Ez a tendencia sajnos már évek óta megfigyelhető.
Elég így hirtelen lekapni egy régebbi könyvet a polcról (azért régebbit, mert akkoriban még beleírták, milyen példányszámban nyomták), konkrétan most Bernhard Kellermann-tól Az alagút-at, ami 1970-ben 32 000 példányban lett nyomva. Ha manpság eladnak ennyit egy könyvből az garantáltan rajta lesz az eladási listákon. Manapság egy ilyen sci-fi-t ennek a tizedében is kockázatos lenne lenyomni. Ráadásul úgy emelkednek a könyvárak, hogy maguk a nyomdai költségek az elmúl tíz évben szinte egyáltalán nem emelkedtek!

Ezzel teljes mértékben egyet értek. Ma már könyvet is csak fényképről látok, egyszerűen nincs az embernek ideje hogy olvasson, pedig szívesen tenném. A világ "eldigitalizálódása" szerintem is nagy gond, manapság már minden a filmek, internet, játékok körül forog, ha kikapcsolódásról van szó, talán nem is létezik már olyan család, ahol ezek helyett inkább összeülnek beszélgetni. (Na jó létezik, csak ott meg sajnos a szegénység viszi rá Őket)


Az eredeti Egri Csillagok film viszont szerintem nagyon jó, sőt a magyar regényekből készül régi filmadaptációk is egytől egyig felérnek bármelyik Oscar-díjas alkotással. A Fekete Város, Tűskevár, Beszterce Ostroma, vagy a Kincskereső Kisködmön, de az Isten hozta Őrnagy úr (Tóték) is olyan, amiket az ember gyerekként elkezd nézni, aztán felnőttként is csak azokhoz kötődik.



Sajnos a könyveknek tényleg magas az áruk, de ahogy az olvasóközönség egyre inkább csökken a könyveket is egyre kisebb példányszámban fogják nyomni, ami az előállítási költségeket emeli, tehát csak drágulás várható. Lehet, hogy hamarosan az olvasás csak a gaztdagok által megfizethető sznobizmusnak fog számítani?

A mai rohanó világban az a nagy baj, hogy az emberek egy részének ideje sem nagyon jut olvasni.
Másik részről az ifjak körében az a menő, akinek a legújabb, csili-vili játékai vannak a gépén, a legújabb mobilt emelgeti a füléhez és ehhez minek még olvasni is?
Amikor az amerikai vígjátékokban feltűnt az a szisztéma, hogy a kötelező olvasmányt megnézi a gyerek filmen, csak jót nevettem rajta. Egy könyvből ritkán készül az eredeti műhöz fogható film.
De mára nálunk is a filmek győztek. Elég a "rövidített" Egri csillagokra gondolni, amivel a gyerekeket akarja valaki megóvni az olvasás káros élményétől.

És persze ott van még az a kegyetlen dolog is, hogy a könyvek árának drasztikus emelése azokat is sújtja, akik pedig szeretnének olvasni. Annál nagyobb ostobaságot el sem tudtam képzelni, mikor megszüntették a könyvkiadás állami támogatását!
Én magam is kevesebb könyvet vásárolok, bár ennek az árukon kívül van még egy oka. Megszűntek azok az igényes sci-fi művek, melyek engem is megfogtak. Mert számomra az a jó sci-fi, amivel gondolatban elkezdek vitatkozni.

Azt hiszem, ez a topic nem rólam szól.

Anno volt egy pár éves időszakom középiskolában, mikor heti két-három könyvet olvastam. Azóta mondjuk jóval kevesebb lett a szabadidiőm, de így is úgy saccolom, hogy összességében valahol 1000 elolvasott könyv magasságában járhatok.


Nem kevés könyvet olvastam, amire nem csak azt mondanám, hogy jó, hanem egyenesen zseniális, mégis jó ha ezek egytizedéhez készült filmadaptáció (ami nem is baj). És gyanítom, hogy nagyrészük a későbbiekben sem lesz megfilmesítve...
Ezek nagyrésze is vagy csapnivaló, vagy valamive e fölött álló, de olyat még nem láttam, hogy a film jobb lett volna, mint az eredetije. Ami talán a leginkább megközelítette ezt a szintet az (szerintem) az 1984 volt.

Amúgy értem a hozzáállásod, elvégre jóval kevesebb energiabefektetés megnézni egy két-három órás filmet, mint eredetiben elolvasni 20-30 óra alatt. De rengeteg olyan részletet kénytelenek kihagyni, ami a történet teljes megértéséhez elengedhetetlen.

"Kedvenc" példám a Mennyei prófécia ami könyvben teljes, kerek egészet alkot, de a filmet megnézve elképzelni sem tudtam, hogy aki nem olvasta az eredetit, ebből bármit is megérthet.

