Egy év telt el azóta, hogy megérkeztek az újgenerációs konzolok, és bizony a rajt minden volt, csak zökkenőmentes nem. Míg az Xbox Seris X és S viszonylag normális startot tudhatott maga mögött, addig a PlayStation 5-nél szinte másról sem olvashattunk hónapokig, mint a készlethiányról, az egyre dühösebb vásárlókról (akik az előrendelt konzoljaikat akár fél év késéssel kapták csak meg), a hiéna módjára nyerészkedő viszonteladókról, és arról, hogy szép, meg jó a PS5, de az ingyenes Astro Boton kívül, az első néhány hónapban, nem igazán volt rajta olyasmi, ami tényleg kihasználta volna a konzol tudását. Íratlan szabály nálam, hogy csak akkor veszek új konzolt, ha már van rá bármi értelmes játék, amire tényleg azt lehet mondani, hogy „Na, ez igen, ez már next-gen!”, úgyhogy hozzám általában fél- vagy inkább egy év késéssel jut el minden új masina – a PS5 esetében sem volt ez másképp. Tavaly ősszel forrtak az indulatok, és az egész jelenség – és itt most kizárólag a Sony gépére gondolok – össze sem volt hasonlítható azzal, ami a PS2, a PS3, vagy a PS4 idejében történt. Eleve a készlethiány soha nem látott irigység- és rosszindulat-hullámot indított el. Akinek jutott gép, és ki merte posztolni egy nyilvános csoportban, az esetek többségében csak a köpködést kapta, hogy „úgysincs rá semmi játék”, „az első szériák még mind hibásak”, meg „inkább meg kellett volna várni a Pro-t” stb. Rátett erre néhány lapáttal az a mérhetetlenül gusztustalan viszonteladói réteg, amely a különféle oldalakon kétszeres, háromszoros áron kezdte el hirdetni a PS5-öt, mondván, „úgyis lesz, aki ennyiért is megveszi” – és tényleg voltak páran. Lehet, hogy a világméretű járvány, a bezártság és a lappangó félelem tette ezt az emberekkel, de hogy a konzol(ok) startja köszönőviszonyban sem volt a korábbiakkal, az biztos.
Pedig a minden szempontból gyorsabb, szebb és jobb hármasságában, az SSD-nek köszönhetően, szinte repül a gép (de már nem a hűtés miatt, mint a PS4), a töltési idők rendkívüli módon lerövidültek, vagy éppen meg is szűntek. A sugárkövetős (ray-tracing) technológia előzetesen is egy szebb világot ígért, már ha ilyen téren a kompromisszumokba is belementünk (lásd: alacsonyabb felbontás, kisebb képfrissítési idő). A PS5 elhozta még a játékvezérlők egy olyan új faját is, ami a haptikus visszacsatolásra épít. A fejlesztők eldönthetik, hogy milyen módon élnek a lehetőséggel, például visszaadják a környezeti terepet, vagy akár az időjárás viszontagságait. De vajon éltek is vele? Mint minden, így ez is a stúdiók döntésén múlt, így aki meg akarta tenni, az korrekt DualSense-patcheket adott ki előző generációs játékaihoz is. A legjobban természetesen a belsős cégeknél működött a dolog, ugyanis ők sosem hanyagolták el az új, exkluzív megjelenéseiket. A Returnalban és a Ratchet & Clanck: Rift Apartban is pöpecül működtek a kontroller adta extrák, pedig nem premier címekről beszélünk. Ez idő alatt a Sony egy olyan dologgal is próbálkozott a remaster vonalon, hogy korábbi PS4-es sikerjátékait jelentette meg úgynevezett Director’s Cut alcímű, egyfajta bővített verziós címként. A Ghost of Tsushima után a Death Stranding is megkapta az ünnepelt újrázását, de a Final Fantasy 7 is hasonló cipőben járt az Intergrade verzióval. Az említett játékok megjelentek párhuzamosan az előző generációs PlayStationre is, de kisebb pénzmagért a PS4-es szoftvereinket szintúgy upgradelhettük a legújabbra.
Teljesen új címeket egy esztendő alatt meglehetősen keveset kaptunk, a java még csak most jön, ám ezek közül sok meg fog jelenni párhuzamosan a régi rendszerre is. Kérdezhetjük joggal, hogy mi változott akkor? Nyertünk pár extra órát a töltési időkben? Akkora ugrás már nem lehetséges a generációk között a képi világban, ahogy régen – itt nem erről van szó. A játékok szebben és jobban futnak az újgenerációs masinákon, ez tény, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire múlik mindez a fejlesztőkön. Az Insomniac például már képes volt áttörni a kompromisszum-kaput, így a Miles Morales tud 4K/60fps-ben futni, a ray-tracing bekapcsolása mellett is. Ha most, egy év után kérdeznéd, hogy mely játékokat ajánlanám egy újdonsült PS5-tulaj számára, akkor mindenképp a Returnal, a Miles Morales, és mondjuk, a Demon’s Souls-remake mellett tenném le a voksom, mert a jelenlegi újgenerációs élmény ezeknél képes átjönni a leginkább.
