Battlefield 3 teszt

Mostanra szinte mindenkinek van valamilyen véleménye a Battlefield 3-ról, még azoknak is, akik velünk ellentétben nem rohantak már a megjelenéskor a boltokba, hogy megvásárolják a DICE legújabb alkotását. Az október végén debütált játékot számtalan alkalommal mutatták be különféle rendezvényeken, videoelőzetesekben, és lezajlott egy bétateszt is, amibe 8 millió játékos regisztrálta be magát. Sajnos ez utóbbit szép számmal tarkították különféle bugok, illetve alig lehetett olyan szervert találni, ahova be is férhetett a játékos. A vibráló textúrák és a széteső katonák látványa nem tüntette fel túl jó fényben az amúgy kiváló hangulatú programot, de most, hogy túl vagyunk a megjelenésen, megkönnyebbülve mondhatjuk, hogy a bugok 99%-át kiirtották, a szerverek működnek, a játék pedig remek startot tudhat maga mögött.

Above and Beyond the Call

Elsőként lássuk a kampányt, azaz az egyszemélyes módot. A kétrészes Bad Company után tisztán látszik, hogy a készítők megkomolyodtak egy kicsit, s megpróbáltak a nagy rivális Modern Warfare nyomdokaiba lépni. Szükség is volt erre, hiszen a perkektől és kill-streakektől tökéletesnek tűnő multi mellett a Call of Duty sorozat szinte minden egyes része egy adrenalintól duzzadó, élvezetes single player kampányt is biztosított számunkra. Kijelenthetjük, hogy a szóban forgó konkurens sorozat új alapokat fektetett le, melyek az elmúlt pár évben nemcsak meghatározták ezt a műfajt, de példát is mutattak sok fejlesztőstúdió számára, köztük a DICE-nak is. No igen, a Battlefield 3 nem próbálja megváltani a világot, egyszemélyes kampányában mindent megtalálunk majd, amit egy ilyen játékban már láthattunk. Oroszok? Megvannak! Arabul beszélő terroristák? Pipa! Atombomba? Naná! Kismillió szkriptelt esemény? Ott a helyük! 

Szomorú, de a sztori végigjátszása során szinte egyetlen olyan elemmel sem találkozunk, amely kiszámíthatóságával ne okozna azonnali déja vút, egyetlen apró csavart leszámítva végig kikövetkeztethető, hogy mire számíthatunk a vége főcím megjelenéséig. A játék New York városával nyit, ahol egy metróra feljutva hősünk ártalmatlanná teszt pár símaszkos fegyverest. Pár perc múlva már repülünk is vissza az időben, nyolc órával vagyunk az a metrós események előtt. Épp hősünk, Blackburn őrmester kihallgatása folyik, és az ő visszaemlékezéseibe pillanthat be a játékos. Az első helyszínünk Irán, ahol heves tűzharcok után egy földrengés áldozatává válunk (ezt a jelenetet valószínűleg már mindannyian láttátok a Faultline-videók során), majd éjszakai küldetések, hatalmas harcjelenetek, tankos lövöldözések és hihetetlenül durva repülőgépes részek következnek. A sztori derekánál pedig egy új szereplő is bekapcsolódik a történetbe, nevezetesen Gyima, az orosz, aki szintén a jó fiúk csapatát erősíti, és igyekszik egy másik oldaláról megismertetni velünk a történetet. Bár a kampány nem kicsit sablonos és klisés, ennek ellenére működik, méghozzá kiválóan. A szkriptelt jelenetektől és a nevetségesen egyszerű quicktime eventektől (nyomd meg az E-t, aztán bal egérgombot -- hopp, sikerült is) még a harmadik órában sem kapunk hányingert, a látvány és a hangulat pedig hatalmas fekete lyukként szippantja magába a játékost. Pillanatok alatt megszűnik az idő és a külvilág, bekebelez a színtiszta szórakozás, amit tátott szájjal élvezünk egészen a történet végéig. A vége feliratra viszont nem kell sokat várni, ugyanis a sztori végigjátszása nagyjából 6 óra alatt letudható, bár nehezebb fokozaton ez az idő kitolható akár 7-8 órára is.

