Vélemény - kell nekünk letöltés helyett streamelés?

Az elmúlt pár hónapban gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset a nagy kiadók, és sorra nyilatkoztak az elnök-vezérigazgatók, hogy a játékipar jövőjét a streamelésben látják. Itt egy röpke pillanatra meg is állnánk, és mivel egy szót haszálunk két fogalomra, így nem árt tisztázni, hogy miről is van szó. Jelen cikkünk tárgya nem a Twitch és egyéb platformokon játékot közvetítőkről szól. Most arról az elképzelésről van szó, mely szerint a jövőben nem kell bajlódnunk a telepítéssel és a gépigénnyel, hanem egy távoli szerverről futtathatjuk az akár fél krumplira csatolt kijelzőn a legújabb játékokat.

Szép új jövő

Papíron jól hangzik az elképzelés, nem? Akár egy ezredfordulós pentiumon, vagy egy üzleti laptopon, ne adj' isten tévén, vagy standalone headseten futtatni a 8K-s felbontásban az AAAAA VR játékokat, minimális alapbefektetéssel, "némi" havidíjért cserébe (PS ...köhh... Now ...köhh). És... ezzel nagyjából ki is fújtak az előnyök, amit felhasználóként élvezhetünk.

Széplelkűeknek megemlíthetjük bolygónkat is, mondván, hogy a háztartások kevesebb áramot fogyasztanának, csökkenne a környezetszennyezés, meg egyébként is. Csakhogy a szerverparkoknak attól még kell áram, azt is elő kell állítani valahonnan (0-24 készenlétben). Persze lehet, hogy összességében véve gazdaságosabb lenne, de nem fogadnék arra nagy tételben, hogy jelentősen. Pláne, ha annyi épülne belőlük, amennyire szükség lenne, de erről a következő bekezdésekben beszélünk még.

Az érem másik oldalán ott vannak ugye a kiadók, akik így folyamatos és garantált bevételi forráshoz jutnának. A kalózkodásnak gyakorlatilag lőttek egy ilyen rendszerben, tehát a másolásvédelemmel sem kell törődniük, elég a szervereket bevédeni, tehát a bevételeiket már ez sem veszélyeztetné. De legfőképpen: az immáron lecsökkent belépőszintnek hála egy jelentősen kibővült piacot kapnának egyetlen csapásra. Ezt pedig úgy szelhetnék fel egymás között, ahogy csak szeretnék: lenne egy nagyobb közös platform, mint most a Steam, és a nagyok külön bocsájtanák áruba szolgáltatásaikat, vagy csillió szolgáltatás közül választhatnánk, igazából édesmindegy. Nem csoda, hogy a nagyobb kiadók egymás után "megjósolták", hogy ez lesz a jövő. Hát, ha nagyon akarják, biztos ez lesz, de akadnak közben bukkanók is.

Rögös az út

Először is nyilvánvaló, hogy a kiadók a kisujjukat sem modítanák meg érte, várják a sült galambot: minden nyilatkozatban feltűnik a mondat, hogy "mások már dolgoznak rajta" vagy "a technológia ez irányba halad". Abszurd ez a fajta nyílt hozzáállás, bár meg sem lepődöm, eleve ehhez a mentalitáshoz vannak szokva: más munkájának gyümölcsét aratják le. Na jó nem savanykodom, adnak hozzá marketinget, ilyen-olyan segítséget, kapcsolati hálót, meg eladási felületet és osztanak vissza a zsetonból is. És végső soron igazuk van, tényleg efelé haladunk, az egyre gyorsabb internet, egyre nagyobb sávszélesség, és egyre méretesebb szerverparkok fele. No meg, ki ne örülne annak, ha más kaparja ki a tűzből a gesztenyét? Innen aztán jönnek a hajmeresztő jóslatok, melyek szerint akár három éven belül elérhetjük ezt a szintet, a konzervatívabbak viszont már évtizedes távlatokban gondolkoznak. Csak éppen más munkájára apellálni elég kényelmes "megoldás", és korántsem nevezhető biztosnak. Talán Béla bá' szavaira hallgatnak, aki egyszer at találta mondani: "az nem probléma, ami nem oldódik meg magától..."

