És akkor pár szó a történetről, amit a stúdiófőnök, Ru Weerasriya és Kirk Ellis hozott össze, míg John Adams a fogatókönyvet jegyzi, és keveredik benne a fantasy, a sci-fi, a mitológia és a történelem. Több száz évvel a The Order: 1886 cselekménye előtt az emberiség egy kis csoportja genetikailag megváltozott, bestiális vonások jelentek meg rajtuk. Ők lettek a félvérek. Ezeket a torzszülötteket ugyan mitológiai lények után nevezték el, de valójában új fajként vannak jelen a Földön. Természetesen az ilyen mértékű másság ebben a világban sincs tolerálva, így háború tört ki az emberiség és a félvérek között, ami alaposan átformálta a történelmet.
Évszázadokkal később aztán egy Arthur nevű fickó összehozott egy csoportnyi embert, akikből megalapította a Kerekasztal lovagjait a túlvilág ellen. Ez a csapat áll a Lordok Háza középpontjában, amelynek élén a Kancellár áll. Feladatuk az emberiség megvédése a szörnyszülöttektől. Ebben segítségükre van az általuk felfedezett kemikália, az úgynevezett Black Water, ennek köszönhetően tovább élnek és gyorsabban gyógyulnak, mint egy átlagos ember, úgyhogy évszázadokon át háborúzhattak. Persze a Black Water fogyasztásának komoly ára van, egy átok, aminek levét az emberiség issza meg. Ráadásul hiába a szuperszérum, a félvérek még így is majdnem megnyerték a háborút, ám a 19. században beköszöntött ipari forradalom megfordította a dolgok menetét. A léghajó, a vezeték nélküli kommunikáció, a hőleképezés, valamint a tűz- és villámalapú fegyverek az emberiség malmára hajtották a vizet.
Az események Londonban játszódnak, ahol a helyzet igencsak puskaporos, és nem csak a félvérek miatt. Az éles szakadék a gazdagok és szegények között lázadás közeli állapotot szül. Miközben az utca népe a mindennapi túlélésért küzd, a gazdagok dőzsölnek, ráadásul a lovagok is őket támogatják. Úgyhogy nem csoda, ha a mezei Gipsz Jakab magasról tojik a háborúra, és kaszájával inkább az urak nyakát szeretné elmetszeni. Ez a kiélezett helyzet jól átjön majd az olyan helyszíneken, mint a lepusztult Whitechapel körzet.
Pár szó a játékmenetről, ami egyébként egy akció-szerepjáték hibrid. Galahadnek mindenféle kütyüje van, egyebek mellett egy méretes, de használható kommunikátora. Nem ússzuk meg a fedezékharcot sem, ám Galahad pisztolyával magához tudja rántani az ellent, így a közelharci összecsapásokat sem kell hiányolnunk.
Az ellenség azonban sunyi fajta, így megeshet, hogy meglepetésszerűen támad. Ilyenkor egy bonyolultabb közelharci rendszer lép üzembe, ami a szeretett/gyűlölt QTE-k egy helyi változata. Emellett -- mivel Galahad már öregebb, mint Yoda, ezért tapasztalatai révén jóslásokba is bocsátkozhat -- lehetőségünk van „kitalálni”, hogyan fognak lezajlani az összecsapások. Egész pontosan, ha a kamerát az interakciós pontokra állítjuk, a program bemutatja, miként reagálnak majd az ellenfelek, ha használatba vesszük ezeket. A fegyverek nem teljesen szokványosak, steampunk jellegű puskákkal és varázstárgyakkal egyaránt összefutunk.
A The Order: 1886 interaktív mozipillanatokat is kínál. Egy menekülőjelenetben például Galahad és Percival belefut egy sebesültbe, akit berángatnak valamiféle épületbe. A kamera rájuk zoommol, de a harc a lázadókkal folytatódik, miközben a mentés is folyamatban van.
A Black Water szintén használható lesz a csatákban, de nem agyba-főbe, csak a legvégső esetben. Mindenféle sebesülést meggyógyít, kivéve persze a halálosakat, abba továbbra is jóvátehetetlenül belehalnak a derék lovagok.
