Újra itt van a Yamiko testébe bújt aragami szellem. Ám az Aragami 2 az első résszel ellentétben már nem egy színtiszta lopakodós játék és hősünknek sem egy személyes történettel kell szembenéznie, hanem meg kell mentenie az összes elátkozott aragamit – mindezt azután, hogy meghalt és feltámadt. Ütős nyitás, de sajnos a folytatás már korántsem kellemes.
Harc vagy lopakodás
Az Aragami 2-ben már lehetőségünk van választani a lopakodás és a harc között. A harcrendszer nem rossz, hasonlít a Dark Soulsban vagy éppen a Star Wars Jedi: Fallen Orderben látott rendszerhez. Vagyis először át kell törnünk ellenfelünk védelmét a támadásokkal és időben aktivált ellentámadásokkal, aztán kardélre hányhatjuk. Az említett két játékkal ellentétben itt nincs szükség különösebb kombózásra, de néhány órán át még így is kellemesen szórakoztató a dolog.
A lopakodásról sajnos ennyi jót sem lehet elmondani. Az MI előre belőtt útvonalakon jár, amiket piszok gyorsan ki lehet ismerni, már csak azért is, mert az árnyéknézetnek hála akár a falon keresztül is láthatjuk ellenlábasainkat. Emellett csak a szemükre hagyatkoznak, miközben csőlátásuk van. Vagyis, ami nem előttük történik, az nem létezik számukra. Már a tutorialban úgy le lehet csapni/vágni egy ellenfelet, hogy a két méterre mellette, de neki háttal álló alak meg sem rezzen.
Hősünk az árnyékokba és a növényzetbe bújva kerülheti ki az ellenfeleket, vagy felmászhat a házak tetejére, hogy aztán észrevehetetlenül átsétáljon az ellenfél seregén. És bár az árnyékteleportálás képessége korlátozott hatótávolságú, a duplaugrással kombinálva így sincs sok olyan hely, amit ne lehetne elérni. Ha mégis földre kényszerülünk, még mindig ott van a környezet, az árnyékok, és a sunnyogva ölés vagy leütés. Szóval képességek egész tárháza áll a rendelkezésünkre a lopakodáshoz. Ez jó is lenne, ha az MI nem csökkent látóképességű sükebókákat irányítana.
De még talán ezt is megbocsátanám, ha a küldetések és a pályák változatosak lennének. Sajnos nem azok. A hubként szolgáló Kakurega nevű falu átokverte lakói körülbelül 50 küldetést bízhatnak ránk, de ezek alatt ugyanazt a két feladatot kell végrehajtanunk: menjünk el X helyre, és ott öljük meg ezt vagy lopjuk el azt. És mindez 10 pályára van szétosztva, vagyis egy-egy térképet vagy ötször bejárhatunk. A küldetések között tehát az a legnagyobb különbség, hogy az ellenfelek hajszálnyival más útvonalon járőröznek, meg persze néha feltűnnek újfajta ellenlábasok. Ja, és az ellopandó tárgy vagy leölendő személy mindig más épületben van. Juhéééé! Ez az önismétlés piszok gyorsan megöli a játékélményt.
És ezen sajnos semmi sem segít, még az sem, hogy aragami szellemharcosunk rengeteg jópofa képességgel és eszközzel van megáldva. Az olyan huncutságok, mint a füstbomba, a shuriken, a shadow kill, a láthatatlanná válás vagy a warp strike, hogy csak párat említsek, szép sorban oldhatók fel, és még inkább megkönnyítik az életünket. Nagyon jól működnek, igazán látványosak, ám hiába, amikor negyedik alkalommal kell végigszambázni ugyanazon a pályán, hogy megint megcsináljuk ugyanazt a feladatot. Az ostoba MI-t kerülgetve egyszerűen ezek is elvesztik az értelmüket.
Az Aragami 2 kooperatív móddal is rendelkezik, csakhogy az meg olyan bugos, hogy jó, ha szökőévente egyszer sikerül valakivel összekapcsolódni. Pedig ez még talán – ha sikerül kijavítani – menthetné a menthetőt, hiszen társaságban még egy rossz játékkal is jó élmény lehet játszani.
Maradt volna az árnyékban
Az Aragami első része egy kellemes lopakodós játék volt, jó mechanikával és érdekes sztorival, amit okkal szerettek meg a rajongók. Sajnos a fejlesztők úgy döntöttek, hogy ezen tovább lépnek. A korábbi epizód hátterétől majdnem teljesen megszabadultak, a korábbi történethez csak nagyon-nagyon lazán kapcsolódó, epikusabb (és személytelenebb) sztorit írtak, és immár nemcsak a lopakodást kedvelőknek, hanem az akcióorientált játékosoknak is megpróbáltak megfelelni.
Ennek hála az Aragami 2 nem igazán folytatás, inkább az első epizód tovább- és túlgondolása, méghozzá rossz irányba. Mert a története nem működik, világa érdektelenné vált, és sem az akció, sem a lopakodás nem működik úgy, ahogy kellene. Ezt már csak tetézi a pofátlan ismétlődés. Szóval az Aragami 2 nagyon-nagyon jó indulattal is csak középkategóriás, felejthető játéknak nevezhető. Kár érte…
