Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr – Második kör

Nagyjából másfél éve, egész pontosan 2018. június 5-én, jelent meg a leginkább talán a The Incredible Adventures of Van Helsing kapcsán ismerős NeocoreGames csapatának új játéka, a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr. Mint a cím is mutatja, a magyar vonatkozású stúdió a fantasy körítést ezúttal a negyvenedik évezred vérmocskos sci-fi világára cserélte, maga az alap viszont maradt, hiszen a Martyr, a Van Helsing játékokhoz hasonlóan, egy vérbő, akciódús A-RPG volt.

Megjelenésekor természetesen mi is foglalkoztunk a programmal, négyoldalas tesztünket és a fejlesztőkkel készített kétoldalas interjúnkat a 2018/07-es PC Guruban vagy online olvashatjátok. A Martyr annak idején kapott hideget és meleget egyaránt, ez azonban a fejlesztőket nem tántorította el a játék folyamatos támogatásától, így 2019-ben kiadták a 2.0-s frissítést az alapjátékhoz, mely annak legnagyobb hibáit igyekezett kijavítani, valamint előálltak egy önállóan futtatható kiegészítővel is a Warhammer 40,000: Inquisitor – Prophecy képében, mely egy új karakterosztállyal, két új ellenséges fajjal és több új sztoriküldetéssel dobta fel az inkvizítorok munkáját.

A nagy változtatások hatására pedig mi is elővettük újra a játékot, hogy megnézzük, hogy fest most, másfél évvel és egy nagy kiegészítővel a megjelenés után.

Nem vénnek való vidék

A háttértörténet természetesen maradt a régi: továbbra is a Szent Inkvizíció egyik ügynökét alakítjuk, aki az Istencsászár fényétől távoli, Hiperűr-örvényekkel sújtott Caligari szektort járja, xenók, eretnekek és a Káosz megnevezhetetlen iszonyatai után kutatva. A feladat már önmagában sem egyszerű, és a helyzetet csak tovább bonyolítja, mikor az ősi és hosszú évszázadokon át elveszettnek hitt kolostorerőd, a Martyr, előkerül, fedélzetén olyan titkokkal, melyek alapjaiban rázhatják meg az egész birodalmat.

A kampány és a sztori már az alapjátékban is kifejezetten élvezetesen hatott, és szerencsére a Prophecyvel érkező plusz missziók is tudják tartani a színvonalat. Összesen három új fejezetet kapunk, melyek közül egy exkluzívan az új karakterosztálynak van fenntartva, és bár kicsit talán hamar ledarálhatóak ezek a friss küldetések, de ezt leszámítva egyáltalán nem érheti szó a ház elejét. A kampány eredetileg is a játék egyik fénypontja volt, mely véres mészárlásaival és sötét titkaival hibátlanul adja vissza a Warhammer 40,000 brutális univerzumának a hangulatát, és ezen az új tartalmak sem változtattak.

Amit pedig még mindenképp érdemes kiemelni ezen a téren, az az, hogy immár a fő küldetések is játszhatóak kooperatív módban, így végre a játék egyik legütősebb részének is nekivághatunk a barátainkkal közösen.

Gépészmérnök msc, purgálás szakirány

Az alapszituáció tehát nem változott, ami viszont mindenképp újdonság, az az, hogy immár három helyett négy inkvizítorkaszttal vághatunk neki az eretnekek levadászásának: a Crusader, az Assassin és a Psyker mellé megérkezett a Tech-Adept is, aki elég egyedi életutat járt be, hiszen az Adeptus Mechanicus félig gép, félig ember papjai közül szegődött az Inkvizíció szolgálatában.

Játékstílusát tekintve leginkább talán a Crusader kaszt Tactical osztályára hasonlít, hiszen ő sem egyedül száll harcba a Káosz mocskával, hanem csatlósai segítségével. Csakhogy amíg a Tactial osztály „mindössze” néhány automata lövegtornyot tud megidézni, addig a Tech-Adept lehetőségei sokkal színesebbek, vele játszva ugyanis a legkülönfélébb méretű és funkciójú robotok állnak majd rendelkezésünkre. Akadnak itt kisebb, fürgébb és nagyobb, strapabíróbb darabok vegyesen, köztük pedig megtalálható a pengékkel felfegyverzett, közelharci gép és a négy lábon járó fegyverplatform egyaránt. Sőt, külön poén, hogy karakterünk nem lép egyet sem a kampány során: inkább egy apró lábakon járó robotplatformmal viteti magát.

