Nem is olyan régen, egészen pontosan a 2014-es E3 alatt rántotta le a Sony a leplet a FromSoftware PS4-exkluzív alkotásáról, amely már előzetesen is több újdonságot ígért a külsőnézetes akció-szerepjáték műfajban, mint amit megszokhattunk a fejlesztőktől. A Demon’s Souls és a két Dark Souls mechanikája egy gyorsabb, látványosabb és a megszokottnál offenzívabb harcrendszerre cserélve, az addig látottaknál jóval impozánsabb külcsínnel éledt újra a lovecrafti horrorban, mindez pedig egy vallási felhangokkal teli, elátkozott városban elevenedett meg. A recept betalált a közönségnél, elvégre mind a játékosok, mind pedig a szaksajtó odáig volt a programtól, ami végre igazán különleges apropóval szolgált mindazoknak, akik a legújabb PlayStation megvásárlásán gondolkodtak. Mint azt már tudjuk egy ideje, a munkálatok immáron a Dark Souls-széria harmadik epizódjával kapcsolatban zajlanak. A Vadászok birodalma sem merült viszont feledésbe: megérkezett a Game of the Year-kiadás, ennek legnagyobb különlegessége pedig a The Old Hunters DLC, ami külön is megvásárolható. Így azok is fejest ugorhatnak bele, akik már fél éve ott ragadtak a szörnyű teremtmények és véres borzalmak világában.
Rémálmok között
Noha az alapjáték is változott néhány helyen, például egy új szövetség is megjelent a Liga képében, a legfontosabb újdonság az a kiegészítővel elérhetővé vált, három területre felosztott bővítmény. A Cathedral Ward közelében lévő kis részen végre értelmet nyer az óriási mancs, ami idáig elmúlást hozott karakterünknek, hiszen ez visz el minket a Hunter’s Nightmare elnevezésű helyre, ami Yharnam egy még az eddiginél is rémisztőbb arcát mutatja meg. A terület, bár ismerős lehet, a DLC-ben eszközölt átalakításnak hála rengeteg váratlan pillanatot eredményezhet. Még azoknak is, akik álmukból felébresztve képesek felidézni a már jól ismert utcák összes sarkát, elágazását. A korábbinál több vadász feni ránk a fogát, mindenhol tobzódnak a bestiák, a nagytemplom lépcsőjét pedig egy igazán barátságos forma, a részben Cthulhuról mintázott testes őr védi, aki már a kezdetekben is bizonyítja: itt mindenkinek fel kell kötnie a gatyeszát, ha túl szeretné élni mindazt, amit a DLC alapjáraton hat-hét játékórája biztosít. Legalábbis némi gyakorlat birtokában, elvégre a kezdők vért fognak izzadni a plusz tartalom kiismerése során.
A The Old Hunters nehéz, talán még az alapjátéknál is nehezebb. Erre bizonyíték első főellenfelünk, a már-már sajnálatra méltó Ludwig is, aki kiváló célpontja lehet rengeteg „hátas” szójátéknak. Ám mielőtt lóhalálában levinnénk az életerejét a felére, hogy így kicsit egyszerűbb legyen a dolgunk, még meggyűlik a bajunk a barátságtalan, folyamatosan mozgásban lévő monstrummal. Noha a bővítményben megtalálható öt boss közül kettő viszonylag könnyen kivégezhető, a befejezés előtt morgolódhatunk a kihívási faktor miatt. A DLC legnagyobb extráját biztosító opcionális ellenfél, a feltüzelt Amelia-pótlék, Laurence pedig tényleg képes arra, hogy kihozza az emberből az állatot.
