Hát tul sok kihivója nincs. Egyedül a Starcraft 2 szerintem. A MOh-rol már befutottak az első teljes verzióju tesztek és pl a gamestar 88%-ra értékellte. A CoD-rol annyit hogy a treyarch(vagy hogy kell irnixD) ugyse tud megfelelni az elvárásoknak. Mondjuk Kiadhatnának legalább még 1 dlc-t a bioware-s srácok...

Hát szerintem elég naggyal bár a PCG mindig is (szerintem) Bethesada-s volt(lásd:2007-ben is a Fallout 3-om lett az év játéka nem pedig a ME(bár én most kezdtem el a F3-mat és elég jó játék)),de ne veszítsük el a reményt minden esély meg van rá.ME 4ever.

Egyébként szerintetek mekkora eséllyel indul az ME2 az év játéka címért? Szvsz elég nagy, habár akadtak olyan kiváló játékok az évben amik meg tudják szorongatni (most hirtelen az SC2 ugrott csak be), de maximálisan szurkolok neki.

én azon a véleményen vagyok ezzel kapcsolatban, hogy kit érdekel, hogy milyen műfaj, ha egyszer király a játék én azt mondanám, hogy kicsit olyan a mass effect az akció (rpg) játékok között, mint a gta sorozat a sandbox játékok között: külön fogalom

a vicc általában vagy jó, vagy nevetséges az előadója am ez csak szimpla szó-, és gondolatismétlés tőlem (elég analóg személyiség tudok lenni) de ettől függetlenül semmit nem ér. ennyi fejlődésrendszer még a Force Unleashed-ben is volt (és azt a játékot nagyon nem szeretem), ami azért mutat valamit. én csak arra szeretnék rámutatni, hogy ez a játék nem RPG. legalábbis eddig az RPG az a fejlődésrendszert ÉS döntési lehetőségeket felvonultató játékokra volt ráaggatva, nem pedig az olyanokra, ahol dönthettél. pl ha már felhoztam a Prototype-ot. az ottani fejlődésrendszer szerintem elég komoly, de ettől még nem lesz szerepjáték. a Fahrenheit se volt senki szerint az, pedig ott meg a párbeszédek és a választások voltak (főképp a játék első felében) a középpontban. az hogy a Mass Effect mindkettőből jól építkezik, az szerintem nem fogja RPG-vé tenni, mivel az akcióelemek túlzottan is dominánsakká váltak. nem haragszom a játékra, nagyon is szeretem, de az első rész mellett hatalmas csalódás volt (és nem csak az új rendszer mellett, mert az jól működik, még ha több lehetőség is lenne benne).

Aerörl az ME1 vs. ME2-röl még annyit hogy a helyek nagyon szűkek az 1. részhez képest. Pl ott a fellegvár és aki játszott mint a 2 résszel tudja miröl beszélek. Mondjuk az első részben a mentérendszer szerintem vmi káosz volt ekár 20 perc után se volt hajlandó menteni. Hát nem tudom a szerepjátékrol annyit hogy az első részben néha tul sok volt A 2. részben meg egy ici picit kevés. Amugy meg FILM ne készüljön az olyanok amik könyv vagy játék alapján készülnek nagyon rosszak. Egy perszia hercegénél ugyse csinálnának jobbat...

Miért van olyan érzésem, hogy valamiért érzelmi alapon vitatkozol, és nem érvelsz normálisan (nem, a vicc és a nevetséges jelzők nem érvek). Olyan, mintha haragudnál a játékra. Maxra mindent nem tudsz felfejleszteni, főleg ha van még a társaktól szerezhető cucc is, hacsak nem veszel figyelmen kívül 2-3 ágat, akkor a kiválasztottakat ki tudod maxolni. Magasabb nehézségi szinten minden a taktika, a saját és társaid erőinek kihasználása nélkül esélytelen vagy. Nem értem ezen felül, hogy miért vicc a fejlődésrendszer, tény, hogy kicsit egyszerű lett, a helyes út valahol az ME1 és 2 közt lenne, de attól még messze van a vicctől. Egyébként nem tudom kinek milyen definíció él a fejében az RPG-ről, én az ilyen _szerepjátszást_, mint Shepard parancsnok személyének alakítása, főleg ilyen igényes környezetben bőven az RPG műfaján belül sorolom, természetesen igény szerint elé téve az akció- szócskát, mert nem kis mennyiségű van benne. Ezen felül vitázni úgy van értelme, hogy nem dobálózunk olyan felesleges és színpadias megsemmisítő jelzőkkel, hogy "egy vicc" vagy "nevetséges". Szeretem a vitát, de mostanában valahogy nem szeretem a személyeskedést és flame-t...

