A fejlesztőcsapat 2013-ban már letette a névjegyét a Stock Car Extreme című alkotással a szimulátorok mezőnyében, és ez a játék tovább él az Automobilistában is, sőt az előző programhoz készült modok is működnek az újjal. A friss szoftver óriási változatossággal kecsegtet, ugyanis a kis lökettérfogatú, kétütemű gokartoktól a szériaautókon, kisteherautókon keresztül a Forma 1-es autókig bármivel próbára tehetjük benne a vezetési tudásunkat, akár gépi, akár élő ellenfelek ellen. Tapasztalatra nagy szükség van, mivel teljesen realisztikusra állítva a játékot, gyakorlatilag meggebedsz, mire sikerül egy úgy, ahogy hibátlan, és egyben relatíve gyors kört menned.
Newton válogatott szívatásai
Ha már egy vérbeli szimulátorról van szó, azt hiszem, jobb rögtön ezzel kezdeni a tesztet. Tehát ahogy említettem, a fizika nagyon komoly lett, így a játék elképesztően nehéz, én személy szerint nem találkoztam nehezebbel, ebből a szempontból talán a korábbi etalon Live for Speedet is túlszárnyalja. Azért nem kell megijedni, mert nagyon sok vezetéssegítő funkció közül választhatunk, így akár billentyűzettel is el lehet játszogatni. Ez esetben csak a főbb irányt kell megszabni, a lényegi részt (azaz a fizikai egyensúlyozást, sebességszabályozást) a mesterséges intelligencia végzi, amit egyébként az ellenfeleknél is széles sávban lehet szabályozni.
Mindegyik autókategória egészen más stílusú vezetést követel meg a játékostól, és annyira különböznek egymástól, hogy váltogatva közöttük olyan érzésünk támad, mintha egy egészen más játékkal játszanánk. Tehát ha úgy-ahogy el tudjuk vezetni a mai V6-os Forma 1-es járgányt, az nem jelenti azt, hogy a versenysorozat klasszikus, ’70-es évekbeli autóival is elboldogulunk, vagy akár egy NASCAR-os verdával. Minden számít: a fékek, gumik hőfoka, a pálya minősége, az összeszedett kosz, na és persze az autó beállításai, állapota. Szerencsére törni is tudnak a gépek, ennek esélyét egy csúszkával tudjuk szabályozni. Sajnos a törések nem vertex-alapúak (mint mondjuk a GTA IV-ben), hanem előre megszabott deformációk várhatók, így nem lehet konzervdobozzá törni az autókat, viszont karosszériaelemeket gyűrni, elveszteni, kerekektől megszabadulni, motort tropára zúzni lehetséges.
Bőségtál
Ahogy említettem, nagy a változatosság a játékban, bár a versenysorozatok, autók, csapatok, pilóták nevei a hivatalos licencek hiányában többségében kitaláltak (erős utalások azért vannak, így könnyen kideríthető, mi micsoda). Csak a gokartoknál négy kategória közül választhatunk, ezek pedig a 125 köbcentis egysebességes vagy váltós, 390-es váltós és idomos Superkart járgányok. Részt vehetünk a gyári Camaro kupáért folytatott harcban, de tuningolt pickupokkal is száguldozhatunk a Super Truck Extreme sorozatban. Továbbá Minivel, különböző V8-as versenygépekkel, a ’80-as évek Brazíliájában oly népszerű, Opelre hajazó autó tuningolt változatával, túraautókkal, álnevesített Porsche 996-al mérettethetjük meg magunkat. A legnagyobb attrakció viszont a versenysorozatok királya, a Forma 1. A játék lehetőséget ad rá, hogy az összes jellegzetes autótípust kipróbáljuk, a ’70-es évek végétől a jelenig: Formula Retro (~1978), Classic (~1986), V12 (~1990), V10 (~1998), F-Reiza (~2006) és a jelen V6-osai hajthatók az F-Extreme sorozatban. Aszfaltcsíkok tekintetében is nagy a változatosság, bár ezek többsége kevésbé ismert, dél-amerikai pálya. Azért akadnak ismerősök: az Interlagos (Brazil GP) '86-os és mai változata, Montreal (Kanada GP) szintén két korban, Spielberg (Osztrák GP), Kansai álnéven pedig a 180-fokkal elforgatott suzukai pályára ismerhetünk rá, amelyen általában a japán nagydíj megkaparintásáért kergetik egymást a pilóták.