Ettől függetlenül nem éppen egyszerű a megoldása a "nem problémának", ugyanis a fizika közbeszól: jelen ismereteink alapján a rendelkezésre álló technika korlátok közé van szorítva a természet törvényei által. Magyarul az adattovábbítás ideális esetben (majdnem) a fény sebességénél véget ér, de a távot mindenképp meg kell tennie, ebből pedig adódik az úgynevezett látencia, mely a játékos szemszögéből két részből tevődik össze. Egyszer az az idő, amíg a gombnyomásra reagál a karakterünk; másodszor az az idő, amíg ez az információ elér hozzánk, hogy lássuk is, mit csináltunk. És bár a tizedmásodperces késés nem tűnik soknak, (autóvezetésnél azért okozott már halálos balesetet), játéknál roppant bosszantó tud ám lenni. Az egyetlen megoldás a távolság csökkentése, vagyis a környéket kiszolgáló, közeli szerverpark létesítése.

Erre még rácsaphatjuk azt az adatmennyiséget, melyet másodpercenként legalább harminc alkalommal illik közvetíteni (hogy meglegyen a játszható 30 képkockánk) és máris meghaladtuk egy átlag háztartás sávszélességét. Ja, és mivel minden képkockát a szerver állít elő, mi otthon "csak kicsomagoljuk", ez megint csak a látenciához ad hozzá. Plusz azért megkövetel egy bizonos szintű hardvert, mert a gyorsabb processzor gyorsabban dekódol, bár itt a különbség már tényleg minimális. De visszatérve: ezekből a szerverparkokból igen combos darabokat kéne létesíteni úgy két-háromszáz kilométerenként. Ezeknek aztán biztosítani kell a reccenésmentes karbantartását, energiaellátását, és így tovább. És a Take-Two Zelnickje szerint ez három éven belül megtörténik, úgy hogy az ég egy adta világon semmit sem tesznek érte. Díjazom az optimizmusát.

Na és persze ott vannak a hardverpiac szereplői, akik nem biztos, hogy örülnek az ötletnek, hogy nem tudnak eladni több csúcsprocesszort, videokártyát ésatöbbit a gamereknek, hanem meg kell elégedjenek a szerverparkok kiszolgálásával. Mely piac (miután kiépülnek a csúcsszerverek háromszáz kilométerenként ugye) valószínűleg még kevésbé pörögne, mint az évente dögrovásra írt PC-piac.

Nincs más hátra: előre

Mindezzel csak arra akartam rámutatni, hogy gigantikus a feladat, melyet kitűztek [maguk] mások elé. Nem megvalósíthatatlan, de egy globális piac kiépüléséhez, és a szép új jövő eljöveteléhez nem lesz elég három év. Ha egy megavállalat a kockázatot vállalva (hiszen erről híresek ugye) ráfekszik a témára, még megvalósítható mondjuk egy kontinensen ez alatt az adott idő alatt, de ezt megint számos faktor befolyásolhatja: időjárás, helyi infrastruktúra és a beszállítók - elvégre a szerverekbe is kell merevlemez, processzor, és a többiek.

Persze a kiadók érdeke ez, a fent részletezett, érthető okokból. Hogy eljön-e? Ha addig nem robbantjuk vagy küldjük vissza magunkat egyéb módszerekkel a kőkorba, akkor valószínű. Ettől függetlenül egy darabig biztosan marad a párhuzamos értékesítés akkor is, ha elérhető lesz a technológia mindenki számára. Egyelőre még a teljes digitális átállás sem történt meg, a streamelés pedig a fizikai adathordozók teljes elhagyását követelné meg, talán ezért is tűnik olyan távolinak. Aztán ki tudja, lehet, hogy három év múlva röhögni fogtok rajtam az okostelefonon játszva a Battlefield 8-at vagy az Assassin's Creed: Japan-t. VR-kartonnal a fejeteken. 8K-ban. 144 fps-sel.