Kevés olyan háttérvilág van, ami jobb alapokat nyújtana egy hack and slash játéknak, mint a Warhammer univerzuma. Ebben a grimdark fantasyként emlegetett környezetben a béke ismeretlen fogalom. A Warhammer története szerint az emberek lakta Birodalom gyakorlatilag folyamatosan háborúban áll: határait keletről a betörő orksereg, a föld alól a vérszomjas skaven-horda, északról pedig a Káosz vegytiszta őrülete fenyegeti.
Az ebben a háttérben rejlő lehetőségeket látta meg a How to Survive-ért és néhány sportjátékért felelős Eko Software csapata is, akik jelenleg is dolgoznak legújabb játékukon, a Warhammer: Chaosbane-en. A klasszikus, középkori/fantasy Warhammer-univerzumban játszódó programnak ráadásul nemrég tartották a bétáját, amire természetesen mi is benéztünk, így első kézből számolhatunk be nektek arról, mi minden készülődik az Öreg Világ mélyén.
Eretnekek ostora
A Warhammer: Chaosbane története azoknak nem tartogat sok meglepetést, akik kicsit is jártasak ebben az univerzumban. A Káosz szentségtelen erői ismét mozgolódnak, ráadásul az egyetlen ember, aki összefoghatná a Birodalmat, súlyos átok áldozatává válik. A vereség és az emberiség bukása innentől kezdve akár biztos is lehetne, ha nem kerülne a képbe négy hős, akik a saját nemes vagy épp nagyon is önző céljaik miatt megpróbálkoznak a sötétség visszaszorításával és az átok megtörésével. A történetet Mike Lee jegyzi, aki a Black Library szerzője (ez a Games Workshop könyvkiadással foglalkozó részlege), és akinek regényei már Magyarországon is megjelentek – bővebben lásd a keretes írásunkat.
A már említett négy hős egyben a játszható karaktereket is jelenti, akik mind saját háttértörténettel, saját képességekkel és saját motivációval bírnak. Ott van például a veterán birodalmi talpas, Konrad Vollen, aki bármeddig képes lenne elmenni, hogy megvédje országát, de említhetjük Elontirt, a kitagadott nemes elf varázslót is, aki azért akarja megállítani 11a Káosz erőit, hogy véget vethessen száműzetésének. A játék végső verziójában rajtuk kívül elérhető lesz még Bragi Ax1ebiter, a törp harcos, és Elessa, az erdei elf íjász is, a béta során viszont csak az előbbi két karaktert tudtuk kipróbálni.
Azt is fontos megemlíteni, hogy bár a karakterek háttértörténete és motivációja különbözik, a játék során mindenkivel ugyanazt az utat járhatjuk végig, a béta keretein belül például Nuln városának csatornarendszerét tisztíthattuk meg Nurgle szektájától. Ha pedig megunjuk a főküldetéseket, további két játékmód is a rendelkezésünkre áll: az Expedition keretein belül a rengeteg felszerelésért cserébe egy hatalmas, véletlenszerűen generált pályát kell megtisztítanunk a Káosz mocskától, míg a Boss Rush sajnos nem volt elérhető a béta során, de a neve azért így is eléggé beszédes.
Mesterségem címere
A Warhammer: Chaosbane legnagyobb erősségét egyértelműen a karakterek jelentik, akik a béta alapján mind gyökeresen eltérő játékstílust képviselnek, így mindenki megtalálhatja köztük a számára legszimpatikusabb figurát. Konrad Vollen például egy tipikus tank: karddal és pajzzsal a kezében gázol át ellenfelei tengerén, a rá záporozó csapások egy részét gond nélkül blokkolja, mikor pedig ő sújt le valakire, támadásai sokszor elkábítják célpontját. Elontir ellenben egy kicsit törékenyebb alkat, aki jobban szeret távol maradni a csata sűrűjétől, és lassú, egyenletes kardcsapások helyett tűzgolyókkal és hatalmas villámokkal omlasztja hamuvá Nurgle betegséggel mételyezett szolgálóit.
