Martin Shkreli, az ember, aki a közelmúltban az addig 13.50 dollárba kerülő HIV-tabletta árát 750 dollárra emelte, két dolgot már biztosan tud. Egy: a Föld kevés nála ellenszenvesebb és alantasabb embert hordott a hátán az emberiség rövid története során. Kettő: a gyógyszergyártás nemcsak, hogy kemény dolog, de elképesztően jól jövedelmező üzlet is, amibe valósággal önteni kell a pénzt, de ha egyszer beindul, utána bankókkal törölgetheti a könnyeit mindenki, aki részesül a bevételből. Shkrelit tervét ugyan a publikum teljesen jogos kitörése már a tervezési fázisban kinyírta, de a Big Pharmában még kaszálhat milliárdokat, és kirabolhatja az embereket úgy, hogy arról a világon senki sem fog tudni.
MEGMENTJÜK A VILÁGOT
Ebből, és persze a címből talán már kitalálható, hogy a Big Pharma témája a gyógyászat, annak is az az oldala, amivel videojáték még nem nagyon foglalkozott: a gyógyszergyártással magával, azaz miként születnek azok a méregdrága pirulák, amiért időnként az ember muszáj, hogy befáradjon a gyógyszertárba. A Big Pharma ezt a jó öreg tycoon műfaján keresztül mutatja be, csipegetve egy kicsit a logikai játékokból is.
Hiszen itt minden egyes pirula előállítása jól megfontolt lépéseket kínál. Nem csak azért, mert kis túlzással szinte minden kattintás, sőt, minden másodperc pénzbe kerül, hanem mert a gyógyszergyártás igazából egy folyamat, előre meghatározott és kihagyhatatlan lépésekkel, olyanokkal, melyek ráadásul mindig következményekkel járnak. Extraprofitot emelnek ki a zsebünkből, nem érik el a kívánt hatást, vagy olyan nyavalyákat szabadítanak a fogyasztóikra, amiket önként és dalolva senki sem akarna magának.
Remek példa erre egyik első gyógyszerem, amit úgy neveztem el, hogy "MOCSKOSUL FOG VISZKETNI". Nem azért, mert gonosz vagyok, hanem mert ez volt az igazság: az alapvetően gyulladáscsökkentő célzattal kitalált kenőcs egyik mellékhatása ugyanis az volt, hogy komoly viszketést okozott, ennek ellenére örömmel mentek el az emberek a gyógyszertárba, hogy megvegyék. Ők viszkettek, nekem nőtt a bevételem, szóval mindenki jól járt. Aztán jött egy rivális cég, fogta a receptet, és feljavította - a szemetek terméke már nem okozott viszketést, sőt, még tabletta formában is elérhetővé vált, amit ráadásul drágábban is tudtak értékesíteni. Ilyen ez a gyógyszeripar: amit valaki kitalál, más anélkül nyúlhat le, hogy annak komoly következménye lenne.
MINT A LEGÓ
Persze ezt a kenőcsöt előállítani sem volt egyszerű: a Big Pharmában a gyógyszergyártás tulajdonképpen egy gyártósor kitalálásából áll. Fogni kell a kiindulási alapanyagot, majd azt kell addig hígítani vagy sűríteni, míg el nem érjük a kívánt koncentrációt. Az alapanyag és koncentráció szintje határozza meg, az előállított gyógyszer mire jó, csakhogy minden érték mellé jár egy pozitív vagy egy negatív tulajdonság. Ez lehet az említett viszketés, fájdalom, kiütések és ehhez hasonló dolgok. A kulcs megtalálni az egyensúlyt, azt a formulát, ahol inkább a nyavalya kezelése van hangsúlyban, és nem a mellékhatások.
Ez egyáltalán nem egyszerű, például mert maguk a gyártósorok baromi sok helyet foglalnak, a gyárterület mérete véges (bár további szobák felvásárlásával bővíthető), az alapanyag nem mindig a leghatékonyabb, újabbak találása pénzbe és időbe kerül, és közben szorítanak a határidők, a nyakunkra másznak a konkurensek, pénzt követelnek a részvényesek, aztán idővel magával az üzlet menedzselésével is foglalkozni kell, vagyis egyszerre kell kutatónak, feltalálónak, üzemvezetőnek, vezérigazgatónak és elnöknek is lenni.
A Big Pharma ezért kifejezetten nehezen emészthető játék, a baromi látványos, nagyon stílusos tálalás, a letisztult menürendszer ellenére. Sokszor nem egyértelmű, mi nem működik, mi hiányzik, miért akadozik a gyártás, miért nem készül el a megfelelő termék. Ennek oka abban keresendő, hogy a Big Pharma túl sok minden akar lenni egyszerre: puzzle játéknak kicsit túl egyszerű, tycoonnak nem elég mély, stratégiának pedig néha kifejezetten frusztráló... és mégis működik, függővé tud tenni, a receptek kikísérletezése, a megfelelő gyártósor felállítása órákat el tud venni az ember életéből anélkül, hogy feltűnne, mennyi idő is telt el. Mert ahogy a fűszernek, úgy a pénznek és a gyógyszernek is folynia kell!