az itt található fejlődésrendszer egy vicc. a szintlimit 30, XP-t nem kapsz a leölt ellenfelekért, és gyakorlatilag 0 egyediséget vihetsz a kasztotba, mert majdnem mindent fel tudsz fejleszteni maxra (jó, ha mindent maxra viszel, akkor egy erőt nem tudsz kifejleszteni, vagy vhogy így). de azokat se nagyon használod, mert egyszerre nem tudsz többet használni (ami nem lenne gond alapvetően, mert reális, de azt nem értem, hogy ha elhasználok egy biotikus képességet, mechanikusat miért nem tudok használni, ez oda is vág az egésznek), vagy nincs értelme (persze lehet taktikázni, de nehezebb szinten sokszor mással vagy elfoglalva, könnyebben meg nem megy mindenki a látványos kivégzésre szóval az előbb felsorolt okok nevetségesek, és egy RPG-ben azért ilyenek nem nagyon vannak. ráadásul kivették a fegyver skilleket (ami nem gond, mert árkádosítja az egészet, ami a cél volt), amik a legtöbb emberben ott tartották az RPG jelzőt a játék mellett, de így már tényleg nincs semmi fejlődés, csak a párbeszédrendszer, ami persze a szerepjátszás lényege, de egymagában ez, szerintem, nem nyeri meg az akció-RPG jelzőt sem, nemhogy az RPG címkét

A Mass Effect 2 tényleg inkább akciójáték, mint valódi RPG, sokszor az egyszerű harc könnyebb, mint a képességekkel -ozni, az XP szerzés tényleg nevetséges (és így el is tudták lőni az általam hihetetlenül utált végtelenített ellenfeleket (Omega - Arkangyal küldetés, Haestrom vége stb.) Így lényegében az ember csak megy előre, és semmi sem ösztönzi valami egyedi, különleges módszer használatára. Viszont akkor is egy király Game! TALI FOR ME2

Azért talán nézd meg, hogy milyen arányban szerepelnek a beszélgetős, történetet felfedezős játékelemek, és a harcok egy mai akciójátékban, meg egy Mass Effect 2-ben. Megint ismétlem magam egy játék nem attól lesz akciójáték, mert olyan benne a harcrendszer, vagy akár a fejlődésrendszer, amire egyébként azt mondom nem feltétlenül akadály ez a változás, mert megmondom őszintén én a ME 1 hatalmas táblázatait 6 karakternél annyira nem találtam poénnak, pedig mondom én is toltam Baldur's Gate-tel meg NWN-nel és volt ám ott is sok fejlesztés amit át kellett nézni. Ha jobban megnézed egyébként többnyire a fegyverek fejlesztései hiányoznak, a passzív bónuszt adó talentek, ha jól emlékszem az ME1-be volt olyan, amit még csak nem is használtam. Itt viszont minden képesség használható, magasabb nehézségi szinten szinte kötelező használni. Szóval ezen fölösleges vitatkozni, én leginkább akció RPG-nek mondanám, a fejlesztők is valami hasonló állásponton vannak, de hogy ez inkább az RPG-k felé hajlik, az is tuti.

viszont azért nem RPG, mert az elmúlt tizenévekben az RPG a fejlődés alapú szerepjátékokra (és volt akció orientált, ha csak a Gothic vagy TES szériákra gondolunk) értendő, és nem arra ahol döntéseket hozhatunk (azért a Gothic nem dúskált ezekben) szimplán. az első részben volt egy nagyon jó fejlődésrendszer, a másodikban lévőt meg már egy akármilyen akciójáték (pl Prototype) lekörözi, vagy nagyon is egy szinten van vele. ez egy akciójáték, egy nagyon is jó párbeszédrendszerrel (a Fahrenheit-re se mondta senki hogy szerepjáték, mert volt benne egy igen jó beszélgetős rendszer -amit nem mellesleg a Mass Effect-be simán beleraktak-). ettől még a Mass Effect 2 egy jó játék, de nem színtiszta RPG, sőt, a döntéshozatalon kívül szinte semmilyen elemmel nem rendelkezik, amit egy mai akciójáték ne tudna