Ami az Xbox Series S és Series X modelleket illeti, a legjelentősebb előrelépés a Microsoft konzoljainál a belső tárolókártyák (storage cards) eljövetele, amikkel a tárhelyet lehet bővíteni. Ezek kínálata az utóbbi pár hónapban bővült, a Seagate például 512 GB-tól 2 TB-ig terjedő méretekben kínálja őket, de elég borsos áron. A dashboard letisztultabb lett, és 4K-támogatást, valamint éjszakai módot is kapott. Ami az exkluzívokat illeti, az Xbox sajnos még mindig lemaradásban van a konkurenciához képest. A PS5 már az elmúlt évben is olyan népszerű játékokkal gazdagodott, mint a Ratchet & Clank: Rift Apart, a Deathloop és a már említett Demon's Souls-remake. A konzol jövője is fényesebbnek tűnik, hiszen a Horizon Forbidden West, a Gran Turismo 7 és a God Of War Ragnarök még csak ezután érkezik. Az elmúlt 12 hónapban az Xbox konzolok tulajdonosai megkapták a The Mediumot (időszakos exkluzívként, nyolc hónapig) és a Microsoft Flight Simulatort, de a Forza Horizon 5 is pont nemrég farolt be, és a Forza még mindig nem képes csalódást okozni. Néhány finomság pedig még csak most érkezik, mint mondjuk, a várva-várt Halo Infinite idén decemberben, egy új Fable-rész a Playground Games-től, és az Everwild is ígéretesnek tűnik. A Redfall egy egyedi vámpíros kooperatív lövöldözős cucc lesz, és elképzelhető, hogy a Starfield és az Elder Scrolls 6 is időszakos exkluzívként jelenik meg a Micro-nál.
Nyilvánvalóan az Xbox egyik hatalmas előnye, hogy a Game Passon keresztül minden jelenlegi és hamarosan megjelenő exkluzív játékot megkapsz (persze csak ha előfizető vagy!). Ez nemcsak a first-party játékokra vonatkozik, hiszen az elmúlt egy évben láthattunk néhány kiváló egyéb kiadványt is már az első napon landolni (Outriders, Back 4 Blood, The Ascent), a szolgáltatás emellett pedig rengeteg nagyszerű címből álló backlogot is tartogat, amit átböngészhetsz, és a felhőn keresztül ezek egy része PC-n és mobileszközökön is elérhető. Nem semmi eredmény, hogy ma már több, mint 20 millió Game Pass-előfizető van szerte a világban, és ez rámutat a Microsoft üzleti modelljére is. Míg a Sony profitjának jelentős része az eladott játékokból és konzolokból származik, addig a Micro a fizetős szolgáltatások felé fordult, és a számok bizony őket igazolják. Noha a konkurenciának még mindig ott van a PlayStation Plus, ennek megítélése egyre romlik. Egyrészt az idő előtt kiszivárogtatott játékfelhozatal miatt (nyár óta folyamatosan előre tudni, hogy mik jönnek), másrészt az elégedetlen felhasználói bázisnak köszönhetően. Ebben az évben egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy bárhol (főként Facebookon) olyan egybehangzó véleményeket olvastam volna a havi PS Plus-játékokról, amelyek dicsérték volna az adott kínálatot. Ehelyett többnyire csak a folyamatos nyafogás megy a havi ingyenes játékok miatt, bár ez már tavaly, sőt korábban is fennállt.
Ha összegeznem kellene az elmúlt egy év eseményeit, akkor mindenképpen ugyanarra az álláspontra jutnék, mégpedig, hogy az igazi forradalom egyelőre várat magára. Még nem kaptuk meg azokat a játékokat, amiktől úgy istenigazából dobnánk egy hátast. Nem jött még egy Metal Gear Solid (PS1), egy God of War (PS2), egy The Last of Us (PS3), vagy egy Uncharted 4 (PS4), de biztos vagyok benne, hogy ami késik, nem múlik. Az első év minden újabb konzol életében döcögősebb, ugyanis a fejlesztőstúdióknak ki kell tapasztalniuk az új rendszert, hogy aztán a maximumot is kihajthassák belőle, a helyzetet pedig ezúttal számos, globális probléma nehezítette és nehezíti mind a mai napig. Az erős gépek mindenesetre megvannak, teljesítményben mind a Sony, mind a Microsoft üdvöskéi remek alapot szolgáltatnak bárki számára, aki játékfejlesztésre adja a fejét, legyen az egy 300 fős stúdió, vagy egy kisebb indie csapat tagja. A készlethiány, ami tavaly leuralta a piacot, még manapság is érezhető, legalábbis itt Magyarországon. Más kérdés, hogy mondjuk, Angliában, egy kedves ismerősöm a járvány tetőzése alatt is két napos szállítással szerzett magának PS5-öt az Amazonról, bármiféle fennakadás nélkül. Ahogy én látom, a játékosok többségénél az adott konzolra szóló exkluzív tartalmak döntik el, hogy melyik mellett teszi le az illető a voksát. A PlayStation ebből a szempontból még mindig verhetetlen, ugyanakkor itt számolni kell továbbra is azzal, hogy egyáltalán nem kapja meg az ember olyan hamar a megrendelt masinát, mint szeretné. Xbox fronton persze kicsivel másabb a helyzet, és a folyamatosan károgók negatív kommentjei ellenére is szépen kezd feljönni a Microsoft, pláne az olyan húzásaikkal, mint az egyre több indie csapat felkarolása. 2022 mindenképp izgalmasabb év lesz, ugyanis számos olyan teljesen új cím várat magára, amely szemkápráztató látványvilával és az adott rendszereket maximálisan kihasználó játékmenetével lerobbanthatja a fejünket. Jövőre térjünk vissza ehhez a témához, és nézzük meg, hogy mi változik addig.
