Szerintem sincs túl sok köze egymáshoz a két dolognak. Én és egy csomó ismerősöm is pl. nem izgatja magát, ha kötelezők vannak is .
Mondjuk az is igaz, hogy én naponta oda-vissza 1-1 órát utazok, azalatt meg van idő.
Illetve nagyban függ ez attól, hogy ki, hova jár, hiszen minden helyen más-más a kötelezők mennyisége, illetve számonkérése.

Nem azt mondom, rám is rámjön néha az, hogy "fujj olvasás" (főleg vizsgaidőszak után), de azért mindig nekikezdek valaminek, mert olvasni jó, nem bírom ki.

Illetve az is kérdés, hogy mire vonatkozik, hogy nem olvasnak az emberek? Mert szerintem szét kell választani a napilapokat, a magazinokat, meg a könyveket.

Könyvet szerintem sokan azért nem olvasnak, mert ciki. Manapság ciki műveltnek lenni. Ha valaki nem egy csilivili magazint, vagy valami sznob politikai újságot olvas, azt úgy vettem észre, lenézik. Főleg, ha az egy szépirodalmi alkotás. De nem folytatom tovább, mert még megint elkezdeném itt is ostorozni a mai kulturálatlan csőcseléket, az meg nem jó .
Illetve egy személyes megjegyzés: szerintem meg azt kellene lenézni, aki nem olvas. Nem azért, mert nem olvas, hanem mert nem kíváncsi a tudásra, kultúrára, tehát nem érdekli, ami körülötte van, tehát valószínűleg az élet sem érdekli. Az ilyen meg nehogy már követendő, meg tisztelendő legyen .

Na azért így is olvasol, csak nem szabadon választott könyvet. Tudod hány ember van, akit a kötelező akadályoz legkevésbé? Úgysem olvassa el, de akkor sem olvas semmit saját akartata szerint sem.

Közhelyesen hangzik, de épp azért, mert igaz: idő és pénz. Én nagyon szeretnék több könyvet is elolvasni (most pl. Sebestyén Balázs Szigorúan Bizalmasa érdekel, de már várólistás egy ideje Marlon Brando E dalra tanított anyám című önéletrajzi kötete is), de amikor oda jutok, hogy lenne alkalmam könyvet venni a kezembe, beüt a sok kötelező olvasmány (most a Magyar politikai rendszer és Eco A rózsa neve című történelmi regénye soros). Mit lehet hát tenni? Majd olvasok, ha nyugdíjba mentem...

Ismerős érzés. Két féle képpen is.
Én is szeretem és gyűjtöm az ismeretterjesztő könyveket és sír a lelkem, mikor csodálatos könyveket látok olyan áron, hoyg egyszerűen nem telik rájuk!
De van egy másik problémám is. A könyvkiadásban is teret nyert a divat.
'90 előtt volt egy könyvkiadó, amelyik válogatta és sorra kiadta a jó minőségű külföldi sci-fiket. '90 után ez a kínálat előbb felhígult, majd mára szinte meg is szűnt.
Sokak számára a sci-fi egyet jelent a Star Wars-szal. Szinte teljesen eltűntek a komoly, elgondolkodtató tudományos fantasztikus könyvek a kínálatból. Pedig biztosan ma is születnek csodálatos művek. Csak nincs, aki elhozza őket kishazánkba!

Bocs! Ez már nem igazán arról szólt, hogy miért nem szeretnek olvasni az emberek.

Az azért erősen hozzátartozik a kép teljességéhez, hogy már az én fiatal koromban is kezdett csökkenni azoknak a száma, akik szerettek olvasni.
Kevesebb szórakozási lehetőség volt, mert a rádió és az egyetlen TV csatorna (hétfőn ott is szünnap volt!) jelentette az átlagos emberkék szórakozását, na meg a mozi.
És a könyvek tényleg sokkal olcsóbbak voltak!
Én egy hónapban 5'000 Ft-ot kerestem és a három kötetes Gyűrűk Ura kicsivel volt 100 Ft felett!
Egy jó sci-fit 40-60 Ft-ért meg lehetett venni.

