Újszerű élménnyel és a szimulátor fogalmát magasabb szintre emeléssel kívánt újat mutatni a videojátékok piacán a '98-as évek végén debütált Cabela’s sorozat legelső darabja. A kezdeti sikerek után a játékok terén zuhanórepülést végző patinás vállalat borzalmasabbnál borzalmasabb darabokat kezdett ontani magából, ami végül teljesen padlóra küldte a játékosok szemében addig oly nagy becsben tartott szériát.
Jó három évig tartó síri csend, no meg pár fejlesztőcég leváltása után ismét az Activisonnel kézen fogva tér vissza a Cabela's 2014-es változata, hogy a régi öltözéket leporolva egy friss és merőben megújult darabbal mutassa meg: van még keresnivalója a játékvilágban.
Ahol a vadak várnak
Big Game Hunter: Pro Hunts névre keresztelt tesztalanyunkat 2014 márciusában jelentette meg a kiadó, mely a sorozat többi tagjához hasonlóan ismételten a vadászatot helyezi a középpontba. A csavar ott kezdődik, hogy fiktív szereplők helyett ezúttal a Cabela’s kötelékébe tartozó professzionális vadászok bőrébe bújhatunk, hogy hivatásunknak (és választott fegyverünknek) megfelelően csapoljuk meg az adott környék jellemző állatvilágának populációját.
A sztori szempontjából újdonságokat bár nem találunk, túlontúl nincs is szükségünk rá: a játéknak ezúttal tényleg sikerült visszatalálnia önmagához és egyúttal mindenféle bugyuta akcióval megfűszerezett jelenettől távol maradni, hogy végre valóban a vadászat nyújtotta élményre koncentrálhassunk Észak-Amerika festői tájainak asszisztálásában. A fejlesztők állítása szerint ez egyébként négyszer nagyobb területet takar, mint amivel eddig a Big Game Hunter sorozatban találkozhattunk. A bejárható helyek a leterített vadállatok, valamint a megszerzett pontok és trófeák mértékétől függően válnak elérhetővé, és ahogy haladunk előre, úgy nyílik lehetőségünk az egyébként igen gazdag élővilág felfedezésére a fácánoktól egészen a medvékig, összesen tíz nagyvaddal bezárólag.
Egy adag őzet kérek elvitelre
A program (első) indítását követően amolyan bevezetővel egybegyúrt gyorstalpaló fogadja az újdonsült vadászokat, melyet átugrani bár nem tudunk, szerencsére kellőképpen rövid ahhoz, hogy a szükséges és egyébként mindössze pár billentyűkombinációt néhány perc alatt elsajátítsuk. Első küldetés gyanánt egy szarvas leterítésével bíznak meg bennünket, ami közben egyúttal fény derül a különféle vadásztrükkök alkalmazhatóságára is, mint a bokrok és sziklák közti kúszás, vagy a magaslesről kémlelés. Ez utóbbi egyébként kifejezetten ajánlatos is, sok esetben ugyanis a környező fák és az aljnövényzet alaposan megnehezítheti a dolgunkat, és persze vele a tiszta találat esélyét is. A fülünkbe folyamatosan hasznos információkat motyogó hang elsőre talán zavarónak tűnhet, pár pillanat múlva azonban már úgyis fittyet hányunk rá.
