Három évvel a 2018-as Battlefield 5 után új epizóddal bővült a DICE világhírű FPS szériája, az EA pedig egyáltalán nem bízta a véletlenre a dolgokat. A Battlefield 2042 miatt még az első újgenerációs Need for Speed premierjét is elnapolták, hogy a Criterion be tudjon segíteni a fejlesztésbe, így mostanra igazából már csak egy kérdés maradt: vajon megérte ez a hatalmas felhajtás, vagy mindenki jobban járt volna, ha nem látogatunk el a közeljövő hadszíntereire?
Klímaváltozás haladóknak
A multira kihegyezett lövöldéket általában nem a háttérsztorijuk miatt szoktuk kedvelni, azt azonban el kell ismerni, hogy a Battlefield 2042 ezen a téren kifejezetten érdekes körítést kapott. Maga a játék 2042-ben játszódik, mikor az éghajlatváltozás miatt a Föld legtöbb állama nemes egyszerűséggel széthullott, és már csak két nagyhatalom van talpon: az USA, és a modern lövöldék kedvenc antagonistája, Oroszország. A két ország között pedig hontalanná vált emberek milliárdjai őrlődnek, akiket egyszerűen csak no-patként szokás emlegetni, és akiket mind az amerikaiak, mind az oroszok előszeretettel fogadnak fel zsoldosnak, hiszen addig sem a saját katonáikat kell a húsdarálóba dobálniuk.
Ez a climate-fiction körítés végeredményben egy roppant izgalmas és érdekes háttérvilágot biztosít a programnak, aminek fényében eléggé fájó pont a kampány hiánya, egyjátékos komponens ugyanis nem jár a Battlefield 2042-höz. Persze érthető, ha a fejlesztők inkább a multira fókuszáltak, hiszen mégiscsak az a húzóerő az ilyen címeknél, de érzésünk szerint egy pár órás kampány igen ütős lehetett volna, ahol mondjuk, kisebb, önálló sztorikon keresztül mutatják be azt, hogy egész pontosan miként hullt szét a világ, nagyjából két évtized alatt.
A háború még sosem volt ennyire grandiózus
Kampány tehát nincs, multi viszont van, méghozzá nem is akármilyen. A Battlefield 2042 részeként egyrészt visszatér a Conquest és a Breakthrough, ezek mellé pedig megkapjuk a korlátozott modcsomagként működő Battlefield Portalt és a taktikusabb játékmenetre kihegyezett Hazard Zone-t is (utóbbi kettőről majd kicsit később beszélünk bővebben). Az egyik legkomolyabb újítás pedig rögtön az első meccs indításakor szembejön velünk, ezúttal ugyanis már 128 fő eshet egymás torkának, persze csak akkor, ha PC-n vagy újgenerációs konzolon játszunk. A PS4 és Xbox One tulajoknak sajnos továbbra is meg kell elégedniük a „kisebb”, 64 résztvevős csatákkal.
Ezen túl azonban olyan forradalmi újításokra nem érdemes számítanunk. Az osztályokat egyéni operátorok váltották, illetve a felszerelésünk menedzselése is szabadabb lett, ugyanis már nincsenek kasztokhoz kötve az egyes fegyverek (hogy ez mennyire volt jó ötlet, arról, mondjuk úgy, nagyon erősen megoszlanak a vélemények, mindenesetre minket nem zavart a dolog), azonban ezt leszámítva a Conquest és a Breakthrough lényege nem változott. Előbbiben zónákat elfoglalva kell kimerítenünk az ellenfél erőforrásait, utóbbiban pedig egy folyton változó frontvonal mentén csapnak össze a védők és a támadók.
Ez a recept pedig igazából napjainkban is tökéletesen megállja a helyét. A 128 fős összecsapások kellően grandiózus benyomást keltenek, azonban a meccsek ennek ellenére is megmaradnak gyorsnak és pörgősnek, és átlag 20-25 perc alatt le is mennek. Persze ezekben a játékmódokban könnyen elszabadulhat a káosz (főleg az egyes ellenőrzőpontok közelében), és olyan komoly csapatmunkát sem szabad várnunk, ha nem a barátainkkal esünk neki az összecsapásnak, de maga az élmény azért így is bőven szórakoztató.
