Az 1998-ban napvilágot látott Baldur's Gate megjelenése és méltó sikere komoly ihletet nyújtott a rágcsálnivalóval, kalandlapokkal és sokoldalú kockákkal borított asztaloktól a számítógép elé átülő kalandorok számára. Nem csupán kiegészítők, folytatások és felújított változatok készültek az alapul szolgáló műhöz, de többek között a Planescape: Torment, illetve az Icewind Dale-sorozat világa is jó pár kellemes órára magába szippanthatta az arra fogékonyakat. A műfaj azóta is virágzik, a Baldur's Gate harmadik epizódja már jó ideje elérhető (korai hozzáférésben), de a Pathfinder-széria, valamint a Solasta: Crown of the Magister is mind remek alkotások. Nem volt hát egyszerű dolga a hazai fejlesztőből álló GrapeOcean csapatának, hogy valami kiemelkedőt nyújtson.
A FÉNY HÍRVIVŐI A SÖTÉTSÉGBEN
Mielőtt nekiállnánk felfedezni a birodalmat, természetesen karaktert kell generálnunk, aki öt faj egyikébe tartozhat: indíthatunk embert, törpét, elfet, feldegúgot és rillőt. Ők egyfelől abban is különböznek, hogy az emberen kívül nem képviselhetnek bármilyen osztályt (furcsán is nézne ki, mondjuk, egy törpe nekromanta), emellett pedig bizonyos tulajdonságaikra plusz pontokat kapnak (az elfek például az ügyességükre). A feldegúgok egyébként leginkább az elfekre hasonlítanak, csak fogékonyabbak a természetfelettire, míg a rillők elsősorban fizikai erejükre támaszkodnak.
Ezt követően a négy nagyobb csoportba sorolható karakterosztályt határozhatjuk meg: eshet a választásunk harcosra, zárak feltörésére és csapdákra specializálódott zsiványra, isteni támogatást nyújtó papra, vagy éppenséggel varázslóra. Bizonyos szabályok betartása mellett létrehozhatunk több osztály jegyeit is magán viselő hőst (multiclassing), vagy ha nem kívánunk hosszasan bíbelődni az egész generálással, választhatunk akár egy előre definiált figurát is.
EZER LÉPÉS YERENGÁL FÖLDJÉN
Történetünk kezdetén egyszerű cselédként érkezünk meg az Espen-birtokra, ahol a környék urai gyűltek össze a vidék egyre aggasztóbb helyzetének megvitatására. A tárgyalást hamarosan egy nem várt támadás szakítja félbe, amelynek során a teljes legénységet és a lordokat kardélre hányják, csupán nekünk sikerül megmenekülni. A véres események után egy különös öreganyó kunyhójában térünk magunkhoz, aki megpróbálja elmesélni, mi is történt velünk, majd apróbb feladatok ellátásával bíz meg minket. Miután teljesítettük a kéréseit, utunkra bocsájt, és innentől már csupán az ügyességünkön és rátermettségünkön múlik, hogy rájöjjünk, miféle intrikák és sötét mágiák fertőzték meg a világot.
Szerencsére nem szükséges egyedül szembenéznünk a lassan mindent elborító sötétséggel, útközben ugyanis többen is csatlakozni kívánnak hozzánk. Ők természetesen saját képességeikkel segítik a jó ügyet, de egy összetartó és sokszínű party számos további előnyt jelent, ugyanis nem csupán az egyes karakterek, de idővel a csapat is szintet lép; ilyenkor különféle előnyöket választhatunk ki, például a tagok plusz kritikus találati esélyt kapnak, vagy éppenséggel pihenéskor több életerőt gyógyulnak, netán több terhet cipelhetnek. A velünk tartó alakokkal (egyszerre maximum négy fő) érdemes olykor pár szót váltani, egy-egy beszélgetés során nem csupán a hátterükről tudhatunk meg többet, de saját küldetéssel is megbízhatnak.
Persze nemcsak cimborákkal és jóakarókkal futhatunk össze; az erőket-mezőket alapból valós időben járhatjuk be, de a csaták előtt lehetőségünk van megállítani a játékot és minden tagnak kiadhatunk egy-egy parancsot. Miközben mondjuk, elöl két harcos forgatja a kardját és pörölyét, addig hátulról az íjászok és varázslók szórják a nyilakat és varázslatokat; egy jó időben elsütött gyógyítás, bénító varázs vagy idézés könnyen megfordíthatja az állást. Amennyiben pedig valamelyik tag elhalálozna, a legközelebbi templomban feltámaszthatjuk – ilyenkor nehézségi szinttől függően a felszerelés is megmarad.
Érdemes a világot nyitott szemmel járni, és nem csupán elhullott ellenfeleink tárgyait felszedegetni, hanem a különféle bogyókat, rovarokat és gombákat is, mert ezekből hasznos főzetek és porok készíthetőek. Ne legyünk azonban túlzottan kapzsik és ne vegyünk magunkhoz minden mozdíthatót, ugyanis mohóságunk kihatással van a körülményekre: harácsolásunk következményeképpen nőhetnek az árak a boltosoknál, később egyre több fosztogató bukkanhat fel az utakon, legrosszabb esetben pedig akár a városi őrök is csatlakozhatnak a rablóbandákhoz.
RÉGI ISKOLA ISMERT KÖNTÖSBEN
A Black Geyser egy sikeres Kickstarter-kampányt, majd egy korai hozzáférésű időszakot követően jelent meg, és az már indításkor kiderül, hogy látványos videók, grandiózus megjelenítés és egyéb cicomák helyett a szerzők inkább a világ megteremtésére és a sztori elmesélésére helyezték a hangsúlyt. Meglepő módon nem meséli el intró az előzményeket, és a későbbiekben sem számíthatunk átvezető mozikra, azonban nagyobb baj, hogy a szereplők hol beszélnek, hol pedig csupán a szövegüket olvashatjuk, ami meglehetősen zavaró. Ami viszont alaposan kizökkenthet az elmerülésből az az egyes helyszínek között lévő töltögetés, valamiért ugyanis hosszú másodpercekig nézhetjük az (amúgy szépen megrajzolt) töltőképernyőket. Ezen mindenképpen javítani kellene, mint ahogy a rendre felbukkanó bugokon is, többek között karaktereink futás közben elakadhatnak a szűkebb helyeken. Erre egyébként a készítők is odafigyelnek, már számos frissítést kiadtak a megjelenés óta.
Pozitívum azonban, hogy a fejlesztők odafigyeltek olyan apróságokra, hogy például havas pályán ropog a lábunk alatt a hó, a napszakok és az időjárás váltakozik, és hangulatos, ahogyan éjszaka a városi őrség tagjai fáklyával a kezükben róják az utakat. Az idegen nyelveket kevéssé beszélők számára pedig mindenképpen jó hír lehet, hogy a játék teljes magyar fordítással rendelkezik. A látványvilág rendben van, a fő történet tartalmaz fordulatokat (bár a mellékküldetések nem túlzottan izgalmasak), és a zenei aláfestés is kellemes. A Black Geyser a csapat első játéka, és látszik rajta a lelkesedés, valamint a stílus iránti rajongás; emiatt aztán a remek oktatómódnak köszönhetően a műfajba most belekóstolni kívánóknak is ajánlható, a Pillars of Eternity-t már kívül-belül ismerők mellett.
