Aki nem ma kezdett el ismerkedni a videojátékokkal, annak már nem kell bemutatni az Atarit. Az eredetileg kaliforniai cég több mint 40 éve űzi az ipart, az idők során pedig rengeteg klasszikus játékot tett le az asztalra. Ismerős az egykoron még csak „tévéfoci” címén elhíresült program, avagy a Pong? Netán a Missile Command, a Centipede, Asteroids? Nos, a frissen megjelent, csak PC-re elérhető Atari Vault ezeket a korai klasszikusokat gyűjti egy csokorba, így hivatalos formában elérhetővé téve rengeteg címet, amikkel otthonunkban eleddig csak az emuláció áldásos tevékenységével tudtunk nosztalgiázni. Vagy elővéve egy régi, még működőképes Atari 2600-at, aminek játékkínálata a kollekció gerincét szolgáltatja.
A játékteremből a nappaliba
Az Atari a játéktermek mélyén tette meg első, legfontosabb lépéseit, így nem meglepő, hogy jó néhány kultikus cím kabinetje felbukkan a felhozatal ez irányú szekciójában. Promóciós anyagokkal (reklámok, érdekességek), a gépek fényképével, rövid leírással. Így bárki újra átélheti a gyermekkorát, és ezúttal még húszforintos érméket sem kell bedobálni a feneketlen gyomrú masinákba. Azonban a játéktermi kínálat még mindig eltörpül ahhoz a felhozatalhoz képest, amit az Atari 2600-os szekció nyújt. Itt ugyanis tényleg irgalmatlan mennyiségű portot kapunk, hogy a Vault teljes egészében 100-as címtárát elérhessük (a westernes puffogtatástól a tengeralattjárós és repülős lövöldözésen át, a sakkig és a 3D-s amőbáig van minden). Mondhatni, hogy ami anno kiadásra került az otthoni gépre, jogok szerint pedig az anyacéghez tartozik, azt mind megkapja a vásárló, méghozzá kilencven százalékban tökéletesen futva. Ehhez hozzátartozik az a tény is, hogy természetesen a Nintendo, Namco, Taito és egyéb licencek sajnos nem képezik részét a repertoárnak, mert hát… biztos van az a pénz, csak éppen az Atarinak nem érte volna meg.
Old school. Nagyon!
Mint említettem, a felhozatal tagjai szinte mind tökéletesen futnak (néha azért vannak kisebb hibák és bugok, de szerencsére ritkán), akár ketten is nekiülhetünk egy-egy programnak, továbbá ott vannak ugye az érdekességek és extrák a képi és szöveges galériákban, amik a kiadó múltját éltetik. Hozzáteszem, joggal.
Már csak azért is, mert ugye majdnem negyvenéves játékok kerültek a csomagba, ami meg is látszódik rajtuk. A pixeles, minimalista külső, a prüntyögő hangok (zeneként a legtöbb esetben ezeket nem is lehet jellemezni) manapság már nagyon primitívnek számítanak, ahogy a játékok működése is rendkívül elmaradott. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindez a megjelenési időben még igazi mérföldkő volt, akkoriban jobbat senki nem látott, a technológia csúcsát hozták a gyűjteménybe került címek. Emiatt aztán nem is könnyűek, nem is mindig egyértelmű a feladat, a rekordok megdöntögetése hosszú napokig és hetekig eltarthat az egyszerű rendszerek ellenére. De valahol pont ez a szépsége ennek a nosztalgiának – ami azonban nem mindenkinek való.
Az Atari Vault leginkább a rajongóknak készült, akik képesek kellemes emlékeket feleleveníteni a bekerülő programok láttán, illetve azoknak, akik szeretnék megismerni, hol kezdődött az ipar, miből indultak ki a mai játékok. Az pedig sokat elárul, hogy ezek az őskori darabok sokkal jobbak (a legtöbb esetben), mint az Atari modern alkotásai (Alone in the Dark: Illumination, Asteroids: Outpost). Mondjuk a 16. oldalon bemutatott RollerCoaster Tycoon Worldben van szerkesztőségünk minden reménye, elvégre a szériához rengeteg pozitív élményünk fűződik.