Amit viszont nem ártott volna még kicsit finomhangolni, az a pályák mérete. Persze a Battlefield-játékok mindig is a nagyszabású összecsapásokról szóltak, de most mintha a fejlesztők átestek volna a ló túloldalára. A legtöbb térkép ugyanis indokolatlanul hatalmas még 128 embernek is, így simán előfordulhat, hogy jó egy percig futunk a teljesen nyílt és jellegtelen terepeken, mielőtt bármi akciót látnánk. Mindehhez pedig azt is érdemes hozzávenni, hogy a hatalmas nyílt terepeknek és a kevés fedezéknek hála az összes pálya járműközpontú, avagy a felhozatalból fájóan hiányoznak a gyalogságnak kedvező, közelharcra kihegyezett térképek.
Kreatívkodás mindenkinek
A hagyományos módok mellé pedig befutott két érdekes újítás is. A Portal módban például szabadjára engedhetjük a kreativitásunkat, itt ugyanis olyan klasszikus címek fegyvereit, járműveit, játékmódjait és térképeit variálhatjuk, mint a Battlefield 1942 vagy a Bad Company 2. Ráadásul az egyes alkotásokat különböző módosítókkal is megbolondíthatjuk, meglehetősen mélyen megváltoztatva a játékszabályokat. Ennek hála pedig a Portal menüpont alatt már a megjelenés után nem sokkal feltűnt egy sor izgalmas és piszok szórakoztató játékmód, bár azt el kell ismerni, hogy nem kevés akad a felejthető alkotásokból is.
Veszélyes vidékek
A Portal mellett a Battlefield 2042 másik újdonsága a Hazard Zone, ami akkor jöhet kapóra, ha átmenetileg elegünk lett a Conquest és a Breakthrough nagyszabású káoszából. Ebben a játékmódban ugyanis egy négyfős csapat tagjaként kell létfontosságú merevlemezeket összegyűjtenünk és kimenekítenünk a pályáról, miközben persze riválisaink is pontosan ugyanezt akarják elérni, ha kell, a holttestünkön keresztül. Ja és mindeközben még egy szupervihar is közeleg a célterület felé, ami fixen megöl minket, ha bevárjuk az érkezését, hogy tuti magasak legyenek a tétek.
Ez pedig egy kifejezetten feszült és izgalmas játékmódot eredményez, ahol elég csak egyszer hibázni, és már buktuk is adott kört. Persze az élményt nagyban befolyásolja, hogy milyen társakkal vágunk neki a kalandnak: tekintve, hogy random emberekkel azért nem olyan könnyű összedolgozni (és akkor nagyon szépen és óvatosan fogalmaztunk), a Hazard Zone kipróbálásához érdemes összetrombitálni a haverokat, hiszen ez a játékmód egy összeszokott csapatnál villantja meg igazán a foga fehérjét.
A háború kegyetlen. És bugos.
A Battlefield 2042 tartalmi szempontból tehát egészen rendben van, akad azonban még egy dolog, amiről muszáj említést tennünk, ez pedig a játék nem túl acélos technikai oldala. A játékosok már a béta során is panaszkodtak a rengeteg bugra, ezeket pedig sajnos a teljes verzióba is sikerült „átmenteniük” a fejlesztőknek. Mi a teszt során találkoztunk hiányos animációkkal, fizikát meghazudtoló járművekkel, valamint pályán áteső ellenfelekkel/szövetségesekkel. (Emellett pedig egy videokártyát is sikerült elfüstölnünk, de az a hardver hibája volt, nem a játéké.) Épp ezért reméljük, hogy a fejlesztők hamar kikalapálják ezeket a bugokat, jelenleg ugyanis minden meccsen elég sokkal találkozni.
Vár a harcmező?
Mindent összevetve a Battlefield 2042 nem fogja megváltani a világot, de a maga módján így is szórakoztató. A sorozat veteránjainak persze fájó hiányosság lehet a rangsorok vagy épp az egyes kasztok törlése, ahogy azt is el kell ismerni, hogy a játék technikai oldalán és a térképeken lenne még mit helyrerakni, azonban a 128 fős összecsapások és az új játékmódok pozitívuma így is túlsúlyban van a fenti negatívumokhoz képest. Épp ezért, aki egy szórakoztató, de annyira nem vérkomoly multis FPS-t keres magának, az a DICE alkotásával jó eséllyel idén sem lőhet mellé.
