Aki követi a Hétvégame keretein belül a Yakuza-halogató teleregényemet (és ki ne tenné, remek rovat!), emlékezhet rá, említettem egy játékot, amiben kisebb szünetet kellett tartanom a józan eszem és a környékemen található törékenyebb tárgyak megőrzése érdekében. Na, ez volt az a játék. Végül fülmasszírozás és a "Szusza!" ismételgetésével sikerült alaposabban szemügyre vennem – mert, jól sejtettem, és a történet egész élvezetes lett. De hogy sikerült a portoláskor nagyjából minden mást elrontani? Ha már ilyen durván clickbait módon ígértem tippeket, jöjjön a lista:
1. Nehézkes kezelés
A PC-portot használóknak fontos, hogy érezzék, mennyire megvetjük őket, ezért legyen a kezelés nehézkes, titokzatos, helyenként hiányos, és semmiféle számítógépen megszokott és elvárt funkció ne legyen a programban, még a felbontás állítására se!
2. Eredeti felbontás
Tiszteletben kell tartani a kézikonzolos hagyományokat, így a lehető legkevesebb háttérképet készítsük el nagyobb felbontásban. A videókra végképp ne pazaroljunk energiát.
3. Véletlenszerű hangkeverés
A japán szinkron kiváló, ezen feltétlenül rontani kell! Az egyik legjobb módszer, hogy bár minden fontos szereplő hangereje külön állítható, de ettől függetlenül véletlenszerűen felerősítünk vagy lehalkítunk 1-2 mondatot. Ha bárki kérdezi, ez rogue-lite.
4. Megbízhatatlan feliratok
Nem elég, hogy a szinkron remek, az angol fordítás szintén elég jó lett (egy-két furcsább helyzetet leszámítva amikor ideiglenesen más lesz a főszereplő). De így hihetetlenül idegesítővé tehetjük a játékot, ha némelyik helyszínváltás után az első pár mondatot nem feliratozzuk – legfeljebb utólag visszanézhető a szövegnaplóban. A bónusz videóknál szerencsére nincs napló, így ott elhagyva a feliratot egy értékes extrát tehetünk használhatatlanná.
5. A tudás hatalom, védd meg jól!
Kategorikusan tiltsuk meg, hogy bárki képet, videót vagy akár bármilyen „részletet” tegyen közzé bármiről az első fejezeten kívül. Így nemcsak azt titkolhatjuk el, hogy milyen a játék felépítése, de az sem derülhet ki, hogy az eredetileg kissé sablonos szereplők karaktere mélyül-e.
6. Megfelelő időzítés
Adjuk ki az egészet nem sokkal egy legendás vizuális regény megjelenése után, és két időhurkokkal operáló játék között, hátha úgy sokkal kevesebb embert érdekel a főhős még így is elég egyéni képessége, amivel egy rövid időre mások testébe képes visszaugrani (persze ki is emelhetnénk ennek alapvető jogi és erkölcsi problémáit, de azt már megtette a WW84…).
És ezt így hogy?
Elismerem, ennek nem sok értelme volt a feszültség levezetésén kívül, de ennyi szörnyű döntés és becsúszott hiba után szükség volt rá. Másrészt egy vizuális regénynek a történet, karakterfejlődés és a stílus a lényege, amelyekből kettőről nem igazán írhatok, ha szeretném betartani a tiltást. A gond ezzel főleg az, hogy az első fejezet végére éppen csak sejthető, hogy a történet jó lesz, ha beindul, a szereplők többek is lehetnek, mint japán játékokból és sorozatokból ismert tucat-karaktertípusok, és ha akadnak is kisebb döccenők, a szimpatikus főhősnő eltereli róla a figyelmet. A magam részéről eddigre még a pasik közül sem igazán sikerült választanom – ezen a téren másnak azért könnyebb dolga lehet.
Amit még elmondhatok, hogy a japán szinkron tényleg remek és teljes, ami azért nagy szó, mert a játék nem rövid (hú, remélem nem lesz baj ebből a spoilerből!). A háttérképek szépek, bár sokszor látszik rajtuk a gyenge felbontás, a karakterek kinézete és animációja néha kellemes. És nagyjából minden más tragikus: oktatórész, feliratozás, videók felbontása (és némelyiknél az egész, ahogy van), a kezelőfelület és kezelés. Ráadásul tennivalónk is alig lesz az olvasáson túl. Néha hozhatunk egy döntést, ami a történetben is számít, de gyakran csak azt határozza meg, melyik pasival lesz esélyünk romantikusabb kapcsolatba kerülni. Nem túl tisztességes összehasonlítás, sőt az alműfaj is eltérő, de a The Great Ace Attorney Chronicles után közvetlenül ez egyszerűen felfoghatatlanul szörnyű ajánlat. A hírek szerint a Switch-verzióval jobb a helyzet, hiszen a Bustafellows eredetileg is azon jelent meg még 2019-ben, japánul. PC-re viszont még a vizuális regények kedvelőinek is csak akkor tudom ajánlani, ha végre rendbehozzák a portot, és kap egy kb. 50%-os leárazást. Addig csak elkötelezett otome-fanatikusoknak, esetleg mazochistáknak.