A bennünk lakozó szörnyeteg
A több mint tíz új fegyver (közel- és távolharcra tökéletes egyaránt felfedezhető a pizza-szeletelőtől kezdve a gépágyúig és az íjig) és pár extra cucc mellett a FromSoftware a rajongói bázis két régi kívánságát is teljesítette. Az egyik, hogy a legendás Moonlight kard végre megszerezhető lett. A másik, hogy véget vetettek az átalakulással kapcsolatos találgatásoknak, próbálkozásoknak. Az ugyanis egyértelműnek bizonyult a programba ölt sok-sok óra után, hogy az emberi kalandorok sajnos képtelenek a transzformációra, ezen pedig csak a The Old Hunters változtat: a bestia végre kiszabadítható börtönéből, aminek hála, őrjöngő fenevadként járhatjuk Yharnam utcáit – mintha azokon nem lenne már így is éppen elég szörnyűség és gusztustalanság.
A lovecrafti sötétség
Amennyiben tényleg mindent fel akarunk fedezni, avagy az összes extrát felkutatjuk, minden sarkot szemügyre veszünk, a teljes felszerelést begyűjtjük és mindenkivel beszélgetünk, akkor a DLC nagyjából 10 teljes óra szórakozást is képes biztosítani. Ez kifejezetten jó eredmény egy szimpla kiegészítőtől, aminek az ára (5000 forint) is pont megfelelő a biztosított tartalomhoz képest. Néhol felfedezhető az újrahasznosítás. Így a Living Failures nevű boss az alapjáték Emissaryként ismert lényét idézi fel, később pedig egy vadásszal is meggyűlik a bajunk. Továbbá, noha az első harmad új szemszögből mutatja be a várost, azért nem teljes az öröm a már ismert régió megváltozott ösvényeit róva. Persze miután megnyíltak a rejtett területek, egy szavunk sem lehet. Vérpatakokon és -folyókon gázolunk át, majd az első DS-ből ismert Duke’s Archiveshoz hasonló, vertikálisan is rengeteg fejtörést okozó helyszínre jutunk, amit a megtestesült lovecrafti rémálom követ… Ha pedig Fishing Hamlet, akkor a kis halászfalut elnézve méltán mondhatjuk, hogy valami bűzlik Dániában.
Mindent összevetve nagy meglepetések nem érhetik a fejlesztőket és a hozzájuk köthető szériákat régóta ismerő játékosokat. Az alapjátékokra jellemző nagy rejtélyek ugyan nincsenek, tehát sem festményeket nem nyithatunk meg új területként, sem pedig hintóval nem utazhatunk korábban nem látott régiókba. Mégis elégedettek lehetünk a tartalmat megismerve, hiszen a már említett, több mint tíz új fegyver, az átlagban jól sikerült és rendkívül szívós főellenfelek ismét megizzasztják azokat, akik a nehezen szerzett dicsőséget többre értékelik a könnyű prédánál. A kihívás tehát rendben, a látvány még mindig igen korrekt, a zenék fantasztikusak, ahogyan a játékmenet is, vagy éppen a pályafelépítés a rengeteg rövidítéssel. Így maximum pár kisebb önismétlés, valamint a korábban is tapasztalt fps-ingadozás ronthatja az összképet. No meg a trollok és szociopaták, akik jellembemutatót tartva, élvezettel nehezítik az egyébként sem egyszerű kalandozást. Tisztelet a kivételnek, hiszen vannak meghajoló és a tisztesség jegyében harcoló betámadók, ám sok a puhatestű is, gondolván itt azokra, akik elvegyülnek a legszívósabb monstrumok közé, vagy éppen megjátsszák a jófiút, azután lesből támadnak a gyanútlan áldozatra. Ez a szegmens a nagyobb sikernek hála már nem olyan, mint a DS esetében, ahol a fantomok akár segíthettek, jó fegyvereket és páncélokat is adhattak a programmal megbirkózó bátor hősöknek.
A The Old Hunters tehát megéri az árát, mások besegítésével és minden titok felkutatásával újabb apropó áll rendelkezésre, hogy ismét rengeteg órát öljünk a kiváló Bloodborne-ba, a GotY-kiadás pedig egyben kínál minden jóságot és finomságot, így aki esetleg idáig gondolkozott a vásárláson, netán egy PS4-es megvételén tanakodott, ez a remek alkalom a pótlásra és bővítésre, hiszen a FromSoftware semmit sem bízott a véletlenre, mikor megalkotta legújabb legendáját.
