EXIT2

Mr. ESC ismét köztünk jár! A fekete ballonkabátos, piros sálas fickó ismét nekilát, hogy szökési tanácsadóként tegye jobbá a világot, és nekünk nincs is más dolgunk, mint hátradőlni a karosszékben és halálra idegeskedni magunkat a pályatervezők szemétláda észjárása miatt. A játék afféle logikai platformer, vagyis egyaránt alapoz a józan eszünkre és a reflexeinkre, a lényeg pedig az, hogy minden egyes pályán leküzdjük az elénk gördített akadályokat (vermek, tűz, riasztó, zárt ajtók és elsőre elérhetetlennek tűnő magaslatok), megmentsük az esetleges megmentendő szereplőket (kisfiú, kislány, nagylány), és a végén hetyke mosollyal az arcunkon angolosan távozzunk. A játékot azoknak ajánlom, akik imádták a Lost Vikings őrületét; akik ismerik Ben "Yahtzee" Croshaw Trilby - The Art of Theft című játékát; illetve azoknak, akik úgy általában érdeklődnek a logikai agytornákkal és ugrálós elemekkel megtűzdelt címek iránt. 240 pálya várja a vállalkozó kedvűeket, ebből 30 új, az eddigi változatokban még nem látott szakasz, illetve a fejtörőket is megújították: 10 eddig sosem látott puzzle került be az Xbox 360-as átiratba. Fontos, hogy a játék megkezdése előtt menjünk végig az összes oktató küldetésen, ez nagyban csökkenti a későbbi agyvérzés kialakulásának esélyét. Az EXIT2 800 MS pontot kóstál, és bár grafikájáról nem tudnék ódákat zengeni, minden elköltött forintot (kb. 2860-at) megér.

Watchmen: The End is Nigh

A játék, amiről Stöki alaposan lehúzta a keresztvizet a 2009/02-es lapszámban. A játék, ami egyértelműen a vele egyszerre a mozikba kerülő film miatt kapott 1600 MS pontos (mintegy 6000 forintos) árcédulát. A közelmúlt legszebb, legpörgősebb arcade programja már 1,6 GB-os méretével is alaposan kilóg az Xbox-piactéren elérhető címek sorából. A film előtörténetében Nite Owl és Rorschach egy közös nyomozásába pillanthatunk bele, és a verekedéssel sűrűn pettyezett játékmenet többek között csatornákban, kikötői dokkoknál, egy elhagyatott vidámparkban és egy épülő toronyház emeletein sorjázza elénk az ellenfeleket. A játék elején kiválaszthatjuk, hogy a két hős közül kivel szeretnénk végigverni a várost: a brutálisan egyszerű, foltos képű szociopatával, Rorschackkel, vagy az amúgy inkább visszahúzódó technokratával, Nite Owllal. Ahogy megyünk előre a sztoriban, úgy jutunk hozzá a durvábbnál durvább ütés-, rúgás- és dobáskombinációkhoz (eleinte még az orrunk elé szórja a felvételükhöz szükséges érméket a gép, később azonban alaposan át kell kutatni a szinteket, hogy újabb véres kivégzést sajátíthassunk el). Összesen úgy húszféle kombót tanulhatunk meg egy-egy főhőssel, és némi gyakorlással a támadások egyike-másika egymásba is fűzhető, amivel még a keményebb kötésű ellenfeleket is pár pillanat alatt a padlóra vihetjük. A harc egy másik eleme a konzolos játékokban már megszokott "nyomd meg a képernyőn megjelenő gombot" elvet követi: egy sikeres támadássorozat után lehetőségünk van végképp elintézni valakit -- ezek általában igen látványos befejező mozdulatok; a játék időről-időre bevet egy újat, így nem válik egyhangúvá a bunyó. Van egy zárfeltörős minijáték is, ami leginkább a Splinter Cellekben látott zárnyelv-simogatós mellékszálra hajaz: a jobb és bal analóg kar óvatos játékával (no meg vagy 5 perc folyamatos anyázással) tudjuk kinyitni az extrákat rejtő helyiségek ajtajait.

Igazság szerint nehéz tanácsot adni az esetleges vásárlóknak: a játék szép, de igazából újat nem hoz, hiszen az ultra kemény kivégzéseket leszámítva ez is csak egy verekedős játék, amiből mostanában nagy a választék -- és azok ráadásul nem csak 2-3 órán keresztül nyújtanak szórakozást (majd 6000 forintért már számtalan cím közül válogathatunk valamely használt konzolos játékokkal foglalkozó üzletben). Bigott képregényrajongók figyelem: ez a játék képvisel mindent, amit csak el lehetett követni az eredeti Watchmen ellen, így csak óvatosan közelítsetek! A legjobb az, ha az érdeklődők letöltik a demót, és az alapján döntenek.