És mégis már akkor voltak olyanok (nem is kevesen!), akik életükben sem nagyon vettek könyvet a kezükbe!

A magam mentségére legyen mondva, az én fiatal koromban nem volt csak előbb egy, majd két TV csatorna, nem létezett pc sem. És telefonálni el kellett menni az öt perc járásra levő vendéglőhöz.
Szóval én vagy magamnak kerestem valami szórakozást (írtam, rajzoltam, modelleztem), vagy olvastam.

Én nagyon szerettem Jókait. De a Kőszívűvel nagyon megszenvedtem. Voltak érdekes és szép részei, de maga az egész valahogy nekem túl nehézkes volt a megszokott Jókai-stílushoz képest.
A Légy jó-t meg töredelmesen bevallom, hogy el sem kezdtem. Nyolcadikban új magyartanárnőt kaptunk, aki egészen másként vette a kötelező olvasmányt, mint a korábbi. Abban az egy évben nem kellett olvasónaplót írnunk, hanem jeleneteket mutattunk be a könyvből, meg beszélgettünk róla és elemezgettük. Arra meg elég volt az is, amennyit tudtam a történetről.


Sajnos, mint a fiaimnál tapasztaltam, az olvasás nem csak nevelés, hanem hajlam kérdése is.
Én a mai napig szeretek olvasni, ők meg a mai napig sem igazán.
Persze most, felnőttebb fejjel olvasnak, ha haveroktól-barátnőtől hallanak valami jó könyvről. De hírül sem anniyt, mint én olvastam az ő korukban!

Azért a kötelezők választásánál van jókora szabadság, csak vannak berögződött könyvek, amik szerintem kellenek is. Ha másért nem azért, mert sokszor hivatkoznak rá máshonnan.
Például ha nem is kortárs, de "frissebb műveket is olvastunk, mint Semprun: A nagy utazás; Golding: A legyek ura.
Verseknél szintén elég nagy a mozgástér, mi több modernebb költőtől olvastunk (és most nem a modernizmus elejére gondolok ). Elvileg az érettséginél is van olyan tétel, hogy kortárs irodalom (azt hiszem annyit jelent, hogy '70-es feletti keletkezésű), nekünk ez Baka Istvánt takarta.

A kötelezők nem igazán akarnak változni. Általánosban ugyanúgy kötelező volt a Kőszívű ember fiai szüleimnek meg nagyszüleimnek is. És volt az már vagy 50 éve. A kötelezők listájához szerintem vagy minimum 40 éve nem nyúltak hozzá. És a mai kötelezők már bizony akkor sem kortárs irodalomnak számítottak.

Általánosban az utolsó 2 kötelezőt el se olvastam. A kőszívű ember fiainál feladtam a küzdelmet 70-80 oldal után, de a Légy jó mindhaláligban se jutottam sokáig. Mondjuk akkoriban nem is nagyon olvastam, csak hébe-hóba egy-két könyvet. Az Egri csillagok viszont egész jó volt, az még tetszett is. Pál utcai fiúk sem volt rossz, bár magamtól nem olvastam volna el, de az is bőven az olvasható kategóriába tartozik.
Tavaly nulladikban(nyelvi előkészítő) nem volt kötelező, idén viszont lesz pár: a drámák szerencsére nem túl hosszúak, főleg az Antigoné elég rövid.

Igazából idén június vége felé kezdtem el komolyabban olvasni egy minimum másfél-két éves szünetet követően, amikor próbálkozni próbálkoztam, de valahogy mindent abbahagytam a 100. oldal környékén. Most viszont már semmi sem állíthat meg. Ezt a pénztárcám is megsínyli, de nem sajnálom a pénzt a könyvekre, a könyvespolc pedig gyors gyarapodásnak indult. Éppen ma rendeletem meg egy nagyobb szállítmányt. Elég húzós összeg, jópár tétellel, de szerencsére jól tudok spórolni és valahogy mindig van mit elkölteni.

