World of Warcraft História II.

2007-et írtunk, az emberek még magukhoz sem tértek az újévi másnaposságból, mikor megjelent az első expanzió az addigra már sok-sok millió előfizetővel rendelkező World of Warcrafthoz. A kiegészítővel szemben felállított elvárások rendkívül magasak voltak, hiszen a Blizzardnak sikerült brutálisan magasra helyezni a lécet az alapjátékkal. Ráadásul az előző két évben folyamatosan ontották a tartalmat a programhoz a fejlesztők: amint elkészült egy új terület, instance vagy battleground (PvP zóna), már tuszkolták is bele az amúgy is tartalmas világba, ezzel további szórakozást biztosítva a folyamatosan dagadó játékosbázisnak.

TÚL A DARK PORTÁLON

Ezt igyekezett négyzetre emelni a Blizzard első kiegészítőcsomagjával, aminek címe Burning Crusade volt, és 2007. január 16-án jelent meg. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy világrekord szülessen, hiszen kevesebb mint 24 óra alatt 2,4 millió példány fogyott belőle, s ezzel a történelem leggyorsabban fogyó PC-s játékává vált (ezt a rekordot egyébként később is csak a Blizzard saját játékai tudták megdönteni). A program iránti bizalom nem volt alaptalan, hiszen ekkor már az előfizetők nagy része tudta, hogy tartalomból ezúttal sem lesz hiány. Úgy tűnt, hogy újabb hosszú-hosszú hónapokra sikerülni fog lekötni a tömeget a hihetetlen mennyiségű új küldetéssel, dungeonökkel és raidekkel. A BC legfontosabb újdonságai közé tartozott a 70-re emelt szintkorlát, egy teljesen új zóna Outland néven, valamint bemutatkozott két új faj: a blood elf (Horda) és a draenei (Szövetség). Külön érdekesség, hogy a kiegészítővel megszüntették a frakció-specifikus kasztokat is, tehát ettől kezdve nemcsak a hordásoknak lehettek sámánjaik, a szövetségeseknek pedig paladinjaik, hanem bármelyik oldal választhatta ezeket a multifunkcionális kasztokat. Nagy érvágást jelentett viszont a méretesebb guildek számára, hogy csökkentették a raid instance-ok maximális játékoslétszámát 40-ről 25 főre, ám ezzel egyetemben bemutatkoztak a heroic instance-ok is, amelyekben a kisebb csapatok küzdhettek meg magasabb nehézségen a hagyományos katakombák mélyén található ellenfelekkel.

Ahhoz azonban, hogy egyáltalán bejuthassanak a játékosok egy ilyen instance-ba, még nagy utat kellett megtenniük az indulástól. Egy olyan utat, ami nem volt túl zökkenőmentes. A Blizzard ugyanis nem számított arra, hogy egyszerre fogják lerohanni a szervereket a rajongók, az így keletkező hihetetlen terheléssel pedig nem tudtak megbirkózni a gépek. Rengeteg játékos kezdett el egyidejűleg ugyanabban a zónában küldetéseket teljesíteni, aminek eredménye hatalmas káosz lett. Az még csak hagyján, hogy szinte óránként haltak le a szerverek a túlterhelés következtében (ugyanez történt Ahn’Qiraj megnyitásakor, amikor mindenki egyetlen területre zsúfolódott), de egész egyszerűen lehetetlen volt teljesíteni a küldetéseket, olyan sokan vetették rá magukat egyszerre az ezek során legyilkolásra kijelölt szörnyekre. Egy olyan apró feladat, amit ma már percek alatt teljesíthetünk (például „ölj le 10 orkot”), órákig is eltarthatott, mert a felhasználók nem találtak élő áldozatot a pályán, a PvP szervereken pedig egymást érték az ehhez köthető atrocitások. Persze idővel javult a helyzet, hiszen az alvást háttérbe szorítók elhúztak a többiek elől, és így szépen lassan szétterült a tömeg Outland területén – igaz, még így is hetekig jelen voltak a technikai problémák. Később a Blizzard felismerte, hogy bizony elszámították magukat, s jó pár olyan javítást és újdonságot hozott a WoW-ba a csapat, melyekkel elkerülhetővé váltak az ilyesféle galibák. Több szörny született ott, ahol több játékos volt a közelben, valamint megjelent a phasing-rendszer (több, párhuzamos dimenzióban játszottak egy szerveren a játékosok). Kétségtelen, hogy a Burning Crusade kapcsán rengeteget tanultak a készítők ezekből a hiányosságokból és hibákból.

