Az Arland-trilógia első része, az Atelier Rorona: The Alchemist of Arland a felkelő nap országában 2009-ben jelent meg PlayStation 3-ra, a premier napján pedig a boltok egy órakor már ki is árusították a készleteket. A Rorona volt egyébként az első olyan Atelier-játék, ami teljes egészében 3D-s megjelenítést kapott, és ezzel bizony a Gust új szintre emelte az élményt, hiszen a PlayStation 2-n megjelent Iris-sorozat még 2D-s sprite-okat használt. Az Arland gyorsan bővült, megjelentek a Totorit és a Merurut főszerepbe állító epizódok, és bár a játékok végső céljai különbözőek voltak, történetük mégis összekapcsolódott, így adott a Gust a játékosoknak kerek és egész élményt. A Gust és a Koei Tecmo most a legjobb formában kínálja ezt a három remek címet, emiatt ezzel a csomaggal az összes JRPG-rajongó megtalálhatja a számítását. Hogy mit jelent a legjobb forma? Mindhárom rész több verzióban is ki lett adva (Best, Plus), a DX pedig a legteljesebb változatait tartalmazza (a DLC-k és kosztümök is ott vannak a kollekcióban) ezeknek a szuper játékoknak.
Atelier Rorona: The Alchemist of Arland
Valószínűleg senkinek nem fog meglepetést okozni, hogy Rorona egy fiatal lány, aki az Arland királyság fővárosában él alkimista mesterével, Astriddal. Astrid segítségével Arland prosperáló birodalom lett, hiszen a hölgy mutatta meg Arland lakóinak azt, hogyan használhatják a felfedezett ősi szerkezeteket. Astrid jutalmul megnyithatta alkimista műhelyét, azonban egy nap a királyság lovagja, Sterk rossz hírt közöl Roronával: bezárják a műhelyt. A cél: meg kell akadályozni, hogy ez megtörténjen. Rororának persze fogalma sincs róla, hogy ezt hogyan tegye meg, ráadásul Astrid az egész feladatot a tanítványára testálja, azáltal, hogy nekiadja a boltot. A kaland pedig elkezdődik…
Atelier Totori: The Adventurer of Arland
… hogy később Totori történetével folytatódjon. A lány egy kis halászfaluban él apjával és nővérével, és ahogy lenni szokott, az alkímiában próbálgatja tehetségét, de rendszerint mindig elszúrja a dolgokat. Testvérével emiatt hullámzó a kapcsolata, szereti őt, meg nem is, hiszen nővére meg akarja akadályozni azt, hogy képzett alkimista legyen. Totori azonban nem tágít: elsősorban az motiválja, hogy megtalálja régen elveszett édesanyját. Apja és nővére halottnak hiszi, Totori azonban úgy gondolja, hogy még életben van, hiszen hivatalos kalandozó volt, aki ki tudott menni a halászfalun túli területekre. Totorinak is ez a legnagyobb vágya, azonban a cím elnyerése nem olyan egyszerű, mint azt gondolja, de persze nem lehetetlen... így, amikor végül csak megszerzi, arra is lehetősége adódik, hogy megkeresse anyukáját, és helyreállítsa a család egységét.