Tartalom szempontjából a single player közel sem tökéletes, azonban a technikai oldalt aligha érheti panasz. Az egyszemélyes játékmódban feltűnő mesterséges intelligencia kifejezetten jól mozgatja társainkat és ellenfeleinket, pár apróbb jelenetet leszámítva a virtuális katonák/terroristák akcióiba nem nagyon lehet belekötni. Fedezékbe húzódnak, gránátot hajigálnak, oldalba kerülnek, s ha közel merészkedünk hozzájuk, simán mellbe döfnek minket egy késsel, szóval bőven lesz majd alkalmunk a mentett állások visszatöltögetésére. Komoly negatívumként csak a játék utolsó előtti pályáját tudjuk felhozni, ahol társaink percekig csak a levegőt lőtték, illetve a kollegáktól sok elakadási panasz érkezett az Operation Guillotine kapcsán is, de ebbe a hibába szerencsére mi nem futottunk bele. Nagyon sajnáltuk viszont, hogy a kampány során nem vezethettünk szinte semmilyen járművet, csak tankot, pedig az irányítás elsajátítására remek alkalom lett volna ez a rész. Nem repülhetünk a vadászgépekkel, nem próbálhatjuk ki, milyen nehéz egy helikoptert a levegőben tartani, de még egy fránya terepjáró kormánya mögé sem ülhetünk be, ami kicsit furcsa egy olyan játéknál, ahol a multi szerves részét képezik ezek a gépek. 

Párosban már alakul

A rövid kampány után érdemes kipróbálni a játék kooperatív küldetéseit, amelyekből hat darab található a Battlefield 3-ban. Már az első pálya is rendkívül szórakoztató hullámokban támadó ellenfelektől kell védenünk egy területet, a második térképhez érve viszont már egyenesen észveszejtő élményben lesz része a játékosoknak. Itt egy helikopterpilóta és egy lövész irányítása a feladat, akikkel egy csapat tengerészgyalogost kell kísérnünk és fedeznünk. Sajnos a kevés szó itt is elkerülhetetlen, ha jelzőket kell találni a kooperatív módra, a rendelkezésre álló hat pályát nagyjából 2-3 óra alatt lezavarhatjuk a barátainkkal, vagy akár idegenekkel is. Külön öröm viszont, hogy az ebben a játékmódban elért eredményeinkkel extra fegyvereket bonthatunk ki, amiket aztán a többszereplős módban is használhatunk – ezzel is a többszöri végigjátszásra és a nehéz fokozaton történő megmérettetésre sarkalnak minket a készítők.

A jéghideg svédacél

Habár a kampány játékélményben újat nem hoz, mindez a grafikára egyáltalán nem igaz, ugyanis a Frostbite 2 által nyújtott teljesítmény egész egyszerűen lélegzetelállító. A DICE saját készítésű motorjának a Battlefield 3 az első igazi megmérettetése, bár más EA-játékokban már régebben is találkozhattunk a motor korábbi verzióival. Több játékfejlesztő és grafikus is elismeri, hogy a Frostbite 2 tényleg egy technikai csoda, amelyben a fények sosem látott életszerűséggel jelennek meg, a szereplők mozgása elképesztő, az arc és a mimika kidolgozása helyenként már a render-videók minőségét is lepipálja, s minderre a rombolható környezet teszi fel a koronát. Ahogy azt a DICE egyik fejlesztője stílszerűen megjegyezte: következő generációs technológia a jelen kor platformjaira -- a játékot látva nyugodtan mondhatjuk, hogy egy cseppet sem túlzott a srác. 