A kiegészítőcsomag legérdekesebb részét mégis talán a repülő hátasok jelentették, melyek nyergében villámgyors lett a közlekedés Outland területén. Bár ezek a jószágok rendkívül drága mulatságnak számítottak, a legtöbb játékos pár héten belül megszerezte a sajátját, amelyeknek köszönhetően végérvényesen megváltozott a World of Warcraft világa. Mindent jóval kisebbnek, közelibbnek érezhettünk, később pedig státusszimbólummá váltak az olyan ritka, nehezen megszerezhető hátasok, mint a phoenix, vagy a gladiátormérkőzéseken elnyerhető páncélozott kék sárkány.

YOU ARE NOT PREPARED!

Miután ezt a döcögős időszakát maga mögött tudta a Burning Crusade, május végén megérkezett a várva várt Black Temple nevű raid instance a játékba, aminek végén Illidant, a Warcraft-mitológia kultikus alakját lehetett legyőzni – ő az, aki a kiegészítő nyitóvideójában is feltűnik. Nos, ez a nyár gyakorlatilag minden játékosnak abból állt, hogy hétről-hétre visszatért a Fekete templom csarnokai közé, újra és újra kipucolva azt, így szerezve meg a WoW világának legértékesebb epic cuccait. A legszerencsésebbek Illidan híres pengepárosát is bezsákolhatták, amely a rendkívül ritka legendary tárgyak listáját bővítette tovább.

Viszonylag eseménytelenül teltek a hónapok augusztusig, amikor megrendezésre került a második Blizzcon, amelyre ismét rekordidő alatt, kevesebb mint 24 órán belül elkeltek a jegyek. A Los Angeles melletti kiállítócsarnok megtelt rajongókkal, majd bejelentették a következő expanzió, a Wrath of the Lich King fejlesztését, amit 2008 harmadik negyedévére ígértek. Az anaheimi stadion szinte felrobbant a rajongók ovációjától – ekkorra már úgy tűnt, képtelenség lesz megállítani a Blizzard világsiker felé robogó vonatát.

Ám 2008 sajnos még nagyon távolinak tűnt. Rengeteg tartalomra volt szükség ahhoz, hogy éberen tartsák a játékosokat a következő kiegészítő megjelenéséig, szerencsére azonban a Burning Crusade továbbra is mérhetetlen mennyiségű szórakozást kínált a hű rajongók számára. Megjelent például a Zul’Aman nevű 10 fős raid instance, bemutatkozott a guild bank rendszer, valamint alaposan átalakították Dustwallow Marsh zónáját, ahova rengeteg új küldetés került be. Emlékszik valaki a William Shatner szereplésével készült WoW-reklámfilmre, amiben azt bizonygatta, hogy milyen király sámánkaraktere van? Na, az is ekkortájt került ki a YouTube-ra, amivel megkezdődött a következő kiegészítőlemez reklámkampánya is. A 2008-as év végére a World of Warcraft újabb mérföldkőhöz érkezett, ugyanis előfizetői bázisa ekkorra elérte a 10 millió főt, ami egy havidíjas játék esetében irgalmatlanul magas szám. De nem is ez a szám az, ami megdöbbentő, hiszen láttunk már ennél nagyobb bázissal rendelkező MMORPG-t is a piacon, viszont a WoW 15 dolláros előfizetői díjának köszönhetően a bevételek sokszorosan meghaladták a konkurensekét.

MEGJÖTTEK A VÉRELFEK

2008 viszonylag csendben indult a WoW számára, márciusban viszont új instance-ok kerültek be az addigra lecsendesedett, kicsit unalmassá vált világba: megérkezett Isle of Quel’Danas, amely egy új szigettel bővítette ki a játszható területeket. Itt jelent meg a Magister Terrace nevezetű 5 fős dungeon, valamint a Sunwell Platue, amely az utolsó Burning Crusade-es raid instanceként vadonatúj kihívások elé állította a raidre éhes közönséget. Bár közel két hét sem kellett ahhoz, hogy a profi guildek kipucolják ezt a helyet is, a nagy tömeg számára újabb hosszú hónapokra biztosítva volt a szórakozás. Ki a katakombák mélyén, ki a raidekben, egyesek pedig az ismételhető napi küldetésekben lelték meg az örömüket. 

