Elnézést kérek a bevezetőben tett képzeletbeli kiruccanás miatt, de arra gondoltam, könnyebb lesz átadnom az Assetto Corsa által keltett érzést, ha hangulatba hozom az olvasót egy virtuális élményhez képest nagyon is valósnak ható emlékem megosztásával. Mert bizony a fenti sorokba foglalt vad szabadságot, ha nem is fizikai valómban, de átéltem – hogy aztán pár perccel később az eredményjelzőre pillantva tudatosuljon bennem, hogy még utolsónak is épp hogy beértem...
Csikorog a kerék, hullik a haj
Kezdjük talán a legfontosabbal: az Assetto Corsa című autós játékot nem az egyszeri kocagamernek találták ki. Az olasz Kunos Simulazioni nevű csapat az elmúlt négy évben azon dolgozott, hogy elkészítse a létező legéletszerűbb autószimulátort. Annak ellenére vágtak bele a projektbe, hogy a srácok pontosan tudták: a keményvonalas szimek kora leáldozóban van (hacsak nem traktorok vagy vonatok a főszereplők), és egyre nehezebb AAA-kategóriás remekműveket alkotni, lévén egyik pénzes kiadó sem hajlandó megkockáztatni egy viszonylag szűk rétegnek szóló alkotás piacra bocsátását. Még szerencse, hogy a stúdió – amelynek a főhadiszállása hogy, hogy nem pont egy versenypálya tőszomszédságában van – rátalált a Steam Early Access programjára, aminek hála a fejlesztők már egy évvel az 1.0-s változat megjelenése előtt elérhették a hardcore játékosréteg még annál is keményebb magját, hogy a tavaly karácsonyt megelőző premierre egy, a célközönség igényeit tökéletesen kielégítő Assetto Corsát töltsenek fel a Valve áruházába. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy a játék dobozos formában nem kapható, szóval amennyiben valaki szeretné megtudni, hogy milyen világszínvonalú robotpilótákkal szívatni magát a szabadidejében, kénytelen lesz a Steamen megvásárolni a programot.
És hogy miféle szívatásról beszélek? Nos, a szimulátorok műfaja mindig hírhedt volt arról, hogy nem bánt kesztyűs kézzel a kezdőkkel, az Assetto Corsa viszont még a tapasztalt szobaversenyzőket is komoly kihívás elé fogja állítani. Jómagam csak kevés kőkemény szimmel múlattam az időm (inkább a fél-szimulátorok felé kacsintgattam), és bizony a GTR-es idők sem tegnap voltak, de azért sok száz órányi Forzával és Gran Turismóval a hátam mögött nem gondoltam, hogy valaha beletörik a bicskám egy autós játékba. Pedig ezúttal majdnem beletört, lévén az Assetto Corsa első kampányversenyét is csak több tucat meddő próbálkozást követően tudtam teljesíteni, és nem kertelek, a karriermódot azóta sem fejeztem be. A minimum öt megmérettetésből álló versenysorozatokból felépített, kisautós zötykölődéstől az F1-es szuperautókig vezető karrier az Assetto Corsában persze csak arra jó, hogy a szólista játékmód után ácsingózó rajongók is meg legyenek elégedve. Ez a program ugyanis nem a felesleges sallangokról, hanem a vezetés élményének tökéletes átadásáról szól.
Csak a színtiszta lóerők
E filozófia szellemében épül fel az egész program, így érthető, miért olyan puritán és zavaros a játék menürendszere, illetve hogy miként történhetett meg 2014-ben az, hogy egy 40 eurós szimulátorba nem került bele semmilyen zene. Az még hagyján, hogy síri csendben kell végigkattintgatnunk a beállításokat, amik az elsőre egyértelműnek tűnő felsorolás ellenére sem mindig érhetők el könnyen, az viszont már mindennek a teteje, hogy a Kunos Simulazioni gúnyt űz a hozzám hasonló naiv autóbolondokból, hisz elhiteti velünk, hogy az Assetto Corsa kontrollerrel is játszható, sőt, még a billentyűzetes vezérlés is támogatott. De ez sajnos nem igaz: tény ugyan, hogy játszhatunk billentyűzettel vagy kontrollerrel, azonban ha nincs valami rendes (tehát mondjuk G25 szintjén mocorgó) kormányunk, keresztet vethetünk az első helyezésre. Jómagam egy Xbox 360-as irányítóval gyötörtem a testem és a lelkem, és bár hosszas gyakorlás után megtanultam az úton tartani az erősebb verdákat anélkül, hogy bemagoltam volna mind a 16 pálya összes kis ficakját, nemhogy nyerni nem voltam képes, de még az élbolyhoz sem zárkóztam fel soha. Ez van, az Assetto Corsát bizony kormányhoz írták, ergo ha nincs efféle perifériád, jobb, ha felkészülsz az idegszálaid hosszas rángatózására, melyet még a vezetési segítségek aktiválása sem igazán orvosol.
