Az indonéz Mojiken stúdió nem tud hibázni, ha szép és érzelmes programokról van szó, elég csak visszatekinteni a pár éve megjelent When the Past Was Around című rövid point & click kalandra. Legújabb alkotásuk, az A Space for the Unbound egy sokkal hosszabb történetet mesél el, a főszerepben egy középiskolás fiúval és lánnyal, valamint rengeteg bonyodalommal, egyáltalán nem romantikus kiadásban. Sőt, éppen ellenkezőleg, indításnál fel is hívják a figyelmünket az olyan felkavaró témákra, mint a depresszió, szorongás és öngyilkosság.
Atma, ezt meg holnap
Kissé talán úgy tűnhet, hogy rébuszokban beszélek, ami valóban így is van, de csak azért, mert felérne egy bűntettel, ha konkrétumokat mondanék a cselekményről. A bevezetőben megismerkedhetünk egy középiskolás fiúval, név szerint Atmával, és egy kislánnyal, akit Nirmalának hívnak. Ők ketten épp egy mesén dolgoznak együtt, majd valami félrecsúszik, és hirtelen már az első fejezetben térünk magunkhoz. Atma, és újdonsült barátnője, Raya a pályaválasztási kérdőív helyett közös bakancslistájuk összeállításán ügyködnek, nem is sejtve, hogy a felírt, teljesen hétköznapi tinédzserkori ábrándok milyen bizarr és szürreális módokon valósulnak meg. A ’90-es években, Indonéziában, Loka városkájában, egy kétségbeesett fiú és egy szomorú lány különleges képességeik segítségével…megmentik a világot? Átformálják a valóságot? Elpusztítanak mindent, amit eddig ismertünk? Ezek közül mindegyik? Esetleg egyik sem? (Nem tudom, mit szoktak még csinálni a fiatalok a természetfeletti erőikkel.) Vajon mi köze van hozzájuk a prológusban megismert Nirmalának? Megannyi kérdés, melyekre a választ körülbelül 8-10 óra alatt tudjuk meg, arról pedig mindenkit biztosíthatok, hogy a sztori bizony tartogat pár fordulatot.
A nagy, piros könyv
A Space for the Unbound története tehát nem kifejezetten rövid, cserébe annál különösebb és abszurdabb. Talán nem számít nagy spoilernek, ha megemlítem, hogy az esetek többségében egy hatalmas, piros könyv lesz a társunk abban, hogy a dolgok végére járjunk. Lapjai között pedig nemcsak térképet, feladatainkat és az összegyűjtött tárgyainkat találjuk, de felruház minket egy különleges képességgel is, mégpedig a „space dive-val”. Ennek köszönhetően a kiválasztott emberek „szívében” tudunk kalandozni, avagy felfedezni legbensőbb emlékeiket és vágyaikat. Tennivaló viszont nemcsak „bent”, hanem kint is akad, bár a játékidő túlnyomó részében csak futkosunk egyik helyről a másikra, ennek tükrében az események is gyorsan fordulnak hol jobbra, hol bal.. rosszabbra. A kétdimenziós futkorászást szerencsére remekül kompenzálja a sok kreatív fejtörő és minijáték. Érdemes tehát mindenkivel váltani néhány szót, megnézegetni a plakátokat, és leporolni memóriánkat, megfigyelőképességünket, sőt még reflexeinket is, mert a fejlesztők bizony mindegyiket megdolgoztatják.
Bevallom, én néhány fejezetet kicsit elnyújtottnak és körülményesnek éreztem, voltak viszont olyan részek, amiket saját magamnak húztam el. A városka játéktermében megdönteni a helyi rekordot felért egy külön élménnyel, nem is beszélve a sok-sok cicáról, akiket egyesével megsimogathatunk, és még nevet is adhatunk nekik! Ezeken kívül is érdemes azonban minden etapban jó alaposan körülnézni, mert aki lemarad, kimarad.
Szinkron nem kapott helyett a programban, a karakterek személyisége viszont a párbeszédekből is remekül átjön, a kellemes háttérzenék pedig csak tovább színesítik ezt a ránézésre hétköznapi, ugyanakkor titkokkal teli, gyönyörű pixel világot. A játék prológusa ingyen kipróbálható Steamen, így Atma, Raya, Nirmala és a többiek kalandja már csak ezért is megérhet egy próbát a különleges, szürreális történeteket kedvelőknek. A bevezetőben feltett kérdésre válaszolva: igen, a magas értékeléseket egytől egyig megérdemli mind a játék, mind pedig a sztori.