A szóban forgó szarvas becserkészése után kapjuk meg az első lövéshez szükséges instrukciókat, melyet Vaszilij Zajcev nyugalmával intézünk. Persze mesterlövésznek sem kell éppen lennünk, lévén mindenféle segítséget megkapunk a tökéletes lövés kivitelezéséhez. A levegő visszatartására szolgáló gombot lenyomva máris kevésbé lihegünk, ennek köszönhetően pedig a távcsövön át szemlélve a célkereszt is kevésbé jár hullámvasútszerű mozgást. Szintén a 2014-es Pro Hunts újdonsága az alapjaitól újraírt Bullet Time effektus, mely bár nagyon látványos és a korábbi részekkel ellentétben minden eddiginél részletesebb információkkal látja el a lövészt (kilőtt golyó sebessége, ideje, megtett távolság stb.), túl sok haszna nemigen van. A megjelenő adatok ráadásul még a vadászattal köszönőviszonyban lévő ember számára is gyakorlatilag nulla értelemmel bírnak, nemhogy egy mezei játékosnak. Hasonlóképp szembetűnő, de annál inkább hasznosabb újítás a lövedék becsapódását illusztráló felvétel, mely itt is különféle számadatokkal hivatott szolgálni a vadásztanoncokat. A lassított képen, mintha csak röntgenszemet növesztettünk volna, láthatjuk, hogy a skuló melyik kulcsfontosságú szervet -- vagy pechünkre bordát -- találja el. Attól függően, hogy hova és milyen távolságból csapódik be a golyó, illetve hogy a lövés elsőre halált okoz-e vagy sem, alakul a pontozás. Amennyiben az aktuális vadat leterítettük, jó esetben csak fel kell szednünk a trófeát, ám ha nem, akkor kezdhetjük a vérnyom követését a sérült állat nyomában.
Három a magyar igazság
A Cabela’s sorozat eddigi részeit főként azért (is) kritizálták, mert egyszerűen nem hagyott időt s teret a nyílt világ jellegű szórakozásra, vagy úgy egyáltalán a felfedezésre. Szerencsére a Pro Hunts esetében itt is visszatértek a gyökerekhez a fejlesztők, így a játék alapból három különböző módot kínál: Regular, Pro és Open. A Regular, vagy más néven az alap, a vadászat legegyszerűbb változatát takarja, melyhez semmilyen extra felszerelésre nincs szükségünk; a megkötés mindössze annyi, hogy csak pár állatot pécézhetünk ki magunknak. A magasabb, azaz a Pro fokozat esetén már elkél a minőségibb ruházat és vele együtt a komolyabb arzenál. Ez utóbbiból egyébként bőséges a választék, mi több, bizonyos kiegészítőket kedvünk szerint változtathatunk a puskákon és az íjakon is. A dolog egyetlen negatívuma, hogy nemcsak a fegyverek, de még a muníciók egyéb fajtái is borzasztó áron mozognak, így először mindenképp tanácsos pár kört futni, s levadászni néhány környékbeli jószágot. A harmadik és egyben utolsó az Open, azaz nyílt mód, melynek nevéből már sejthető, hogy itt végképp semmilyen megkötést nem kell elviselnünk, gyakorlatilag mehetünk, amerre látunk, és lőhetünk bármire, ami csak él és mozog.
Vegyem, vagy ne vegyem?
Bár a Pro Hunts esetében nagyon is érződik a monoton egyjátékos mód, az újonnan bekerült tartalmak és az opcionális vadászati formák igazán sokat dobnak a hangulaton. A grafikai megvalósítás helyenként pazar látványvilággal operál, a stílusos és fülbemászó, countryszerű rockzene pedig csak hab azon a bizonyos tortán. Mindezektől függetlenül, ahogy a Cabela’s eddigi darabjai, úgy a szóban forgó rész sem egy szó szerint értendő FPS lövölde. A vadak felfedezése és elejtése sokszor igencsak próbára teszi a türelmünket, ami miatt nem biztos, hogy mindenki élvezhetőnek fogja találni a játékot. A Cabela’s meglévő portfólióját elnézve az viszont már most biztosra vehető, hogy nem maradunk újabb rész nélkül, ezzel kapcsolatban pedig mindenképpen örvendetes lehet a hír, hogy a játék mögött álló Cauldron fejlesztőcéget az a Bohemia Interactive vásárolta fel nemrég, mely többek közt a DayZ nevű túlélőhorrort is készíti. Így ha a mostani darab nem is váltja meg a világot, jó úton halad, hogy előbb-utóbb kitűnjön a szürke átlagból. És ha addig másra nem is, de arra pont jó, hogy elnyomjuk vele a szomszéd hétvégi fűnyírójának idegesítő zaját.