Természetesen ez nem negatívum, épp csak olyan tény, amire muszáj felhívnunk a játékosok figyelmét, ezzel is rámutatva, mennyire komolyan vették a készítők a szimulációs élményt. Amennyiben viszont sikerül kitanulnunk a fájóan realisztikus vezérlést, olyan versenyzésben lesz részünk, amilyenben nem sokszor lehetett korábban. A derék olaszok két spagettivacsora között a játékban szereplő összes autót kipróbálták, így a 40 digitális seggrakéta (ez a szám folyamatosan bővül, szóval lehet, hogy mire a cikket olvassátok, már több is akad) pontosan úgy viselkedik az aszfalton, ahogy a valóságban is teszi. A felhozatal talán nem olyan bőséges, mint a fent említett két konzolexkluzív autós eposzban, de azért így sem fogunk unatkozni, hisz az Abarth 500 Essesse-től kezdve a Ferrari 458 GT2-n át a Pagani Zonda R-ig bezárólag egy rakás álomautó volánja mögé bepattanhatunk, hogy megcsodálhassuk a perverz részletességgel újraalkotott műszerfalakat, és ámuldozzunk a motor- és kasztnihangok csodálatos operáján. Ráadásul a kocsik minden paraméterét ízlés szerint állíthatjuk át, kezdve a felfüggesztés rugónkénti erőelosztásától a motor egyidejű benzingőz-felvételéig. A fejlesztők persze azt is megoldották, hogy az autóbeállítások külön fájlokba is lementhetők legyenek, és arra buzdítják a játékosokat, hogy megosszák egymással a saját profiljaikat. Sőt, a moddereket is támogatja a Kunos, és már most egy rakás egyedi festés érhető el a nem hivatalos fórumokon. Itt jegyzem meg, hogy az Assetto Corsa egész életképes magyar közösséggel is bír, akik a nem túl fantáziadús asettocorsa.hu webcímen tevékenykednek, és az újság megjelenésekor már egy halom internetes bajnokság megszervezésén vannak túl.
Full grid
És ezzel el is jutottunk az Assetto Corsa legfontosabb játékmódjához, ami nem meglepő módon a multiplayer. A keményvonalas szimulátor-őrültek a legjobban úgyis egymás ellen szeretik tépni a kormányt, az olasz fejlesztők pedig ennek megfelelően a netkód optimalizálására és az online funkciókra helyezték a legnagyobb hangsúlyt – persze csak a fizikai modellezés után. Mivel az Assetto Corsa a Steam rendszerét használja alapként, a többjátékos mód gördülékenységére nem lehet panasz, úgyhogy már csak azt kell megtanulnunk, hogyan tartsuk vissza a könnyeinket, ha zöldfülű újoncként fejest ugrunk az online versenyek profiktól hemzsegő forgatagába.
A technikai oldal boncolgatása nem lehet teljes a saját fejlesztésű grafikus- és fizikai motorok dicsérete nélkül. Mivel az Assetto Corsa szimulátor, ezért a kocsi kasztnijának ringása, vagy az abroncsok térfogatának útviszonyoknak megfelelő változásai mind-mind megfigyelhetők a visszajátszás alatt, nem beszélve a szép grafikáról, ami bár a DX10.1-es API-t veszi alapul, azaz SM 4.0-s VGA nélkül nem is fut a játék (és DX11-ben az igazi), ettől eltekintve remekül skálázható, és egy gyengébb gépen is jó sebességet ad, még közepes beállítások mellett is igényes látvány társaságában. Kiemelendő továbbá a mesterséges intelligencia, mely 80-100 százalékos hatékonyságig állítható, és olyan jól vezet, hogy tényleg segít felkészülni a netes bajnokságokra. Csak az a fránya kormány ne kerülne 30 ezer forintba!