Talán már a fentiekből is érezhető, hogy az új karakterosztály elég markánsan eltér az eddigiektől, és elég szórakoztató is vele játszani, érdemes hát kipróbálni, ha már nagyon elegünk van belőle, hogy személyesen kell bezúznunk minden eretnek koponyáját, és szívesebben bíznánk másokra a piszkos munka nagyját.

Xenók, eretnekek és más istentelen lények

Annak idején a Martyr egyik legnagyobb gyengeségének a változatosság hiányát lehetett mondani: az egyes helyszínek, egyes ellenfelek és egyes küldetések eléggé hasonlítottak egymásra, így a játék egy idő után óhatatlanul monotonnak érződött, még úgy is, ha az ember amúgy imádta a Warhammer 40,000 hangulatot. Szerencsére érezhették ezt a fejlesztők is, hiszen az elmúlt évben igen sokat bővítették a programnak ezen a részén is.

Ami az ellenségeket illeti, ezúttal szerencsére már nem csak a Káosz (és azon belül is Nurgle) híveivel akaszthatjuk majd össze a bajszunkat: az elmúlt hónapokban megérkeztek Khrone vérszomjas berzerkerjei és a sötét eldák szadista martalóccsapatai, a Prophecy keretein belül pedig felbukkant a tyranidák mindent elnyelő hordája valamint az eldák egyik mestervilága is. Összességében pedig ez a bővítés nagyon jót tett a játékélménynek: az új ellenségek kellően változatosak, ráadásul a kinézetükre sem lehet panasz, az pedig alaposan feldobja az egyes összecsapásokat, hogy most már nem csak a Káosz torz szolgálóinak eshetünk neki.

Hasonlóan jónak mondhatók az új helyszínek is: a Prophecynek hála immár az Adeptus Mechanicus szent kolostorjaiba és kutatószentéjeibe is ellátogathatunk, míg a kinti helyszíneket tekintve megjelentek a sivatagok és az extrémen veszélyes környezetet jelentő halott bolygók egyaránt. és bár végeredményben a helyszínek kinézete még mindig elég egységesnek hat, ez azért részben a háttérvilágnak is köszönhető. A Warhammer 40,000 sötét és vérmocskos univerzumában aligha akad sok színes, vidám hely.

Nagyobb, hosszabb, vágatlan?

Az új történet, új karakterosztály és új ellenfelek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik, az elmúlt egy év során ugyanis számtalan apróbb, de legalább ilyen fontos változtatás érkezett a Martyrhoz. A szintlimitet például felemelték 100-ra, a felszerelésünket elérhetővé tették a küldetések alatt is, rengeteg új fegyvert, páncélt és egyéb tárgyat adtak a játékhoz, valamint ezek szintezését is átalakították egy kicsit. Külön érdemes kiemelni még a harcot is, mely gyorsult egy kicsit: az egyes animációknak sem kell már annyi idő, hogy lejátszódjanak, így javítva az összecsapások ütemét.

Az apróbb változtatások listája az elmúlt évből persze ennél jóval hosszabb, és összefoglalva talán úgy lehetne legegyszerűbben összefoglalni a helyzetet, hogy a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr (illetve természetesen ennek önálló kiegészítője, a Prhophecy) az elmúlt év során leginkább előnyére változott.

Épp ezért ha valakinek tetszett az alapjáték, annak természetesen érdemes visszatérnie hozzá, illetve beruháznia a Prophecyre, amennyiben még nem tette volna meg. De az új változásokat figyelembe véve a Martyr azoknak is jó választás lehet, akik amúgy belevágnának valami hasonló kalandba, de egy éve még ódzkodtak a vásárlástól a vegyes fogadtatás és a gyermekbetegségek miatt. A Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr persze még korántsem tökéletes játék (ahogy a tartalmát tekintve a Prophecy is inkább tűnik DLC-nek, mintsem egy önállóan futtatható kiegészítőnek), a legfájóbb talán az, hogy a nyílt világúként reklámozott játéknak továbbra sincs nyílt világa, de már határozottan szórakoztatóbb, színesebb és változatosabb, mint egy éve volt.