Az Atelier Ryza 2-tesztünk végén azt írtuk, hogy a sorozat az Atelier-játékok új generációjába tartozik, és ez a második résszel bizonyosodott be. Ryza történetének lezárását tavalyra vártuk, de végül nem kaptuk meg időben, mert a fejlesztő Gust Sophie történetét folytatta. A várakozásnak azonban vége van, hiszen pár nappal ezelőtt megjelent az Atelier Ryza 3: Alchemist of the End & The Secret Key, ami elbúcsúztatja (remélhetőleg csak pár évre) az egyik legszerethetőbb alkimista lányt!
Kulcs a titokhoz és a szívhez
Ryza a két évvel ezelőtti, fővárosban tett látogatása után visszatért a szülőföldjére, a Kurken szigetre. A lány képzett alkimistaként segít az embereknek, szüleinek, miközben rendszeresen visszatér titkos rejtekhelyére. Egyik nap egy ötlettől vezérelve Ryza egy titokzatos kulcsot hoz létre, ráadásul a lány egy hangot kezd el hallani, ami azt mondja neki, hogy meg kell nyitnia az univerzum kódját…
Innen indul a kb. 30-40 órás kaland, melyben Ryza és barátai felfedeznek egy teljes kontinenst, harcolnak, és persze különböző tárgyakat, eszközöket és más dolgokat hoznak létre, melyek segítséget nyújtanak a végcél elérésében. Azt rögtön el lehet mondani, hogy a felfedezést megkönnyíti egy iránytű (hiszen annyira nagy a térkép, hogy enélkül szinte lehetetlen lenne megtalálni a célt), ráadásul a képernyő jobb felső sarkában mindig látni lehet, hogy éppen mi a fő küldetésünk. Ez egy remek dolog, hiszen az előző játékokban azért nem volt nehéz elveszni, ráadásul az Atelier Ryza 3 teljesen nyitott térképet kínál, nincsenek szobák, ami maximálisan felerősíti a beleélést. A fauna teljesen eltérő az egyes helyeken, aminel hála homokos tengerpartok, zöldellő rétek, kristályokkal és szörnyekkel teli barlangok, városok, romok, és egyéb helyszínek találhatók a játékban, melyek sokkal gazdagabban díszítettek, mint eddig bármikor.
Rengeteg teendő és küldetés található a játékban. Természetesen vannak a fő missziók, de ezeken kívül a társak is adhatnak személyes küldetéseket, illetve a világban futva találhatunk random feladatokat (például gyűjts össze öt ritka alapanyagot), melyek ilyen-olyan jutalmakat adnak. Rengeteg dolgot szedhetünk fel a kaland során, az alapanyagok száma pedig eléggé kibővült, így a kosárban egyszerre akár 300-at is cipelhetünk belőlük – néhány komponensért viszont elég sokat kell gyalogolni. Ez utóbbi egyébként az egész játékra jellemző, hiszen sokszor előfordul, hogy tíz percen keresztül csak rohanunk az úticélunk felé, majd rögtön mehetünk is vissza ugyanazon az útvonalon. Ez egyrészt jó, mert közben gyönyörködhetünk a Gust által teremtett világban, másrészt viszont rossz, mert bár van gyorsutazás, az kifejezetten nehezen használható. A térképen lehet távolságokat áthidaló utazási módszereket találni, például kifeszített drótpályákat, amiken átcsúszhatunk egyik helyről a másikra, de akár egy delfin hátán is szelhetjük a vizet. Ahogy tehát az előző részekben, úgy itt is tudunk úszni, mászni, ugrani, szakadék-széleken megkapaszkodni és azokra felmászni – gyakorlatilag nincs elérhetetlen hely a játékban.
Az Atelier Ryza 3 a kapcsolatok játéka. Rengeteg múltbeli eseményt felemlegetnek a szereplők, és ebben semmi különös nincs, hiszen mindegyikük felnőtt, érettebb lett, nemcsak testben, de lélekben is. A karakterek mindegyikén látszik, hogy imádják egymást, gyakran vannak közöttük szeretettel teli cívódások, Klaudia egyszer például arra panaszkodik, hogy Ryza és a két fiú barátja rengeteg emléken osztozik, mire Ryza azonnal rávágja, hogy azért ők ketten is csináltak együtt ezt-azt. Ráadásul a partit minden eddiginél nagyobbra duzzaszthatjuk, hiszen összesen 11-en kalandozhatnak, miközben társak lépnek be és ki, ahogy a történet épp megkívánja. A szereplők táadásul folyamatosan beszélnek – még akkor is, ha Ryza épp a fent emlegetett tíz perces túrát futja le.
A kontinens tömve van olyan helyekkel, ahol küzdeni kell, a csihi-puhi pedig kezdetben egyszerre könnyű és nehéz is egyben. Könnyű, mert a sima punikat, és más lényeket könnyedén kiiktathatjuk, és nehéz, mert már az első órákban hatalmas főellenfelekkel kell megküzdeni, az összecsapások során pedig kevésnek bizonyulhat a négy fő, tehát a kezdő parti létszáma. A csaták valós időben zajlanak, így minden szereplő részt vesz bennük, emellett intenzívebbek is, mint az előző felvonásokban. A küzdelmek az akciópontokra épülnek, melyek folyamatosan feltöltődnek és lemerülnek, ahogy bevisszük a csapásainkat az ellenfeleknek. Vannak különleges képességek is, emellett bármikor váltogathatunk a szereplők között, akad támogató és agresszív mód, na meg persze a kulcsnak is van némi szerepe a küzdelmek során…
… ahogy a színtézisben is. Az alkotás az eddig megismertekre épül, minden egyes tárgy létrehozása az SP-szintet növeli, ezzel lehet új képességekre és receptekre szert tenni. Nagyon sok változóra kell figyelni, melyek nemcsak a létrehozandó tárgy minőségét, de egyéb tulajdonságait is módosít(hat)ják. Például, hogy tud-e kritikus sebzést okozni, vagy milyen más hatásokra képes. A felesleges dolgokból kristályokat készíthetünk, ezeket pedig más elemek statisztikáinak javítására használhatjuk. Főzöcskézni is rengeteget fogunk, részben azért, mert a rendszeren annyit módosított a fejlesztő, hogy egyes elemeit még a Ryza-veteránoknak is újra kell tanulniuk, másrészt azért, mert egy Atelier-játékról van szó.
Báj és szépség
Az Atelier Ryza 3 talán az egyik legszínesebb játék a készítők eddigi alkotásai körül. Elképesztő színorgiát prezentálnak, a zene kiemelkedő, a karakterek animációi jóval szebbek, Ryza mozgása pedig sokkal természetesebb lett. A Gust kiemelkedő munkát végzett a trilógia lezáró fejezetében, aminek lehetőségeit fel kell fedezni, meg kell ismerni, hogy az ember egy remek élménnyel gazdagodjon. És hogy ajánlott játék-e? Egyértelműen igen! Ennél minőségibb lezárást Atelier-trilógia még nem kapott, Ryza elbúcsúzott, mi pedig ennek egyszerre örülünk és szomorkodunk is miatta. Örülünk, mert Ryza fejlődését négy évig követhettük nyomon, és szomorkodunk, mert talán utoljára láthattuk a hölgyet. Bár a Gustot ismerve még visszatérhet. Mi bízunk ebben.