17 éves vagyok és rendszeresen olvasok valamit. Utóbbi időkben Warhammer könyveket olvasok, de olvastam ezenkivül én Leslie L. L. könyveket is, Angyalok és Démonokat is elolvastam, nagyon tetszett.
Valamit mindig kell olvasnom

Emellett sajnos sokan vannak, akik EGY könyvet SEM olvastak el önszántukból, csak 1-2 kötelezőt, az kivágta náluk a biztosítékot és azóta úgy gondolják, hogy könyvet olvasni szar.

Én 1 évben kb. 40-60 könyvet olvasok ki... nekem ez nemsok... 300 oldal/nap simán megy...
Azért nem olvasnak sokan mert nincs fantáziájuk, hogy elképzeljék a leírt akciót, helyszínt!!!

Amerikában javult a helyzet az utóbbi 6 évben: link

Őszintén szólva én sem olvasok túl sokat, ki véve nagy kín szenvedések árán a házi olvasmányokat. Nem tudom mért, persze ha valami nagyon meg fog és bele tudom élni magam, akkor rá szánok néha egy kis időt, de ez csak ritkán fordul elő. Talán azért mert amik engem érdekelnek (nagyjából a háborús könyvek) azokba jobban bele tudom (ha egyáltalán tudom) élni magam...

Nos,hogy ciki lenne olvasni? hát nem hinném sőt amúgy meg a mai fiatalok (16,17,18 ) azért nem olvasnak mert nem tudják/hiszi el,hogy egy könyv leköthet lehet érdekes. Például én egyenesen utálom a kötelező olvasmányokat plussz már bocsánat de hülyeségnek is tartom, persze kell,hogy ismerje az ember meg minden de akkor is simán elveheti aaz ember kedvét az olvasástól egy több száz oldalas könyv ami eggyáltalán nem érdekli.A másik pedig, hogy mindenkinek meg kell találnia a számára érdekes műfajt könyvek terén. Én például 1 éve olvastam előszőr könyvet saját magam szórakoztatására mert unatkoztam (A Tesco Titkok volt az) aztán ugye sztoriztam a suliba és többek is elolvasták ennek hatására olyanok is akikről az ember nem is feltételezné, hogy olvas. Ezután egyre több könyv akadt a "kezembe" (általában telefonon olvasok e-bookként ami pedig olyan késöbb megveszem.). Eleinte horror,majd Sci-fi ebből olvastam a legtöbbet, és most az utolsó két könyv fantasy( Halálszárny, és Diablo). A másik olyan könyv amit szintén többen elolvastak/megvettek az ajánlásomra az Takami Kósun remeke a Battle Royal. Pont 11/B-be járok mint a könyv szereplői hetekig téma volt a tipikus mi lenne ha...na meg ez volt az a könyv amit rögtön újra kezdtem miután befejeztem. Dzóval röviden ennyit az olvasásról így szemszögömből mostanra. Hu kicsit hosszú Post lett.

Nagyon örülök, ha segíthettem, Royal!
Imádom a sci-fit, és a kedvenceim között vannak a Sztrugackij testvérek is.

Akit nem érdekelt az alábbi szövegem, attól elnézést kérek, hogy tettem egy kis kitérőt az olvasás témájában!

És elnézést kérek azért is, mert siettemben kihagytam egy szót! Természetesen nem első ízben, csak Magyarországon először a Galaktikában jelent meg a Piknik a senki földjén. Előtte a SzU-ban már kiadták Sztrugackijék művét.

Hát akkor meg is válaszoltad a topic nagy kérdését: azért nem olvasnak az emberek, mert vakok vagy egész nap sportolnak.

Teljesen igazad van, tényleg nem ott terem.

Bocsánat a floodért!
Csak az előbb kifelejtettem, és nem akarom, hogy bárki ostobának véljen.
A Sztrugackij testvérek novellája Piknik a senki földjén, vagy Piknik az árokparton címmel először (tudomásom szerint) a Galaktika folyóiratban jelent meg. Főhőse Redrick Schuchart, a vadászból lett laboráns, aki Harmontban, a Zóna mellett él.

Aztán 1984-ben a Stalker című könyvben kiadták Piknik az árokparton címmel egy erősen átdolgozott verzióját, valamint a film alapjául is szolgáló, az eredeti történetből született Stalker című kisregényt is.

Végül 1985-ben a Piknik a senki földjén c. sci-fi antológiában ismét az eredeti novellát adták ki, Piknik a senki földjén címmel.

Ezek után már meg sem lepődtem, hogy pc játékként Csernobil mellé helyezték a történetet. Megtűzdelték mutánsokkal, csak a címét és néhány apróságot ("szúnyoglegelő", vagyis növelt gravitációjú terület) véve át.

