ligában kell győzedelmeskednünk. A Bandai Namco-játékokból ismerős módon rendkívül részletesen testre szabhatjuk focistánkat, aki kezdetben még eléggé esetlen. Csapatjáték lévén emberünk csak egy kis szeletét teszi ki az egésznek, de amikor őt irányítjuk és vele akciózunk, az kihatással lesz az egyéni és az egész csapat statisztikájára is.
Aztán bekaptunk három gólt
Arcade játék lévén az irányítás a lehető legegyszerűbb. A játékosok terelgetése, a különféle rövid- vagy hosszú passzok és a kapura lövés mellett a legfontosabb tulajdonság az úgynevezett „spirit” mércénk lesz. Ezt használhatjuk futásra, szökkenésre, illetve így tudunk cselezni és utat törni a védők között. Kitartásunknak egy része minden második lecselezett sportoló után visszatöltődik, valamint a speciális kapura lövés mércéje is villámgyorsan visszaáll. A gyakorlatban ez általában úgy néz ki, hogy ellenfeleink felrúgnak az égig, műholdnak, vagy becsúszással próbálkoznak. Fordított esetben egész nyugodtan tegyünk így mi is, mert szabálytalanság miatt sosem fúj majd a spori (az animében nagyjából kétszer fordult elő sárga lap). A normális lövésből soha az életben nem fog gól születni, a kapus staminájából tudunk csak csipegetni vele.
A legnagyobb gond az egésszel, hogy garantált találat csupán közelről és speciális rárúgásokkal kivitelezhető. Ha erre a metódusra beállunk, akkor az egész túl monoton és gépies lesz, de végső soron ez vezet eredményes játékra. Aki FIFA- vagy PES-minőséget vár, az csalódni fog. Teljesen alap a játékmenet, a támadás és a védekezés pedig alig két gombra korlátozódik. Izomból fellökhetjük a rivális csapat játékosait, a kutyát nem fogja érdekelni. Egyedül a lesre futásra kell csak ügyelnünk, illetve az sem jó, ha a híresebb támadó játékosok nagy elánnal megindulnak a kapunk felé, mert ha későn érünk oda szerelni, akkor az esetek zömében egy bekapott gól miatt fájhat a fejünk. És a Captain Tsubasa: Rise of New Champions bizony nem egy könnyed séta a parkban. A legtöbb lejátszott meccset alig tudtam egyetlen góllal megnyerni, és már annak is örültem, ha a hosszabbításig döntetlennel jutottam el.
Ez megzavarta a fiúkat
Rutinosabb FIFA-játékosok persze most kinevethetnének, hogy mennyire béna vagyok, de ez a játék néha unfair módon csal. Ha vezetsz, készülj fel rá, hogy az ellenfél úgy fogja megostromolni a védelmed, mint az Uruk-hai sereg Kürtvár falait a Helm-szurdoki csatában. Másrészt a kampányban előfordul, hogy a sztori szerint kapsz gólt. Ilyenkor nem tudsz tenni semmit, csupán végignézheted, amint az átvezetőben a kapuban landol a labda. A vizualitás legalább korrekt: hasra ugyan nem esünk tőle, de visszaadja a tévében látottakat. A szinkron pedig szerencsére az eredeti japán verzióból származik, és a hangeffektek is a helyükön vannak. Az országok közötti bajnokság alatt eddig nem látott filmecskék is előkerülnek – ezek már nem kerültek bele a sorozatba.
Amit még negatívumként felhoznék, az főként az, hogy minden figura ugyanúgy fut, és a kapusok védéseiből sincs túl sok fajta. Mindegyik rendelkezik egy dedikált, garantált mentő mozdulattal, amit a csapat közös speciális hajrájának feláldozásával süthetünk el. Ez a mérce az eredményes szerelések után töltődik, bekapcsolva pedig a játékosok kitartást nyerhetnek vissza, ami az egész játék kulcsa. A részletes oktatómód és pár óra nyüstölés után elsajátítható az egész. Az intenzív gombnyomkodásban könnyen elfáradhat a csuklónk, amit két focista összekapása esetén, sajgó praclink kárára, még egy kemény button smash-minijátékkal is jutalmaz a rendszer.
Már egyenlíteni sem tudtunk
Saját karakterünknek új támadásokat taníthatunk, ha rendelkezünk ingame pontokból vásárolható focis kártyákkal. Ezeket használva a lap szintet lép, így a rajta található játékossal is közelebbi barátságba kerülünk. Egy rövid átvezető után egyik képessége lesz a jutalmunk, így tovább törhetünk a cél felé. Akit komolyabban érdekel a téma, az ezzel el lesz egy jó ideig, mert a kezdésnél rögtön három klub közül választhatunk, így az újabb végigjátszásokkal és a már fejlettebb focistánkkal a többi csapatot is győzelemre vezethetjük. Természetesen játszhatunk offline (akár négyen), illetve online is összemérhetjük tudásunkat. Csapatokat kreálhatunk és meglévő játékosokat alakíthatunk át, persze csak akkor, ha addig nem untuk meg a banánt. Ez inkább az átlag, casual játékosokra vonatkozik, egy Captain Tsubasa-fanatikus orrvérzésig rajta lesz a szeren – mondjuk főként nekik is készült ez a cím. Mindenki másnak inkább csak érdekesség szinten fog megmaradni, és gyanítom, hogy azok is elég hamar ráunnak majd, akik Tsubasa kapitányt hozzám hasonlóan gyerekkori élményként őrzik emlékeikben.
Nyilván én sem szimulátort vártam, de a Captain Tsubasa: Rise of New Champions játékmenetén igazán lehetett volna még itt-ott csiszolni, és sajnos a PC-s port ezúttal is gyermekbetegségektől szenved (a szerverek köhögnek, a gombkiosztás cseppet sem kényelmes, és grafikai bugok is előfordulnak). Most még csak az igazán elszánt fanoknak érdemes rá lecsapniuk, a többiek inkább nézzenek meg egy-két online mérkőzést, hogy nagyjából képben legyenek, miféle programmal is állnak szemben.