Ekkorra viszont már kegyetlenül elharapóztak a WoW-fiókok feltörésével kapcsolatos sajnálatos esetek. Nem csoda, hiszen az aranybiznisz virágzott, Outland eldugott sarkai farm-robotokkal voltak tele, akik megállíthatatlanul termelték a valutát gazdáiknak, amit az élelmesebbek valós pénzért adtak tovább. Úgy tűnt, hogy a WoW nemcsak a Blizzardnak, de a feketepiacnak is bőven adott munkát. Az aranyárusok leggusztustalanabb és legdurvább módszere viszont az volt, hogy fiókokat törtek fel, majd az ott található értékeket árusították ki, a valutát persze a saját zsebükbe csorgatva át.  A játékmesterek nem győzték visszaállítani a pórul jártak fiókjait, még szerkesztőségünk tagjai is áldozatául estek egy-egy ilyen rablásnak. Ezt megelőzendő 2008 júniusában a Blizzard egy úgynevezett forgókódos biztonsági rendszert épített be az összes Blizzard-játékba, így téve gyakorlatilag feltörhetetlenné azokat; ebből született meg az Authenticator, ami mind táblagépes/okostelefonos applikációként, mind kulcstartóra függeszthető kütyüként is elérhető.

Eközben szépen lassan csiszolódott a játék is. A hátasok szintkorlátját 40-ről 30-ra vitték le, bemutatkozott a Recruit-A-Friend program, valamint a WoW elindult Oroszországban is, ezzel újabb százezrekkel bővítve az előfizetői tábort. Ekkortájt kezdődött el a Wrath of the Lich King bétatesztje is, augusztus végén pedig megláthattuk, milyen CG animációval nyit majd a végleges verzió. Ezek a videók egyébként köztudottan rendkívül igényes munkák, a Blizzardra jellemző aprólékossággal és igényességgel lettek megalkotva, akkor és most is.

„A LICH KING LEGYŐZÉSE”

Na, de kanyarodjunk vissza Azeroth világába! Október 14-ét írtunk, már mindenki Wrath of the Lich King lázában égett, hiszen ezen a napon jelent meg a kiegészítőt felvezető 3.0.2-es patch, ami gyakorlatilag már tartalmazta az eljövendő expanzió összes újdonságát, persze az új területek kivételével. Bekerültek a borbélyüzletek, ahol átszabhattuk a karakterek külalakját, illetve bemutatkozott az inscription szakma; ennek segítségével úgynevezett glypheket lehetett készíteni, melyek a skill-rendszer részei lettek, apróbb bónuszokat biztosítva egy-egy specializáció számára. A világ átalakulóban volt, aminek jelei megmutatkoztak Azeroth-szerte: eltűnt Naxxramas lebegő erődje, Dalaran városa köddé vált, majd egy zombiinvázió vette kezdetét, amely mai napig az egyik leghírhedtebb eseménynek számít a World of Warcraft történelmében. Ez lényegében egy járvánnyal járt együtt, amit ha valaki elkapott, akkor magával vihette a kórt mindenhova, beleértve a raideket és a dungeonöket is, megfertőzve ezzel mind a játékosokat, mind az NPC-ket, mindenkit élőholttá változtatva – ezzel gyakorlatilag megbénult a gazdaság, hiszen NPC-k nélkül nem lehetett vásárolni, eladni, kereskedni. A városok megteltek a játékosok csontvázaival: a dögvész rendkívül pusztító és döbbenetes volt. Azeroth földjét tehát sikeresen megfertőzte a Lich King, a játékosok ezt követően már alig várták, hogy belemélyesszék kardjukat fagyos testébe. De erre még hónapokat kellett várni…

Figyelem:

A fent olvasható World of Warcraft História I cikk a PC Guru 2014/12-es számában jelent meg először, olyan dobozokkal kiegészítve, amelyek az online anyagban nem kaptak helyet. Amennyiben érdekel a teljes anyag, KATTINTS IDE!