Nem nagyon kell félteni a japán kiadót, egykori legendát, ha botrányokról van szó, hiszen a cég az utóbbi években, sőt évtizedben a hibás döntéseiről, morálisan megkérdőjelezhető lépéseiről híresült el. Lehetett olvasni arról, milyen körülmények között dolgoznak az alkalmazottak, hogy Kodzsima hogy lett elkergetve, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy fontos franchise-ok milyen módon kerültek át a nyerőautomaták világába. Szomorú és egyben tragikus, hogy az egykoron a játékosok számára egyértelmű minőséget szállító vállalat merre vett irányt, mindez azonban semmit nem von le azon klasszikusok értékeiből, amiken milliók nőttek fel. Vélhetőleg így gondolták ezt a cég munkatársai is, elvégre az 50. évfordulójukat több kollekcióval ünnepelik, melyek közül az első már meg is jelent, méghozzá a portfólió arcade vonulatának egy szeletkéjével. A kicsinyítő jelzőt pedig tessék, kérem komolyan venni, elvégre bár a Konami több száz (!) darabos címlistával büszkélkedhet a játéktermek történelméből, az Arcade Classics ebből mindösszesen nyolcat tartalmaz.
Best of shmup
Jó, az idén 50 esztendős vállalat a kilencvenes évek végétől erősen ráfeküdt a ritmusjátékokra, aminek hála a változatosság onnantól nem túl nagy, de az elég szomorú, hogy a ’89 és ’99 közötti időszakból semmit, a ’78 és ’88 közötti évtizedből pedig csak egy nagyon visszafogott ízelítőt kapunk. Ráadásul azt is szinte csak egyetlen műfajra szorítkozva. Merthogy a Haunted Castle a kivétel, ami nem scrollozós shooter, ráadásul ennek a Castlevania-utángondolásnak a jelenléte más szempontból is megkérdőjelezhető, de erről majd később.
Ami viszont van, az legalább jó, sőt kihagyhatatlan darabja a korszaknak. A ’81-es Scramble a hazai játéktermek látogatóinak sem ismeretlen, a ’85-ös TwinBee-vel itthon nem nagyon találkozhattunk, a ’85-ös Nemesis/Gradius egy igen közkedvelt darab, ahogy a ’86-os Life Force (Salamander – sajnos nincs köze a ’85-ös Életerő című filmhez), a ’87-es Typhoon (A-Jax), valamint a ’88-as Vulcan Venture (Gradius 2) és Thunder Cross is. Szép és jó, hogy mindezekkel egyben lövöldözhetünk, akár egy barátunk oldalán is, de a felhozatal ebben a formában azért kicsit karcsú. Legalábbis az elkért összeget figyelembe véve, hiszen sok munka nem volt a kollekció elkészítésével.
Dirr-durr
Persze, az sejthető volt, hogy az Anniversary Collection nem azért kerül piacra, mert a Konami fejesei azt akarják, hogy bárki is dolgozzon rajta. A könnyű pénzszerzés már inkább állhat a háttérben. Viszont igazságtalanság volna lehúzni a gyűjteményt, mivel az, ha nem is kiemelkedő, mégis kellemes darab. Választhatunk hátteret, méretarányt, váltogathatunk a nehézségi szintek és az életek száma között, emellett van mentési és betöltési opció. A játékok jól futnak, kábé pontosan úgy, mint a játéktermekben (belassulásokkal együtt), a lövöldözés pedig éppen olyan élvezetes, mint évtizedekkel ezelőtt. Legalábbis azok számára, akik szeretik a zsánert, mert aki nem shmup-rajongó, nem bírja a folytonos újrakezdést, a millió és egy lövedéket alulról, felülről, oldalról, nos, az ne is nagyon nézelődjön. Viszont, ha valaki szereti a retrót, annak van még egy fontos extra, méghozzá a digitális könyv, aminél nemcsak érdekességek olvashatók mindegyik, a gyűjteményben szereplő játék kapcsán, hanem bizony kottákat, eddig nem hallott/látott érdekességeket és interjúkat is találhatunk. Egy rajongónak már ezért megéri beruháznia a csomagra. És hogy miért lóg még ki a Haunted Castle a sorból? Egészen pontosan a május 16-án érkező Castlevania Anniversary Collection miatt, ami rengeteg jó címet fog tartalmazni, de simán melléjük férhetett volna ez az arcade klasszikus. Szeretettel várjuk azt is, bár 20 euróért lényegében ezt is és a Contra Collectiont is egybe lehetett volna pakolni az Arcade Classics válogatással.