Nos, a Piknik az árokparton, avagy más néven a Sztalker a legjobb példa arra, hogyan alakul át teljesen egy történet, mire film lesz belőle!
Ugyanis a filmnek a címén kívül az ég egy adta világon semmi köze sincsen az eredeti novellához!
A novellában (mert regénynek rövid) arról van szó, hogy az idegenek mi mindent hagytak egy város széli területen, mely a látogatásuk óta teljesen kihalt. Mégpedig szó szerint, ugyanis a különböző hatásoknak sok ezer ember esett áldozatául. Voltak, akik meghaltak, voltak akik "csak" megsüketültek. Az a terület a híressé lett Zóna.
A filmben ugyan nincsen egyetlen "üreske" sem, a főszereplő sem közlekedik lebegő "bárkával" a Zónában, ráadásul orosz is lett a szentem, pedig a novellában még nem az. Csak a "barátja" orosz, a tudós, aki belehal a Zónában tett látogatásba.
A novellában senki sem akar bemenni a vadászokon és tudósokon kívül a zónába, csak sokat fizetnek a tanulmányozásra kihozott tárgyakért a vadászoknak.
És elég furcsa a főszereplő lányát is bemutatni, mivel a történet végén éppen azt árulja el neki a barátnője, hogy gyereket vár.

Hát az Álmodnak-e az androidok eletkronikus bárányokkal?-ból sokkal könnyebb filmet csinálni, mint mondjuk a VALIS-ból. Be kéne már pótolni a filmet, mert a regény az egyszerűen isteni volt. Bár állítólag kimaradt belőle Mercer meg az állatkultusz. (remélem a hangulatorgona benne van )

Mert a Szárnyas Fejvadász az olyan könnyen filmre ültethető? Szerintem egyáltalán nem és mégis fantasztikus lett Ridley Scott-féle verzió. Kell egy jó forgatókönyvíró és egy hasonló kaliberű rendező.

Hát az első száz oldal alapján Philip K. Dicktől a VALIS sem kimondottan mozivászonra született. Nagyjából hasonló okból.

Nem találtuk fel, csak szóba került, mint a közvetlen olvasás egyik alternatívája.
Mondjuk én semmire sem cserélném le a könyveimet.

Az adaptációk esetében ott van az az apróság, amit lentebb már elmondtam. Sem egy kitalált helyszínt, sem egy ember gondolatait nem tudja a film igazán visszaadni.
Számomra az egyik legrosszabb élmény Stanislaw Lem: Solaris c. könyvéből készült film volt. Egy nagyjából 200 oldalas könyvből csináltak egy két részes, mintegy 3,5 órás filmet.
Ez még nem is lett volna baj, de a könyvnek talán egy negyedét tették ki a megfilmesíthető események. A nagy része a főszereplő gondolataira épült, meg az emlékeire, amelyek a Solaris bolygóhoz, illetve a családjához fűződtek. A könyvben sokszor oldalakon át csak arról van szó, hogy miért is nehéz a Solaris bolgyó kutatása, amelyen a tenger állandóan változik, néha szinte megszilárdul, máskor hatalmas, gömb alakú képződmények jönnek létre a felszínén.
És a végére derül ki, hogy az egész tenger egyetlen hatalmas agy, amely keresi a kapsolatot az őt vizsgálgató emberekkel.

Szép is lenne: éppen olvasom a könyvet és lemerül az akksi az egyik fejezet közepén.

Én nem láttam az említett filmet, csak a regényt olvastam, ami azon kevés kötelezők közé tartozik, ami tetszett is, de általában az adaptációkból elég sok mindent kivesznek, vagy megváltoztatják az események sorrendjét, stb. Az eredmény pedig általában az alapanyagnál gyengébb. Nagyon ritka, hogy egy film jobb legyen az alapjául szolgáló könyvnél. Az alapműhöz 100%-ig hű adaptációról pedig még nem hallottam, szerintem nincs is és valószínűleg nem is lesz.

Eltekintve attól, hogy a filmben a fontos jeleneteket is levették minimum a felére és beletettek olyan jeleneteket, amelyek a könyvben nem szerepeltek, igazad van az Egri csillagokkal Sarevok!

Abban egyetértünk, hogy valószínűleg Legrant haverjai mondják cikinek az olvasást.
De ezzel egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb az alap kérdéshez, hogy miért?
Mitől ciki és unalmas az olvasás? Ha az érintett korosztály megtalálná a középutat a filmek-játékok-könyvek között, akkor lenne rendben minden.
Miért ciki, ha valaki olvas, kicsit megmozgatja a fantázáját, növeli a szókincsét és mondani is tud valamit, ha odamegy egy lányhoz.
Vagy ma már az is ciki? Odemenni és megszólítani egy lányt? Esetleg járni vele? Mert nem hiszem, hogy egy normális lány szemében hátrány lenne, ha egy srác beszélni is tud.

Nekem a "Pál utcai fiúkkal" (PSB ) nem sikerült közös nevezőre jutni, mondták, hogy nézzem meg akkor legalább a filmet, hát ez se volt számomra egy nagy csoda. Az Egri Csillagokkal szintén nem nagyon, de az legalább filmben tetszett.

(Legrant szerintem arra gondolt, hogy mások szerint ciki, nem szerinte.)