Azzal, hogy az ME2 akciójáték maximálisan nem tudok egyet érteni, egy játékot nem a harcrendszere határozza meg, hanem a játék összessége, és véleményem szerint ha a millió kis döntést, párbeszédet, jellemváltozást és -fejlődést figyelembe vesszük az egyébként tényleg markáns fedezékalapú harcrendszer mellett, a Mass Effect 2 bőven a szerepjátékok kategóriájába (is) tartozik. Valóban elég fura, hogy a fegyverek és páncélzatok (és páncélkiegészítők) gyér választéka, de a játék többi zseniális eleme kárpótol annyira ezekért, hogy ne nagyon fájlaljuk ezeket. A grandiózusság ízlés kérdése, nekem olyan érzésem volt egész játék során, mint aki a Csillagok Háborúja után a Birodalom Visszavágot nézi: nem volt benne Halálcsillag-robbantás (értsd: Sovereign és Saren), és úgy általában sokkal sötétebb hangulatú volt, de pont ez volt benne a pláne, az öngyilkos akció a Collectorok ellen pedig kárpótolt mindenért. A bolygószkennelés miatt sok embert hallottam sírni, sokkal kevésbé visszafogottan, mint ti ennek a fórumnak a sorai közt, de a magam részéről, bár értem, hogy a többi ember miért utálja, nem volt vele problémám, egyrészt mert kb. 4-5 bolygó szkennelése több tízezer nyersanyagot hoz ki (persze csak a Rich bolygók, a medium, poor bolygókkal foglalkozni se érdemes, a good : meg megfontolandó), ami sok ideig elég, másrészt én bizony wowoztam, és nem tudom kinek mit mond, de én farmoltam ki olyan dolgokat, amihez nem 5-10 percek, hanem több napnyi monoton darálás kellett. Na AZ volt az unalmas, nem ez . De ez csak egyéni paraméter. A hővezetős témán egy ideig nem tudtam elmenni, aztán arra jutottam, hogy talán ez jobban illik a megváltozott fegyverrendszerhez. Egyébként én a játék fegyveres részéből a sniper flintákat élveztem a legjobban, Infiltrator karakteremmel, egy jól sikerült fejlövés remek móka, és teljesen más játékélményt jelent, mint a soldier-féle géppityus-shotgunos, vagy az adept féle biotic poweres szambázás. Ez utóbbit már csak azért sem kedveltem, mert a csapat elvileg tele van kiemelkedő biotikusokkal, mint Jack vagy Samara, mellettük egyszerűen nem volt hiteles egy biotikus Shepard. A Dragon Age-et én nem hasonlítanám a Mass Effectekhez, már csak az univerzum és a játékelemek mássága miatt sem, de én személy szerint azt is kiváló játéknak tartom, nem hiába játszottam végig vagy 3-szor, öltem bele több, mint 100 órát, egyszerűen ha képes elkapni a hangulata (és képes volt), akkor már jó, és nekem bőven elég változatos és kellemes élmény volt egy ilyen dark fantasy játék, hogy rabul ejtsen, a főhős némasága pedig nem olyan borzasztó ha az ember Baldur's Gate-eken és NWN-eken nőtt fel Fogalmazzunk úgy, hogy inkább a Mass Effect volt kellemes csalódás ezután, mint a Dragon Age ezelőtt.

Azzal, hogy az ME2 akciójáték maximálisan nem tudok egyet érteni, egy játékot nem a harcrendszere határozza meg, hanem a játék összessége, és véleményem szerint ha a millió kis döntést, párbeszédet, jellemváltozást és -fejlődést figyelembe vesszük az egyébként tényleg markáns fedezékalapú harcrendszer mellett, a Mass Effect 2 bőven a szerepjátékok kategóriájába (is) tartozik. Valóban elég fura, hogy a fegyverek és páncélzatok (és páncélkiegészítők) gyér választéka, de a játék többi zseniális eleme kárpótol annyira ezekért, hogy ne nagyon fájlaljuk ezeket. A grandiózusság ízlés kérdése, nekem olyan érzésem volt egész játék során, mint aki a Csillagok Háborúja után a Birodalom Visszavágot nézi: nem volt benne Halálcsillag-robbantás (értsd: Sovereign és Saren), és úgy általában sokkal sötétebb hangulatú volt, de pont ez volt benne a pláne, az öngyilkos akció a Collectorok ellen pedig kárpótolt mindenért. A bolygószkennelés miatt sok embert hallottam sírni, sokkal kevésbé visszafogottan, mint ti ennek a fórumnak a sorai közt, de a magam részéről, bár értem, hogy a többi ember miért utálja, nem volt vele problémám, egyrészt mert kb. 4-5 bolygó szkennelése több tízezer nyersanyagot hoz ki (persze csak a Rich bolygók, a medium, poor bolygókkal foglalkozni se érdemes, a good : meg megfontolandó), ami sok ideig elég, másrészt én bizony wowoztam, és nem tudom kinek mit mond, de én farmoltam ki olyan dolgokat, amihez nem 5-10 percek, hanem több napnyi monoton darálás kellett. Na AZ volt az unalmas, nem ez . De ez csak egyéni paraméter. A hővezetős témán egy ideig nem tudtam elmenni, aztán arra jutottam, hogy talán ez jobban illik a megváltozott fegyverrendszerhez. Egyébként én a játék fegyveres részéből a sniper flintákat élveztem a legjobban, Infiltrator karakteremmel, egy jól sikerült fejlövés remek móka, és teljesen más játékélményt jelent, mint a soldier-féle géppityus-shotgunos, vagy az adept féle biotic poweres szambázás. Ez utóbbit már csak azért sem kedveltem, mert a csapat elvileg tele van kiemelkedő biotikusokkal, mint Jack vagy Samara, mellettük egyszerűen nem volt hiteles egy biotikus Shepard. A Dragon Age-et én nem hasonlítanám a Mass Effectekhez, már csak az univerzum és a játékelemek mássága miatt sem, de én személy szerint azt is kiváló játéknak tartom, nem hiába játszottam végig vagy 3-szor, öltem bele több, mint 100 órát, egyszerűen ha képes elkapni a hangulata (és képes volt), akkor már jó, és nekem bőven elég változatos és kellemes élmény volt egy ilyen dark fantasy játék, hogy rabul ejtsen, a főhős némasága pedig nem olyan borzasztó ha az ember Baldur's Gate-eken és NWN-eken nőtt fel Fogalmazzunk úgy, hogy inkább a Mass Effect volt kellemes csalódás ezután, mint a Dragon Age ezelőtt.