Közlekedő ember vagyok: kerékpártól a céges nyolcszemélyes kisbuszig bármit elvezetek, amit B-s jogsival csak lehet. Ha szerelem van, akkor jön a ’67-es bogaram, ha meg móka, akkor a csőrös Ural. A buszokat azonban gyermekkorom óta csak párás szemmel nézegettem: mindig is a szóló Ikarus 260-asok és csuklós 280-asok vezetőajtajánál szobroztam (pedig ugye ki volt matricázva gondosan, hogy ezt nem szabad), bámulva, hogy a buszvezetők milyen ügyesek és okosak. Aztán felnőttem, de lelkem mélyén mindig is megmaradt ez a vonzalom.
2018 tavaszának végén szinte egy időben futott be egy erőteljes meghívás egy skandináviai buszvezetői állásra és a Bus Simulator 18, egy aprócska fejlesztőcsapat játéka. Egyelőre maradok katonai szerkesztő és újságíró, de a BS18 marad a merevlemezen, a teszt befejezése után is. Megkedveltem, pedig korántsem hibátlan, sőt, de erre még visszatérek. Mégis: a néha hajmeresztő hibák ellenére valamit megpendített bennem. Szerettem vele játszani, s gyermekként örültem a szintlépésekkel elérhető, új „nagyvasaknak”.
PIROS HETES
A feltelepítés a szokásos, gondtalan steames: a nemrég bekötött gigabites kapcsolaton pikk-pakk lenn volt a cucc. Egy gyors Nvidia driverfrissítés, s máris a kormány mögött találtam magam – sajnos csak virtuálisan. Mivel a fő profilom mégiscsak a repülőszimulátorok lennének, így egy Saitek Pro Flight-szett vár az asztalomon. Na mármost a játék egyik nagy problémája a perifériák támogatásának finoman szólva is hiányos volta, így maradt a WASD, plusz indexlámpaként a Q és E. Ezek lesznek a legjobb barátaink, meg az 1-2-3, függően az ajtók számától (nyitás és zárás).
A játék maga logikusan felépített: adott egy szemmel láthatóan európai kisváros, amit valami miatt Sunny Springnek hívnak. Cuki, ahogy a német tájakon feltűnik az Oakville felirat, közvetlenül Scharfetter után, Siegwalden felett egy kicsivel. Értem én, hogy angol változat, de azért a német táblafeliratok maradhattak volna, úgyis erről a nyelvterületről érkezik a vevők többsége. Szóval, ebben a városban kell nulláról felépíteni a buszokra alapozott tömegközlekedést. Ehhez az előre kijelölt megállóhelyekre építve (lehetőleg jövedelmező) járatokat kell kialakítani, buszokat vásárolni, hozzá járművezetőket felvenni és aztán vezetni. Sokat. Merthogy nemcsak az alkalmazottaknak kell a volán mögé pattanni, hanem nekünk is. Ha mi végigmegyünk egy járaton, akkor kapunk a többi, gépi sofőrrel dolgozó vonalról is, amint azt a garázsba visszatérve a statisztika is megmutatja.
CSUKLÓSI ROHAM
Nem lesz egyszerű dolgunk a gyönyörű és amúgy licenc alapján igen szépen modellezett (MAN, Mercedes, Setra, Iveco – csupa európai buszgyártó nagyágyú) járgányokkal. Sok ellenségünk lesz, de ebből kevés olyan idegesítő, mint a kátyúk tömege. Ha belemész – büntetőpont, ami nem tesz jót az XP-gyűjtésnek és persze a szintlépésnek. Márpedig bele fogsz: a városrészek közötti utak olyanok, mintha nem is németföldön járnánk, hanem az 1990-as évek végi külső Bartók Béla úton. Borzasztó. Ráadásul előre nem is látni a kis rohadékokat, így marad az alapos vonalismeret (azaz bemagolni, hol vannak a tankcsapdák) és a padlógázas dodzsemezés. Ez utóbbit a játék sajnos támogatja is, igencsak versenyautós a sok-sok tonnás buszok viselkedése. Az utasok összedöntéséért sem jár ilyenkor büntetés, csakúgy, mint a szoros menetrend miatti padlógáz-satufék vezetésért.
