Na, de milyen egy jó metroidvania? Legyenek szerteágazó, labirintusszerű térképek. Ezeket válasszák el képességekre alapozó zárak, a fejlődés legyen szakaszos! Így van értelme visszamenni és felderíteni a világ addig lezárt részeit. Az ellenfelek legyenek vérmesek, a jutalomérzet legyen nagy!
Klasszikus megoldások ezek, az Aeterna Noctis pedig nívós iskolából tanult, a játék ugyanis konkrétan a Hollow Knightot veszi fő ihletforrásul, és azt próbálja néhány pontban tetézni. A bogárvánia térképei hatalmasok voltak, a kihívásról és a platformozásról nem is beszélve, és a spanyol fejlesztők most taglalt játéka is ezt a vonalat viszi tovább. Az Aeterna Noctis nem cicózik a méretekkel és a kihívással: bődületes nagyságú bejárható univerzumot, minden mozdulatukban veszélyes, halálosan támadó mobokat, és remek, pontos ugrabugrát igénylő platformozást kínál. Hogy ez nem fekszik mindenkinek? Azt nem csodálom, ez a stílus ugyanis a metroidvania profijainak való. Akik a stíluson belül utoljára a Shadow Complex-szel vagy a Mummy Demastereddel játszottak, azok nagyot fognak koppanni. Ez a kemény legények területe.
A játék persze nem csak a Hollow Knighttól vett ihletet. A harcokban és az RPG-szerű megoldásokban a Castlevania, a színek kettősségén alapuló akciókban a klasszikus japán címek köszönnek vissza, a halál esetén elhagyott progress-csomagokról és irgalmatlan főnökharcokról pedig a soulslike játékok jutnak az eszünkbe. Mindezt 16 méretes világon át, kézzel rajzolt hátterek és rajzfilmes ellenfelek-hősök között.
A játék vizuális stílusa egyébként hullámzó. Félre ne értsetek, az Aeterna Noctis fenemód jól néz ki, gyakorlatilag minden egyes képernyőből sugárzik a gondosság, és egy kicsit a harsányság is. A rajzolók nagyon rajta voltak azon, hogy lépten-nyomon ámulatba ejtsék az embert. Csak egy kicsit széles spektrumból áll össze a stíluskavalkád. Érződik a játékon a modern anime hatása, olykor egyfajta darkos Mijazaki Hajao-s beütés, némi sci-fi meg az európai folklór… Szóval az összkép nem túl egyedi, és ugyanez igaz sajnos a sztorira is. Nagy gondnak viszont ezt sem mondanám, a hatásvadász megoldások miatt olykor mutatós a játék vizualitása, a sztorira viszont hajlamos voltam ráaludni. A karakterek által beszélt, nulláról kitalált nyelv viszont nagyon izgalmas, és sokat hozzátesz a hangulathoz.
Menet közben kapott a program egy nagy frissítést, két héttel a megjelenés után. No, erre nem azért volt szükség, mert a játék alapból olyan rossz lett volna, hanem mert néhány fontos QoL (Quality of Life) tényező polírozása mellett kapott egy Aeterna nevezetű módot is, ami egy kicsit kedvez azok számára, akiknek nehéz volt az eredeti koncepció. Ebben a harcok mellett a platformozós részek és a puzzle feladványok is meg lettek könnyítve, ráadásul a pause menüből bármikor lehet váltani a két lehetőség között. Helyes!
Az Aeterna Noctis egyik nagy szerencsétlensége, hogy 2021-ben a piac tényleg eléggé telítve volt a stílus különböző követőivel. Ha szeretted a zsánert, mire eljutottál az Aeternáig, már kicsit szaturálódtál is a metroidvaniás élményektől. Az ünnepek utáni rápihenés segíthet a befogadásban, főleg, hogy az év első hónapjában általában mindig csendes a felhozatal. Ha egy bevackolós, kihívást nyújtó játékra vágysz, ami hosszú időre leköt, vagy a stílus örök rajongója vagy, akkor vár téged a sötétség és a fény soha véget nem érő küzdelme. Vár az Aeterna Noctis!