Külön ki kell térnünk a hangokra is, amelyekhez foghatót valószínűleg még jó ideig nem hallhatunk majd a videojátékok frontvonalán. Ugyan már a Bad Company 2 esetében is nagyon magasra helyezték a lécet a DICE emberei, de most úgy tűnik, hogy sikerült felülmúlni az akkori színvonalat, hiszen játék közben olyan élmények érik a fülünket, amikről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A golyók, ahogy elsuhannak a fejünk mellett, majd megpattannak a közeli sziklákon, a gránátok, ahogy a távolban tompa puffanással felrobbannak, vagy a vadászpilóta légzése, ahogy a nagy G-terhelés következtében zihálni kezd, egészen egyedi élményben részesítik a játékos. Vitathatatlan, hogy a Battlefield 3 tökéletes audiovizuális élményt nyújt számunkra, ennél jobban kinéző és jobb hangokkal rendelkező játék még nem volt, és még 50 órányi multiplayeres ütközet után is tud olyan élményt garantálni, ami legdurvább elképzeléseinket is felülmúlja.

Amiből már nem szabadulsz

A jól sikerült ötletek sokaságában az első a Battlelog. A Battlefield 3-at ebből a böngészős rendszerből irányíthatjuk, és innen kell mindent egyes funkciót (igen, még a kampányt is) elindítanunk. Itt kereshetünk partnert a kooperatív küldetéseinkhez, itt található a szerverkereső, ezen a helyen adhatunk barátokat a barátlistánkhoz, tehetünk szervert a kedvencek közé, valamint hozhatunk létre partit, vagy akár 100-fős szakaszokat. Itt van a statisztikáink nyilvántartása, megnézhetjük ki a legjobb pilóta a szakaszunkban, valamint, hogy milyen fegyverkiegészítőket és kütyüket kapunk majd a következő meccseink során. De a Battlelog nem simán statisztikai oldal beépített szerverkeresővel, hanem egy Facebook-szerű szociális háló, ahol az üzenőfalunkon megtaláljuk barátaink elért eredményeit, hogy ki-kivel-mikor-mit csinált. Ezeket a bejegyzéseket aztán kommentelhetjük és lájkolhatjuk (azaz jelen esetben huázhatjuk) is, mindent összevetve pedig egy könnyen használható, jól felépített rendszerről beszélünk, amiben az olyan apró nehézségeken, mint például a voice-com beállítása, hamar túlteszi magát az ember. 

100%-os adrenalinlé

Ha pedig mutliplayer, akkor lássuk az alapokat: Conquest, Rush, TDM – ezek a módozatok várják a játékosokat a szervereken, és PC-n maximum 64 fő tud részt venni egy-egy küzdelemben. A játékban található kilenc térkép mindegyike hatalmas, és hihetetlen aprólékossággal lettek kidolgozva, a kontrollpontok és a felrobbantásra váró M-Com állomások ideális helyeken vannak elhelyezve, és a pálya minden négyzetméterére jut valamilyen lélegzetelállító részlet. A játék követi a Bad Company által meghúzott vonalat, itt is négy játszható kaszt közül választhatja ki a játékos a számára legideálisabbat. Az első ezek közül az assault, akivel nem csak ellenfeleink ritkításában, hanem már társaink gyógyításában és felélesztésében is jeleskedhetünk. Azután ott az engineer, aki a Battlefield 3-ban található járművekre nézve jelent óriási veszélyt, vállról indítható páncéltörő és hőkövető rakétákkal felvértezve amortizálja le a vastag páncéllapokat. Változott a harmadik, a support névre hallgató karakterosztály szerepe, ők már nem a gyógyításért, hanem a megfelelő lőszerutánpótlásért felelősek. Gépfegyvereikkel ideálisak az újdonságként megjelent fedezőtűz biztosítására is, ami annyit tesz, hogy ha valakit tűz alá vesznek, akkor annak a látása elhomályosodik, a halála pedig pontot jelent a fedezőtűzet biztosító személy számára is. Végezetül pedig ott vannak a reconok, akik többnyire távcsövön keresztül szemlélik a játékot. A messzi távolból durrogtatnak, és jelölgetik a csapat számára az ellenséges egységeket, mozgó újraszületési és mozgásérzékelő kütyüket helyeznek el a pályán, illetve gyakran esnek késelés áldozatává – már ha megtalálják őket.  

