Örülök neki Megnyirbáltam Uka-csakáékat most szedegetem a rengeteg szajrét.Üdv.

Köszi És megint köszi Azért a 2GB ram kell neki, mert probáltam kombizni hogy legyen a másik géphez de sajna az 1,5 nem az igazi neki.Lényeg a lényeg:Uka-csaka Uka-csaka

Köszi polgártárs.Amugy jobban vannak és én is Fogok jelentkezni, ugyhogy köszi a segitséget is.Persze egyenlőre nincs sok idő a játékra, de jön a mamucim hamarosan Üdv.

Szerintem egy ilyen jellegű kalandjátéknál kifejezetten romboló dolog, ha mások mondják meg, hogy mit, mennyit és merre fejlessz. Éppen az az élvezetes, hogy minden ember és ezen belül is minden végigjátszás más és más lehet az eltérő fejlesztések miatt. Én zsoldos-sárkányvadásszal játszottam végig a Gothic II-őt. Czibiklászló polgártársa viszont varázslóval. Akkor most melyikünk tapasztalatai a mérvadóak? Szerintem mind a kettőnknek ugyanolyan nagy kaland volt a Gothic II az eltérő játékmód ellenére is. Ha a tanárokra, a tartózkodási helyükre és a tanítás mikéntjére vagy kíváncsi, abban segíthetek, bár én a kiegészítővel nem játszottam.

Nem tul bonyolult életet és mana-t kapunk szintlépéskor és hozzá 10 tanulási pontot amiket a tanitoknál el lehet költeni eröre ügyességre stb. minden varázslatnál fegyverbél ott van miböl menyi kell hozzá.

Egyébként már az első részben is kezd nagyon aranyos lenni Soma! A bányában találkozott egy Snipes nevű fazonnal, aki tíz ércet ígért neki, ha elcsalja egy láda mellől Aaront. Soma el is csalta, de Snipes a tíz érc megfizetése után harminc ércért adta el Somának az Aaron által őrzött láda kulcsát! Ráadásul a láda átvizsgálása közben Aaron is visszatért! De Soma olyan rendes volt! eszébe sem jutott megölni Aaront, vagy Snipes-t! Csak egy kicsit eszméletlenre verte és kifosztotta őket. Aztán egy Egy Ulbert nevű emberke, mesélt Somának Alephről, aki szintén harminc ércért eladta Somának az Aleph által őrzött ládák kulcsait. De hiába adott Soma egy egész üveg sört Ulbertnek, az mégsem akarta engedni, hogy Soma átnézze a ládákat! Később Ulbert azt mondta, hogy ez jó harc volt, tanítani kellene. Kicsit ugyan fájt a feje, de túlélte az ellenkezést Somával! Ezek után Soma persze ismét felkereste Aleph-et. Kicsit szigorúbban beszélgetett el vele, mint korábban, majd az eszméletlen bányász kizsebelése után gyorsan lecsusszant egy alsóbb szintre, mert közben két őr céllövészetet akart gyakorolni szegény védtelen Somán! De amint látható, Soma (a vár beli kalandjaival ellentétben) úgy járta végig a bányát, hogy abba senki sem halt bele. És az Aarontól örökölt kard roppantul tetszik Somának! Jól a kezére áll és harmincat sebez egyetlen ütésre!

Ne tessék piszkálgatni szegény, ártatlanul elítélt Somát! Már leírtam, hogy ő csak egy átmulatott este után eltévesztette a házát! Nem emlékezett részegen, hogy melyik ház, és melyik ágy az övé. Az meg, hogy egy fiatalasszony is aludt (?) éppen az ágyban, az végképp nem lehetett Soma bűne! A falu meg csakis azért égett le, mert az az ostoba férj, mikor hazatért, ütlegelni kezdte Somát és kiverte a kezéből a fáklyát, amivel ő csak a menekülésre használt utat akarta megvilágítani. Persze az biztos, hogy mikor már féltucat ház égett körben, akkor sokkal jobban lehetett látni a faluból kivezető utat! De miért kellett ezért a kis félreértésért rögtön a Bányavölgybe száműzni szegény, ártatlan Somát? Különben is a harmadik részre Soma olyan jó fiú lett! Mire eljutott Nordmarba, már a nőket sem nézegette annyit. Igaz, hogy addigra már csatlakozott hozzá Yasmin. Úgyhogy az a harcos nő már egyáltalán nem is érdekelte Somát!

Az egy dolog, de miféle vadászok azok,akik csak kitelepszenek a városukból és aztán hét számra ücsörögnek a tűz mellett? Amikor először találkoztam velük, akkor is ott ültek, amikor utoljára láttam őket, akkor is. Persze a favágóik sem jobbak. Állnak egy oldalsó kis beugró völgyben és várják, hogy sonkát vigyünk nekik. Fát egy darabot sem vágnak, csak várják a sonkát. Utólag belegondolva, lehet, hogy nem is vadászni, meg fát vágni mentek? Lehet, hogy elegük lett otthon a harcias asszonyokból és csak egy kis szabadságra vágytak?

De milyen jól ki is lehet használni a szintkülönbségeket a harmadik részben! Én egy halom bölényt úgy nyilaztam le, hogy egyet megcsaptam, erre utánam eredt az egész csapat. Berohantam az egyik vadász udvarára, felugrottam a kút oszlopának a tetejére, és onnan lenyilaztam őket szépen sorban. Ott tipródtak a kút tövében, de elérni egyik sem tudott! Később, Nordmarban már nem kellett óvatoskodni velük. Két karddal nekiestem a bölényeknek és volt, hogy helyen nyolcat is leöltem belőlük.