Assassin's Creed 4: Black Flag - multiplayer teszt

Az Assassin’s Creed 4: Black Flag egyjátékos módjáról a ma megjelent PC Guruban olvashattok minden részletre kiterjedő tesztet Bate tollából, ám amikor a játék megérkezett a szerkesztőségbe, még nem lehetett vele online játszani, így a multiplayerről külön tesztben számolunk be. A Ubisoft, úgy tűnik, szeret biztosra menni, ugyanis a Brotherhood, a Revelations és az Assassin’s Creed 3 alig-alig fejlődő multija után most is ugyanazt kapjuk, mint évek óta: internetes cselszövést és csendes gyilkolást, némi együttműködéssel megfejelve.

Embervadászat

Az Assassin’s Creed 4 multijának gerincét az egymást kergető orgyilkosok képezik. A feladat a többféle variáció ellenére majdnem mindig ugyanaz: le kell vadászni az ellenséges asszasszinokat, lehetőleg minél kisebb feltűnést keltve. A játék a parti felállítása után bedob minket a pályára, ami egy járókelőkkel tömött városrészt vagy kikötőt formál. Tudjuk, hogy néznek ki az ellenségeink, kapunk róluk egy kis képet, illetve látjuk őket a lobbiban, sőt, még egy radar is jelzi, mikor kerülnek a közelünkbe. Ha kiszúrjuk az egyik áldozatot, követjük, és lehetőleg csendben, egy döféssel végzünk vele. Az Assassin’s Creed 4 szereti húzni az idegeinket -- maximális mennyiségű tapasztalati pontot például csak akkor kapunk, ha kellően sokáig talpaltunk a célszemély nyomában, és rejtekből, azaz egy csapat civil gyűrűjéből csaptunk le rá.

A meccsek lassú tempót diktálnak, és ennek megfelelően tele vannak feszültséggel. Sosem tudhatjuk biztosan, hogy az általunk alkalmazott stratégia beválik-e, vagy kisvártatva a földön találjuk magunkat, életünk utolsó leheletét köhögve ki. A tapasztalati pontok függvényében szinteket lépünk, újabb cuccokat, fegyvereket és perkeket oldunk fel, amik azonban az eddigi játékokhoz hasonlóan nem sokat érnek. Lehetünk 60-as szinten, és megvehetjük a legmenőbb felszerelést, ha nem játszunk ügyesen, akár egy 1-es szintű kezdő is kiiktathat bennünket. Ez persze fordítva is igaz; nem muszáj száz órákat beleölünk az Assassin’s Creed 4-be, hogy jók legyünk benne, elég, ha megvan bennünk a kellő orgyilkos véna. A Ubisoft Montreal által tervezett macska-egér multi még mindig egyedi a piacon, gyakorlatilag nincs más olyan online alkotás (leszámítva természetesen az MMO-zsánert), amiben ennyire sok múlna más játékosok viselkedésének kiismerésén.

A farkas falka visszatér

A játékmódok nagyrészt maradtak a régiek: Manhunt, Wolfpack Discovery, Wolfpack Unleashed, Domination, Artifact Assault, Assassinate, Deathmatch, Wanted -- mint látható, a Wolfpacket szétválasztották egy 25 lépcsős Unleashedre és egy oktatómódnak is betudható Discoveryre, így lett az eddigi hét játékmódból nyolc. A Ubisoft nyilatkozata szerint nem szerették volna felborítani a már megszokott és megszeretett játékmenetet, ami érthető, de attól még szívesen látnánk markáns változtatásokat. A legnagyobb újdonság a Game Lab, ami tulajdonképpen a saját játékok totális testre szabhatóságát jelenti. Ez klassz extra, tényleg, de valójában inkább csak amolyan tessék-lássék újdonság, a biztonságot jelentő képzeletbeli korlát görcsös markolászása. Nincsenek például tengeri csaták, holott a hajózás nagyon fontos eleme az Assassin’s Creed 4-nek. És ha már itt tartunk, a multiból nem jön át a kalózélet romantikája, pedig ha valamivel, hát a tengeri patkányokból kovácsolt ádáz legénység ötletével simán lemosná a konkurenciát a Ubisoft.

Természetesen az Assassin’s Creed 4 multiplayer azért még így is leköti az embert. A játékmódok váltogatása a meccsek között kiváló módja a frissesség megőrzésének, és szerencsére van elég opció a játék dinamizmusának fenntartásához. Személyes kedvencem a klasszikus, területfoglalós Domination: adott pár ellenőrzőpont, amiket a csapatunkkal igyekszünk birtokba venni, majd később megőrizni. Ha sikerül, a területen minden ellenséges asszasszin képtelenné válik a védekezésre, legfeljebb elmenekülni tud, ha kiszúrták -- talán mondanom sem kell, miféle cselek bevetése szükséges a meccsállás megfordításához. De a Manhunt azon változata is üdítő, amelyikben az egyik csapat nem tud harcolni, csak védekezni, míg a másik félnek meg kell találnia és ki kell iktatnia a rejtőzködő áldozatokat.

Kard a gyomorba

Érthetetlen, miért, de a játék technikai gondokkal küzd, holott az újdonságok hiánya miatt okkal feltételeznénk, hogy legalább bétatesztelni jutott ideje a készítőknek. Sajnos sokszor laggol a program, nem talál játékosokat, elveszíti a lobbit, vagy ami még rosszabb, nem egyensúlyozza ki a meccset, szóval az is előfordulhat, hogy a négyfős ellenséges csapattal egyedül nézünk farkasszemet. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a grafika multiban közel sem néz ki olyan jól, mint a kampány során.

Az Assassin’s Creed 4: Black Flag hatalmas játék lett, legalábbis az egyjátékos módba a készítők (és a tisztelt kolléga) elmondása szerint akár 100 órát is bele lehet ölni. Érthető tehát, hogy a Ubisoftnál inkább a szólista komponensen dolgoztak, és nem erőltették meg magukat, amikor multiplayert kellett hegeszteniük egy amúgy is masszív akció-kalandjátékhoz. Ennél fogva muszáj elfogadni, hogy a Black Flag többszereplős módja csupán kiegészítő, afféle másodhegedűs maradt, amit lehet szeretni vagy utálni. A koncepció eredetisége még mindig elismerendő, külön játékként értékelve viszont csak a harmadik rész frissítésének tűnik az egész, annyi újdonsággal, amik egy nagyobb DLC-be is belefértek volna.