A járművek terén szintén megkavarodtak kicsit a dolgok, de azért az alapok megmaradtak. Még mindig több tucatnyi közlekedésre alkalmas eszköz áll a játékosok rendelkezésére, melyekkel nemcsak pillanatok alatt eljuthatunk a pályák túloldalára, de alaposan oda is sózhatunk majd mindenkinek: hihetetlenül jól kinéző hatalmas harci tankok, könnyűpáncélosok, helikopterek és légelhárító lövegek találhatók a Battlefield 3-ban, valamint újra visszatértek az örök kedvencek, a vadászgépek is, amiknek a pilótafülkéjébe már bepattanhatunk egyenesen az újraszületési képernyőről is. A legnagyobb változást a járművek esetében a páncélzatmutatón figyelhetjük meg. Mostantól minden jármű 50% feletti páncélzattal automatikusan megjavul, ha nem éri több találat, 50% alatt viszont folyamatosan romlik az állapotuk, egészen addig, amíg fel nem robbannak, vagy meg nem javítja azokat pár barátságos utász-gyerek. Emellett újdonság, hogy most már egy-két találattal hatástalaníthatjuk, azaz mozgásképtelenné tehetjük a járműveket, ami különösen repülő alkalmatosságok esetén lehet kellemetlen a pilóták számára. 

Szerencsére azonban nem kell mindenkinek csupaszon és védtelennek tűnő tankokkal csatába indulni, a játék ugyanis közel tízszer több kibontható fegyvert, extrát és kütyüt biztosít számunkra, mint az egy évvel ezelőtti Bad Company második része. Minden fegyver és jármű három foglalattal rendelkezik, melyekbe akkor nyithatunk meg kiegészítéseket, ha egy bizonyos számú pontot vagy killt teljesítünk velük. Tehát minden fegyvernek és járműnek saját fejlődési rendszere van, a Bad Company 2-től eltérően már nem bizonyos szinthatároknál kapunk dolgokat, hanem úgy, mint a Call of Duty esetében. A tizedik kill után megkapjuk az első irányzékunkat, hatvannál a hangtompítót, aztán a függőleges markolatot, elemlámpát, lézeres irányzékot, viszont ha új fegyver kerül a kezünkbe, kezdhetünk mindent elölről. Milliónyi kibontandó dolog várja a játékosokat, érdemes bekukkantani a Battlelog statisztikáiba, hogy megnézzük, melyik fegyverre mennyi mindent tudunk felrakni, nem beszélve a járművekhez tartozó extrákról, ahol ugyancsak szép számban találhatunk kiegészítéseket. Ezeknek a cuccoknak a megszerzése már eleve hosszú hetekre, hónapokra leköthetik a virtuális bakákat, s akkor még nem beszéltünk a különféle kitüntetésekről, medálokról, ruhafestésekről és dögcédulákról, amelyek között akadnak nagyon nehezen megszerezhető példányok is.  

Ezt látnod kell

Nehéz papíron átadni mindazt az élményt, amit a Battlefield 3 tartogat a játékosok számára, hiszen elképesztő hangulatával, utánozhatatlan multijával és páratlan képi világával teljesen letaglózott minket. Nem tökéletes, hiszen a kliséktől hemzsegő sztori módot sokan unalmasnak találhatják, de a látvány és a filmszerű hangulat miatt legalább egyszer érdemes végigtolni azt is. Aztán ott a kooperatív rész, ami nagyon jó, csak hát nagyon rövid. De mindezt feledteti velünk az az élmény, amikor belépünk az első multis játékunkba, ami kétséget kizáróan a legjobb dolog a gulyásleves és a túrós palacsinta feltalálása óta. Nincs rá szó, milyen élmény az, amikor egy A-10-es vadászgép ripityára lő egy tankot, ami tűz alatt tart minket, vagy amikor egy Apache lángolva becsapódik a mellettünk álló épületbe, s bedönti az oldalát. De, talán mégis: tökéletes.