A másik, egészen konkrétan időnként agyhalált okozó fícsör a kedves közlekedők viselkedése. A gyalogosok okosak, udvariasak, csak a zebrán és a járdán mozognak. Na de az autósok – akik amúgy közepesen élethű (Swift-hegyek és Vivaro-csordák) modellekkel, de márkajelzés nélkül robognak az utakon. Az egy dolog, hogy szinte mindegyik kanyarodik a sarkokon, de az, hogy előzni nem tud az AI, az valami embertelen. Ha nem tud gyorsan megelőzni (márpedig nem tud, mert én is maximális sebességgel teperek, mert sietek), akkor előzés közben nyom egy satuféket, megáll, majd indexel és a sávba visszatérve nekem jön. Aztán csöng is a kassza: a töréskárt levonják a napi bevételből. Érdekes, hogy a busz külső modelljén és vezethetőségén a legvadabb frontálpuszi után sem változik semmi, s persze sem mi, sem az utasok nem sérülnek…
Amúgy a vezetés igazán nyugodtnak mondható. Sehol egy bringásfutár, robogós pizzaman, éjszaka sem csalinkázik elénk feketébe öltözött bölcsészbringás a városközpontban. Ha használod az indexet, az első autó megáll és kienged a megállóból (a kis sárga pilácsok helyes használatért XP-boostoló pluszpontok járnak amúgy is). Az utasok kedvesek, jól neveltek: néha szemetelnek és hangosan hallgatják a zenét, de ennyi az összes probléma velük. Ja, néha elfelejtenek jegyet venni, de otthagyhatod a fülkét (?) és játszhatsz BKK-ellenőrt is. 120 euró jár plusz bevételnek bliccelőnként – ha van rá időd. De nem lesz, lásd a menetrendes morgásomat a tippek között.
JEGYEKET, BÉRLETEKET!
A hangok egészen jók, hivatalosan 100-nál is többféle hangeffekttel vértezték fel a fejlesztők a játékot. Egyetlen kivétel az utasok cseveje: a „hehe, most olvastam: mi volt Beethoven kedvenc étele?”-poén (csak azért sem árulom, el, bibibí!), mondjuk, harmincnegyedszer inkább idegesítő, mint jópofa. De például a felszállóknál már a hangból sejthető, nyugdíjas vagy diákjegy lesz-e a kinyomtatandó papírka – ez aranyos. A hangok mellett nekem bejöttek a fények is, kedves, amikor éjszaka vezetve a fülke belsején végigsöpör a városi lámpák fénye.
Summa summarum: egy kis kiadó alacsony költségvetésű, de tagadhatatlan és néha idegesítő hibáival is szerethető játéka a Bus Simulator 18 – és hát a BS16-hoz képest is jelentős a fejlődés, ez pozitív. Jó pont még a könnyen telepíthető és kezelhető mod-ok sora (Steam Workshop, egy kattintás), mely egy busz (Solaris Urbino 12) mellett a cikk írásának időpontjában leginkább matricákból, festésekből, belső dekorváltoztatásokból áll. Igen, van BKK-s is.
Én bizalmat szavazok a játéknak és megvárom, mondjuk egy év múlva, a megfelelő javítások és felhasználói hozzájárulások tömegével mivé forrja ki magát ez a kis program. Remélem, kap majd új térképeket is, mert bár Sunny Spring sokarcú kisváros (öreg házas belváros, modern irodaházas központ, ipari telep, kertváros, messzi agglomeráció), de kicsike. Attól nem tartok, hogy ne lennének lelkes várostervezők, akik ne tudnának tartalmat generálni, csak még várni kell – elvégre csak június 13-án jelent meg. Ha lesznek benne új buszok, új városok, és csinálnak valamit az autók mesterséges intelligenciájával, szavamra, még Karesz barátomnak, az újságírás mellett buszt és mentőautót is vezető cimborámnak is ajánlani fogom. Most egyelőre az elszántaknak és a kíváncsiaknak javasolnám a Steam felkeresését, és a nehezen megszerzett, egyre drágább eurók elköltését.