Atelier Meruru: The Apprentice of Arland
A trilógia utolsó részének főszereplője egy hercegnő, aki egy kicsi királyság, Arls uralkodójának a lánya. Meruru az udvarban nem érzi jól magát, megszökik az etikett és más órái elől, szívesebben tölti az idejét Totorival, aki immár képzett alkimista. Apja ezt nem nézi jó szemmel, gyerekes bolondságnak tartja. Arls egyesülni akar Arlanddal, így a király megadja lányának a lehetőséget a tanulásra, de egy feltétellel: tudását arra kell használnia, hogy Arls fejlődjön, lakóinak száma pedig megsokszorozódjon. A feladat nem könnyű, ráadásul megjelenik Rorona is, aki ebben a részben nem egészen önmaga…
Játékos évek, évek játéka
Nem könnyű a feladat egyik részben sem, hiszen mindegyik cél teljesítésére meghatározott időkeret áll rendelkezésre. Az Arland-trilógia három része körülbelül egy évtized történéseit meséli el, nem számítva az egyes epizódok között eltelt időt, így mindegyik játékban három év áll rendelkezésre a fő cél elérésére. Az óra kérlelhetetlenül ketyeg, a feladatok, küldetések egymás után jönnek, ha pedig elbukjuk valamelyiket, a játék is véget ér. Igyekezni kell, hiszen Roronával háromhavonta kell jelentést tenni az elvégzett feladatokról Sterknek, míg Merurunak ennél több ideje van az egyes küldetések teljesítésére. Atelier-játékok révén a feladatokat elsősorban szintézissel lehet teljesíteni, mégis, mivel ez egy majdnem tízéves játék újrakiadása, vannak olyan alapvető eltérések, amelyek megkülönböztetik a modern részektől. A harc és a felfedezés persze ugyanolyan, mint az Atelier Sophie-ban vagy a Suelle-ben, a körökre osztott harcok is olyan területeken zajlanak, melyekbe egy „ajtón” lehet belépni (vagyis nincs szabad felfedezés), és a lányoknak a szintézishez használt alapanyagokat is ugyanúgy kell gyűjteniük, mint a nemrégiben megjelent játékokban. Viszont nem az alapanyagok gyűjtése közben jutnak eszükbe a receptek: ezeket meg kell vásárolniuk. A könyvek pénzbe, méghozzá sok-sok pénzbe kerülnek, különösen a játékok elején. Szerencsére ezekhez ingyen is hozzájuthatunk, küldetések teljesítése után vagy ajándékként is kaphatunk recepteket, amiket aztán felhasználhatunk a szintézishez. Egyik program sem tartalmazza a később megismert, a Tetrisre emlékeztető minijátékot, viszont az elv ugyanaz: a lehető legjobb elemet kell létrehozni az alapanyagok megfelelő kombinálásával. Az így megalkotott dolgokat, a kalandozások során gyűjtött alapanyagokat elég sok helyen lehet elsózni, ezzel biztosítva azt, hogy mindig legyen elég pénzünk arra, hogy továbblépjünk az alkímia következő fokára.
Kevésbé színes hétköznapok
Persze eközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy népszerűségünk emelésén folyamatosan dolgozzunk. Ha elvállalunk egy küldetést, de nem teljesítjük azt időben, a városlakók rossz szemmel fognak ránk nézni, viszont egy feladat átlagon felüli elvégzése még jutalmat is hozhat a normál díjazáson felül. A főszereplők mindegyike ugyanolyan élettel teli, esetenként esendő személyiség, mint a sorozatban szereplő bármelyik lány, élvezetes követni napjaikat, küzdelmeiket, kapcsolataiknak alakulását családjaikkal, barátaikkal. A játékokat összeköti Rorona és Totori személye, noha az Arland-trilógia epizódjai közel sem olyan színesek, vibrálóak, mint amit a Mysterious-sorozat esetében láthattunk. Bár a HD-konvertálás remekül sikerült, az egész kaland fakónak tűnik. Ez csak kezdetben ad okot a csalódásra, mert egyébként az egyes helyszínek rengeteg egyéniséggel rendelkeznek, még akkor is, ha esetleg nem olyan nagyok, mint amihez előzőleg hozzászoktunk. Technikai gondok nincsenek, ugyanakkor az átvezetőknél a Gust vizuális novellákkal meséli el a sztorit, nem pedig mozgóképekkel. Ez azonban ne zavarjon senkit, hiszen az Arland-trilógia mindegyik része képes függőséget okozni, a különböző befejezések miatt pedig lehetséges a többszöri újrajátszás is.
Ez a vége?
Nem! Az Atelier Lydie & Suelle tesztünk végén azt írtuk, hogy a sorozatnak van múltja, jelene és jövője, de hogy ez a jövő mit hoz, nem lehet tudni. Most már azonban igen. November végén a Gust bejelentette az Arland-sorozat negyedik részét, ami Rorona lányát állítja az események középpontjába. Az újrakiadás tehát ezzel értelmet nyert, hiszen így azok is tisztában lehetnek az előzményekkel, akik nem játszották végig a PS3-on megjelent fejezeteket. Az Arland-trilógia kellemes élményt ad, rengeteg játékórát kínál, noha a Koei Tecmo barátságosabban is beárazhatta volna ezt a remek szériát – másfél játék áráért itt persze hármat is megkapunk.