A karakterek játékstílusa pedig a képességeikhez hasonlóan remekül el lett találva, így mindegy, kit választunk, a Warhammer: Chaosbane ugyanis mindegyik hőssel rendkívül szórakoztatóvá tud válni. Én például rövid időn belül azt vettem észre magamon, hogy Elontir lett a kedvencem, pedig az ehhez hasonló hack and slash címek esetében általában a Vollenhez hasonló tankokkal szoktam játszani. Mégis, volt valami az elf ügyességet a nyers pusztítással keverő harcmodorában, ami megfogott, és nem is eresztett a béta végéig.
A játékban a négy karakter mellett helyet kapott még egy igen sokrétű képességrendszer is, mely összesen több mint 180 mozdulattal gondoskodik arról, hogy mindig legyen valami újdonság, amit kipróbálhatunk. Alapvetően mindenkinek megvannak a maga saját aktív és passzív képességei, erre jönnek rá még a Collector’s guild nevű céh által biztosított mozdulatok, valamint a különféle isteni kegyek. Ahogy lépjük a szinteket, úgy gyűlnek az újabb és újabb képességek és fejlődnek a már meglévők, de a készítők egy ötletes rendszerrel megoldották, hogy sose váljunk túlságosan erőssé.
A játékban egyszerre kilenc képességet használhatunk, ezek viszont mind képességpontokba kerülnek. Jellemzően minél erősebb egy képesség, annál több pontba kerül az aktiválása is, és mivel a játék során végig limitált pontmennyiség áll rendelkezésünkre, ezért mindig mérlegelnünk kell, hogy mit szeretnénk bevetni, és miről mondunk le, nem tehetjük meg azt, hogy csak és kizárólag a legerősebb mozdulatainkkal felszerelve ereszkedünk alá Nuln csatornáiba.
Hulljon a férgese!
A Chaosbane másik erős pontja a karakterek jelenléte mellett maga a játék hangulata. Már a cikk elején is említettem, hogy a Warhammer univerzuma remekül passzol a hack and slash címekhez, és ez érződött is az egész béta során. Az egyes pályákon gyakorlatilag térdig gázolunk Nurgle híveinek tengerében, félelmetes csapásaink (vagy épp pusztító mágiánk) nyomán pedig szó szerint darabokra esik mindenki, aki balga módon utunkba kerül.
Az ellenfelek változatosságára sem lehet panasz. Belőlük az ígéretek szerint több mint hetven szerepel majd a végső verzióban, azonban már a jelenlegi felhozatal is kimondottan meggyőzőre sikerült. Volt itt minden az egyszerű, emberi kultistáktól kezdve a Káosz szörnyein át egészen Nurgle kisebb és nagyobb démonjaiig. Külön említést érdemel a béta végén szereplő főellenfél, akinek a kinézetét valami félelmetes módon eltalálták, mintha csak most lépett volna le valamelyik Warhammer-seregkönyv borítójáról.
Sötét erők gyülekeznek
Az eddigiek alapján igazából meglehetősen nehéz belekötni a Chaosbane-be, de ha mindenképp mondanom kéne valami negatívumot is a játékkal kapcsolatban, akkor talán az irányítást emelném ki, amin mindenképp dolgozni kellene még egy kicsit. Karakterünk ugyanis hajlamos fennakadni egyes tereptárgyakban, valamint ellenséges modellekben, ami alapjáraton még nem annyira idegesítő, viszont a főellenfeleknél azért kellemetlen lehet, ha épp emiatt nem tud az ember kikerülni valami különösen erős támadást.
Eljön Sigmar kora?
Maga a Warhammer: Chaosbane viszont az eddigiek alapján a helyenként nehézkes irányítás ellenére is egy kifejezetten erős játéknak ígérkezik. A több mint 180-féle képesség és a jól eltalált karakterek garantálják a program mélységét és az újrajátszhatóságot, a rengeteg, nagy műgonddal megalkotott ellenség pedig hibátlanul adja vissza a Warhammer-hangulatot. Ezek alapján a Chaosbane szinte kötelező vétel lehet azoknak, akik amúgy is rajonganak a Games Workshop grimdark világáért, de a hack and slash játékok kedvelőinek is érdemes lehet beruházni rá, hiszen az Eko Software alkotása a Warhammer-univerzum nyújtotta háttér nélkül is tökéletesen megállja a helyét az akció-szerepjátékok felhozatalában. Új Diablo jelenleg csak mobilra várható, így az űrt kiválóan kitöltheti ez az ígéretes produkció.