A lista:
Philip K. Dick - Az ember a fellegvárban
Philip K. Dick - Várjuk a tavalyi évet
Philip K. Dick - Galaktikus cserépgyógyász
Philip K. Dick - Időugrás a Marson
Philip K. Dick - Istenek inváziója
Philip K. Dick - Már megint a felfedezők
Lawrence Sutin - Isteni inváziók: Philip K. Dick élete
George Orwell - 1984
George Orwell - Állatfarm
Aldous Huxley - Szép új világ

A két Orwell szerencsére nem sokat nyom a latban ár szempontjából, mert Európa Diákkönyvtáros és az egyik 700 Ft, a másik meg 600.

Az enyémek 6 évesek és imádják a könyveket.Igaz nekik még olvasni kell, de forgatni és olvasgatni imádják.Remélem később ha rendesen tudnak majd olvasni a szeretet mellett a szándék is meg marad.Egyenlőre bármit hallanak hozzák a Barangolás és egyébb könyveiket és mutatják a dolgokat.Remélem ........

Akármi lesz is a kötelező olvasmány, a tanuló ifjúság útálni fogja.
Már csak azért is, mert a nevében is benne van, hogy kötelező elolvasni.
Valami mást kellene kitalálni az olvasás megszerettetésére, amitől senki sem érezné nyűgnek, nehéz munkának az olvasást.
Én a fiaimnál bevetettem azt az aljas trükköt, hogy mivel nagyon szerettek volna modellezni ők is, minden elolvasott könyvért kaptak egy-egy modellt, amit ők építhettek meg.
Sajnos nem szegényedtem bele az olvasási szenvedélyükbe!
Pedig ők választhatták ki a könyvet, amit elolvastak. Még tetszett is nekik, csak nem kaptak igazán kedvet hozzá.

szerk.:

Nekünk általánosban minden évben komoly olvasónaplót kellett írnunk a kötelező olvasmányokból, az előre megadott szempontok, feladatok alapján.
Nekem csak két bajom volt ezzel. Egyrészt néhány könyvet sokkal hamarabb olvastam, mint ahogy kellett volna. Másrészt én nem azért olvastam egy könyvet, hogy jellemzéseket, fogalmazásokat, meg hosszú vázlatokat írjak belőlük!

Mi Általánosban kötelezőnek megkaptuk a Harry Pottert! És elemezni is kelett meg dolgozatot irtunk belőle(Tanárunk kedvenc Könyve volt)

Amúgy érdekes, hogy külföldön már olyan művek is a kötelezők közé tartoznak, mint Orwelltől az 1984 és Bradburytől a Fahrenheit 451, míg itthon még mindig le vagyunk maradva a minimum 100 éves műveknél. Hallottam már olyanról is, hogy Harry Potter volt a kötelező. Ezzel akarták megszerettetni az olvasást. Hogy milyen sikerrel, nem tudom. Meg eleinte a kötelezőknél kellene választási lehetőség, illetve újabb, szórakoztatóbb művek lehetnének kötelezők. Így talán nem riasztanának el annyi embert a kötelezők, középiskolában meg már feladhatnák kötelezőnek a régebbi műveket, max nem olvassák el az adott művet, de legalább nem riasztja el az embereket az olvasástól, ha korábban lightosabb volt a kezdés.

Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy játéknak te alakítod a befejezését és ezek is főleg RPG-knél vannak. Természetesen ezek is előre elkészített befejezések, általában 2 vagy 3 van belőlük csak.

Adam0205:
Nem azt mondtam, hogy a B kategóriás filmeknél van az, hogy esetleg gondolkozni kell azon, hogy mi lett a vége, stb., hanem általában pont ezeknél nem kell.