A kilátás
Az autók kidolgozottsága elég jó, vannak átlagos modellek, de akadnak egészen részletesek is, és nem maradt ki a mindegyiket megillető belső tér lemodellezése sem. Fájó hiba viszont, hogy minden kor Forma 1-es járműve csak egy változatban érhető el, a különböző pilóták autói mindössze festésben térnek el egymástól. Ez a modern F1-nél nem nagy probléma, hiszen az autók külsőleg alig különböznek, de a hetvenes évek végén sok elborult megoldással kísérleteztek, ezért a Formula Retro sorozatnál nem ártana, ha eltérő formavilágú járgányok is szerepelnének.
A pályák között szintén nagy a szórás, mert vannak elég jól kidolgozott, környező tereptárgyakkal bőven ellátott ringek, de erősen döglött hangulatú, árválkodó helyszínek is. Szerencsére az ismertebb pályák kapták a legtöbb cicomát, nyilván azért, mert a többség ezeken fog körözgetni.
Az effektek hozzák a kötelezőt, a keréknyomok sokáig megmaradnak, egy erősebb fékezéssel vagy gázadással kövér füstfelhőket tudunk összehozni, de akár a motor halálba küldésével is. Az utat elhagyva homokot, kavicsokat és füvet is fel lehet szedni a kerekekre, ez pedig még a tapadást is befolyásolja, már amíg le nem kopik a szennyeződés. A nézőpontok kicsit furcsák, néhány autóból szinte alig lehet rálátni a pályára, és bár még nem ültem modern F1-es verdában, nehéz elképzelni, hogy ennyire korlátozott a pilóták látótere. Talán alacsonyan van a belső kameraállás? Vagy csak a FOV beállítgatásával kellene kicsit több időt eltölteni? Mindenesetre a monitoros csőlátás igencsak korlátozza a játékos képességeinek kibontakozását, ezért a VR-szemüvegek támogatása elengedhetetlen ehhez a játékhoz. Ezt tervezik is beépíteni, a kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez a játékban használt, 2005-ben, az rFactorral debütált, öregecskedő isiMotor2 grafikus engine.
Hangorgia
Audio téren szintén kiemelkedőt sikerült alkotniuk a fejlesztőknek, mert minden típus saját hangot kapott, méghozzá igen jó minőségűt. Búg a kipörgésgátló, motorfékezésnél szépen röfög és durrog a kipufogó, nyihog az erőátviteli rendszer, csattog a váltó. Nekem a legjobban az F1-es hangok tetszettek, játék közben szinte olyan, mintha a trubadúrládán nézném a belső kamerás közvetítést. A gumik terhelésének hangjai is igen jól sikerültek, sokat segít a vezetésben, hogy megvan a suhogás, a lágyabb csikorgás és a tapadás teljes elvesztését jelentő éles csikorgás.
Zárásként marad a kérdés, hogy mindez elég lesz-e a játék népszerűsítéséhez, mivel nem kap túl nagy reflektorfényt, én is csak pár hete hallottam róla először, pedig eléggé otthonosan mozgok az autószimulátorok között. Remélem, sikeres lesz az Automobilista, mert a realizmus terén olyat sikerült alkotniuk a braziloknak, hogy az erőhatások testi érzékelése és a valószerű látószög nélkül nem sok ember fog hibátlan köröket menni a maximális nehézségen.
