A történet szerint 1899-et írunk, a helyszín London, de főhősünkkel annak is egy alternatív, steampunkos verziójában járunk. A még kamasz Kit nem tudja, hogyan került ebbe a furcsa világba, mindezek tetejébe látása egy részét elveszítette, és főképp hangok alapján tud tájékozódni – cserébe olyan dolgokat lát meg, amiket egyszerű emberként nem vennénk észre. Hozzá csapódik segítőnek Hodge, a macska is, ezzel teljessé válik a játék alatt irányítandó páros.
Mindkét karakternek megvannak a maga képességei, egyértelmű, hogy Hodge lesz az akrobatikusabb, akivel a nehezen elérhető helyekre is eljuthatunk, és vele látjuk a „valóságot”, míg Kit veszi észre a titkos ajtókat, szerkezeteket, amikkel megnyitja mindkettejük előtt a továbbhaladás lehetőségeit.
Gyenge kezdés után, zavaros folytatás
Már az elején nem tudott magába szippantani a játék hangulata, pedig szeretem a steampunk világokat, a klasszikus zenét, de nekem itt valahogy semmi nem működött. Pedig a játékmenet elemei nem is lettek volna rosszak, kezdetben érdekesnek találtam, hogy egyszerre kell irányítanom a két karaktert, még ha nem is újdonsült ez a megoldás. A The Cave című játék vagy az Unravel folytatása is remek példa lehet. Egy idő után ráadásul zavaró váltogatni a két karakter között – mivel Kit csak hangok alapján tud tájékozódni, kell valaki (vagy valami), aki zajt csap körülötte, ezt a feladatot pedig leggyakrabban Hodge látja el úgy, hogy a lány előtt vagy mögött halad, esetenként megnyomva a megfelelő gombot, nyávogva egyet. Kit nem tud futni, ha nem hall semmit, ezért hosszabb távokon gyakran kell váltogatnunk a két karakter között, hogy a macskával zajt csapva felderítsük a lány számára a környezetet. Az egy érdekes logikai bukfenc számomra, hogy egy macska lépéseit követni nem éppen biztonságos dolog, lévén a puha tappancsaik miatt nem igen hallani őket, de ezen még átlendültem. A megoldandó feladatok eleinte elég egyszerűek, majd fokozatosan nehezednek, idővel magam is meglepődtem, mennyire sokféleképpen sikerült kihasználni a játék mechanikáját, így ezen a téren az Another Sight egészen jól teljesít. Hodge és Kit jól kiegészítik egymást, de nem is itt csúszik el számomra a produkció.
Nekem személy szerint a grafika nem tetszett, pedig ezen nem szoktam fennakadni, de az Another Sight néhány helyen kifejezetten csúnya, és ez korlátozza az élményt. Hiába próbálna a cselekmény elénk tárni egy érdekes világot, ha azt képileg nem sikerül reprezentálni. Ugyan az átvezetők szépek, a pasztell színvilág nagyon illik a játék atmoszférájához, nem bántam volna, ha a játékmenet során is az itt megismert dizájn köszön vissza, mondjuk, kétdimenziós megoldásban. Azonban a mechanika miatt elengedhetetlen volt a 3D, így be kell érnünk ennyivel.
Hodge és Kit kapcsolatára épülne a történet egy része, arra, hogyan fedezik fel a steampunkos, titkos világot, mely a késő viktoriánus London alatt húzódik. Viszont Kit kalandja háttérbe szorul teszetosza jelleme miatt. Helyette olyan karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok válnak valóban érdekessé vagy fontossá, mint Claude Debussy, Verne Gyula, Nikola Tesla, a meg nem értett zseni, vagy Thomas Edison, akit simán el is tudok képzelni olyan antagonistaként, mint ahogyan a játékban is megjelenik. Az Another Sight legnagyobb erénye egyébként talán pont a kultúrával szemben mutatott szenvedélye és tisztelete. Természettudományok, zene és irodalom – ezek mind alappillérei az emberiségnek, a játék pedig mélyen meghajol a nagy alkotók előtt, mutatva, hogy mennyire fontos a szív ahhoz, hogy létrehozzunk valami csodásat.
