Volt időszak, amikor a Call of Duty igazi nagyágyú volt, mely a Medal of Honort követően elhozta a háborús és katonai FPS-ek új korszakát és etalonját. Ez volt az a pont, amelytől kezdve a zsáner egy darabig szárnyalt, a kampány mellett a multiplayer ráadásul megteremtett egy olyan világot, amelybe bárki könnyedén beugorhatott, akár egy 10 perces könnyed hadakozás reményében. És ezt rengetegen élvezték, pláne, hogy a fejlesztők időt szántak a játékok és a pályák megalkotására, úgy tervezve meg mindent, hogy az a legnagyobb akció közepette is megteremtse a megfelelő hangulatot és élményt. Ráadásul egy darabig kellett is tenni a játékosok kegyeinek megszerzéséért. Aztán, ahogy lassan eltűnt a legtöbb konkurencia (Medal of Honor és társai), a Battlefield pedig nem tudott annyi embert megszólítani, mint régen, valahogy minden rossz irányba tért ki. 

Ez a rossz irány először csak a futószalagon gyártásban, az évente új, teljes árú, időnként kimondottan fantáziátlan vagy félkész epizódoknál látszódott meg, de valahogy mindig ott volt a remény az emberben, hogy akár a kiadó, akár a stúdiók valamelyike kapcsol és újra kitesz magáért. Az első komolyabb viharfelhő akkor jelent meg, amikor nemcsak remeastered Modern Warfare látott napvilágot, de kéretlen remake is, amire igazából a legtöbben nem voltak, nem lettek volna kíváncsiak. Minek remake annak, aminek van remastered verziója? Eleve, a Modern Warfare akkor és ott volt nagyszerű, akkor volt jelentősége. Ha már mindenképpen új Modern Warfare kell, akkor azért legyen – és lehetőleg más címen –, mert ismét valami újat hoz és teremt, ami megint meghatározza az iparágat. Hát, egyáltalán nem ez történt. 

Az első új Modern Warfare még szódával elment, a tavalyi epizódra azonban már 60 százalékot is csak jóindulattal adtam volna, annyira erőltetett, értelmetlen és lelketlen. Idén azonban még ezt is sikerült alulmúlni. De nem is akárhogyan, hanem kollektív módon, teljes összefogással a stúdiók és a kiadó között. Itt ugyanis a Sledgehammer Games mögött ott van mindegyik csapat, amelyik a CoD-sorozattal foglalkozik, és bár először felmerültek pletykák, hogy az új epizód lefejlesztésére a megszokottnál jóval kevesebb idejük maradt, a stúdió embere büszkén kiállt és közölte, hogy ez nem igaz, sőt végtelenül elégedett az eredménnyel. Mind elégedettek és büszkék rá. Egy olyan résznél, amely egy pehelysúlyú sztorit hozott, mindenféle, a nosztalgiát megcélzó elemmel,becsomagolva az egészet a szépnek tűnő kampányba, de úgy, hogy az alapjai teljesen a Warzone játékmódra épültek. Ugyanez vonatkozik a zombis módra is, miközben a multiplayer egy az egyben a régi Modern Warfare 2 pályáit kínálja, amiket – hoppácska – meglepő módon, a kiadó lespórolt a korábban megjelent Modern Warfare 2 Remastered kiadásánál. És volt pofájuk ezért egy teljes játék árát elkérni.

És itt tartunk most. Együttesen hajították bele a Call of Duty-t a feneketlen gödörbe, ahonnan talán még van kiút, de az elég rázós lesz. Mert itt most már abszolút vissza kell szerezni a bizalmat, és olyasmit kell letenni az asztalra, amire tényleg olyan büszkék lehetnek az alkotói, mint a fejlesztők az első részt vagy az eredeti Modern Warfare-t követően. Márpedig ahhoz nem elég a csili-vili grafika, egy-két híresebb színész, vagy egy 3 órás kampány. Akár az is járható út lehet, ami felé a sorozat eleve tart: egy abszolút DLC-orientált szolgáltatás, egyetlen kliens alatt, számos móddal. Hiszen amúgy is egy kliensből indítjuk el az új részt, amivel a korábbi is elérhető és minden egyes multi. Már a megvásárolható karakter-skineket is át lehet vinni. Ha pedig a tavalyi epizód megvan, a kliens ugyanúgy letölti a frissítést, ami elég nagy méretű csomagként érkezik, kell vagy nem kell. 

Viszont ha ez a jövő, akkor hagyjuk már ezt az “új epizód” hazugságot, teljes áron, mert akkor egyszerűen legyen évente egy 30-40 dolláros DLC, ami térképcsomag némi újdonsággal, és amit minden évben lehet bővíteni, újabb kiegészítővel, amíg az emberek kíváncsiak rá. De akkor legalább egyértelmű, hogy mit kínál a kiadó és a fejlesztő. Mert most egyáltalán nem volt az. Nagyjából ez a két járható út van szerintem, de az biztos, hogy olyat nem lehet és nem is szabad megismételni, mint amit az Activision idén tett. Vagyis lehet, csak annak mindenképpen meglesz a következménye. Már csak azért is, mert jól tudjuk, hogy az Acti gond nélkül küld egy-egy nevesebb franchise-t a tömegsírba, ha úgy érzi, hogy már nem hoz kellő nagyságú bevételt. A Bobby Koticktól üzleti érzéket tanult kiadó ezt már sokszor eljátszotta. Hogy van-e a Call of Duty számára jövő, azt nem tudom, jelenleg nem tudnám eldönteni. De azt biztosan tudom, hogy borzalmas szintre süllyedt a franchise, ahonnan nehéz lesz felemelkedni, visszaszerezni a régi hírnevet. De lehet, hogy ez nem is cél, és már csak az utolsó bőrfoszlányokat nyúzzák az egykor nagynevű sorozatról. Te hogy érzed? Hogyan nyerhetné vissza a széria a bizalmat, illetve mi a lehetséges jövő a Call of Duty számára?