Citroghost:
Az olvasás is ki tud kapcsolni,ha esetleg elfáradsz, bár főleg a könnyebben emészthető művek, amelyeknél kisebb aktivitás is elég, amelyeknél nincs nagyon összekuszálva a történet, hanem csak egyszerűen egy jó története van, aminek nem feltétlenül kell nagyon bonyolultnak lennie. Ha meg nem fáradtál el, akkor meg bármi ki tud kapcsolni, ami jó.

Amikor először olvastam a Gyűrűk Urát, én leginkább egy Arthur király világát idéző mesés valaminek éreztem, amíg igazán bele nem merültem.
Azóta elolvastam legalább hat-hét alkalommal. És mindig tud valami újat mondani.

Ha valaki nem ért meg egy könyvet, az nem biztos, hogy a könyv hibája!

Egy játék befejezését te alakítod?
Például a Fable végét? Érdekes játék, lehetsz jó, vagy lehetsz gonosz. De a vége akkor is ugyanaz, ha angyalian jó vagy, mintha ördögien gonosz lennél.

És van egy érdekes ellentmondás a szövegedben, Adam0205!
A legjobban megcsavart történetű filmek is egy csak úgy jöhettek létre, hogy valaki fogott egy zseniálisan megírt könyvet és filmet készített belőle.
Hogy az a könyv egy önálló regény volt, vagy egy forgatókönyv, az lényegében mindegy. Akkor is minden film egy könyvből készült!

Én egy kicsit másként látom, Dantes!

A fiatalok (főleg a gyerekek) körül tele van a világ csili-vili pc-s játékokkal, amelyek elé elég leülni és máris hősök, okosak és erősek lehetnek. Szinte lehetetlen megbukni bennük, mert arra nagyon vigyáznak a játékkészítők. Hiszen ki venne meg egy játszhatatlanul nehéz, nagy tudást megkövetelő játékot?

Az ember is nagyon könnyen kapcsol a kisebb ellenállás irányába. Egy könyvet el kell olvasni, meg kell érteni, esetleg napokig azzal kell foglalkozni.
Hogyan férhetne ez bele abba a világba, ahol az a menő, aki a legrövidebb idő alatt "tolja végig" az új játékokat?
És miért olvasna egy gyerek, mikor a barátai is csak a játékokra figyelnek és azokról beszélnek? Ezeken túl esetleg a flmekről.

Aki olvasott már Asimovot, az ismeri azt a kegyetlen érzést, amikor a mester logikusan kidolgozott valamit és az olvasó a legtöbbször nem tud rájönni a megoldásra a történet végéig.
Töri az ember a fejét és igyekszik a megadott támpontok alapján megoldani a feladványt, de csak ritkán sikerül.
Nem véletlen, hogy a mai napig "szentírás" a robotika három törvénye. Senki sem tudta még olyan röviden megfogalmazni, mint a mester.
És az valami csoda, amikor ezeken a logikai szabályokon alapulva kell megoldani egy első ránézésre megoldhatatlan problémát!

Régi NINTENDO : Goofy

A konzoloknál már az sem kell. Belököd a DVD-t és már játszol is. Amerikában meg egyéb helyeken már elterjedtebbek a konzolok, mint a játékra szánt pc-k.

Csak az a helyzet, hogy egyre ritkább a nem átlag játék. Újabban az RPG-kben is a szádba rágják, hogy mit kell csinálni, meg hova kell menni. Régebben előfordult, hogy pl. egy versből kellett kitalálni, hogy hova kell menni, nem pedig egy nyíl vagy pont vagy akármi mutatta a térképen meg az iránytűn.

szerk:
Meg azért sokszor el kell gondolkozni azon, hogy éppen most mi van, ha egy teljesen váratlan esemény történik. Miért, hogy történt, bár ez sokszor a filmeknél is jelen van, persze nem a B-kategóriás akciófilmeknél. Játékoknál ez hiányzik.