Nemrég jelent meg a StudioMDHR sokak által várt játéka, a Cuphead. A program ötletes főellenfelekkel és ’30-as évek rajzfilmjeit idéző grafikával érkezett, a róla szóló tesztek egy része mégsem ezzel, vagy a Cuphead bármely másik tulajdonságával foglalkozik, hanem egyetlen kérdéssel: vajon ez a játék a platformerek Dark Souls-a? Elsőre kicsit érthetetlen, hogyan keveredett egymás mellé ez a két cím, de ha megnézzük, főleg az elmúlt években egyre divatosabb gyakorlatilag bármit, amiben akad egy kicsi kihívás, a FromSoftware sikerszériájához hasonlítani.
Ez a trend természetesen feltűnt az internet népének is, és napjainkban már egy csomó YouTube videó, fórumposzt és tweet foglalkozik a témával. Van, aki csak jót röhög a lehetetlen összehasonlításokon, akad azonban egy olyan réteg is, ami meglepő agresszióval kezeli a kérdést. Ők azt mondják, a Dark Souls jelző féktelen osztogatása valójában egy üres frázis puffogtatása, ami a kreativitás teljes hiányára vall, és minél előbb ki kéne irtani, lehetőleg gyökeresen. De vajon tényleg ilyen nagy probléma, hogy mindent a Dark Souls-hoz hasonlítanak?
Mindennek a kezdete
A Dark Souls játékokat nem hiszem, hogy túl sok embernek be kéne mutatnom. Bárki, aki az elmúlt pár évet nem az internettől távol töltötte, valószínűleg belefutott már a széria egyik vagy másik darabjába. A japán FromSoftware alkotása még 2011-ben indult hódító útjára, és hamar belopta magát a játékosok szívébe, mára pedig lényegében egy ikon, egy fogalom lett, amivel a legtöbb játékos találkozott már ilyen vagy olyan formában.
A Youtube tele van a sorozatról készült videókkal és végigjátszásokkal, a különféle humoroldalakon egymást érik a játék nehézségére épülő poénok, ha pedig felnézünk Twitch-re, jó eséllyel találni fogunk egy streamert, aki épp banánokon, dobon vagy valami más elborult kontrolleren próbálja végigvinni valamelyik részt.
Ennek fényében nem is olyan meglepő, hogy a Dark Souls mára beleette magát az emberek tudatába, és lényegében egyet jelent a hatalmas főellenségekkel, kíméletet nem ismerő nehézséggel, az állóképesség menedzselésére épülő harcrendszerrel és a gótikus dizájnnal. Ma ez a két szó, hogy Dark Souls, már nem csak egy sorozatot jelent, hanem annál sokkal többet. Egy stílust, egy irányzatot, és mint ilyen, remekül alkalmas más játékok gyors, kompakt leírására. Elég, ha annyit mondunk, hogy valamelyik friss megjelenés nagyon hasonlít a FromSoftware alkotásaira, és az érdeklődő egyből tudni fogja, hogy körülbelül mit várhat a pénzéért cserébe.
Első ránézésre ez egy teljesen jó dolog, hiszen megkönnyíti a tájékozódást a hatalmas piacon, ráadásul segít, hogy ha valakinek bejöttek az eredeti játékok, akkor könnyedén tudjon hasonló, kihívásokban gazdag címeket találni. Ebben a felállásban mindenki nyer, így jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mi itt a probléma? Szerintem az, hogy a „Souls-like” jelzőt egyszerűen túl sokszor használták, és mára már kikopott, jelentést vesztett kifejezés lett belőle. Nézzük is, miért!
Amikor korrekt a hasonlat…
Kezdjük talán azzal, hogy a Dark Souls-hoz hasonlítgatás nem minden esetben az ördögtől való. Vannak játékok, amik szántszándékkal vagy véletlen, de tényleg hasonlítanak valamennyire a FromSoftware címeire. Gondoljunk csak például a The Surge-re vagy a Lord of the Fallenre! Mindkettőt a német Deck13 készítette, akik felvállaltan rajonganak a japánok munkásságáért, és ezért megpróbálnak az övéikhez hasonló programokat készíteni. Itt tökéletesen megállja a helyét a hasonlat.
Szintén ez a helyzet a Nioh esetében. A Team Ninja játéka először piszok nehéznek tűnik egy átlagos programhoz képest, azonban ahogy kitanuljuk a mechanizmusok használatát és kiismerjük az ellenfelek támadásait, máris sokkal könnyebb lesz az egész, akárcsak a Dark Souls akármelyik részében. Persze a két program nem teljesen azonos, a Nioh esetében például jóval több és változatosabb loottal fogunk találkozni, de a FromSoftware alkotásával vont párhuzam még itt is megállja a helyét.
Ha pusztán az ilyen játékokat jellemeznék úgy, hogy pont olyan, mint a Dark Souls, akkor nem is lenne probléma. A gond ott kezdődik, hogy az elmúlt években nagyon „felhígult” a fogalom, és így elvesztette a jelentését.
És amikor nem
Manapság túlzás nélkül lehet állítani, hogy ha egy játék csak kicsit nehezebb az átlagnál, egyből megkapja a műfaja Dark Souls-a jelzőt. A teljesség igénye nélkül ilyen programnak titulálták többek között a Cupheadet, Shadow of Mordort, a Payday 2-t, az Absolvert, a Crash Bandicoot N. Sane Trilogyt, az Overwtach-t, a Pokemon Go-t, a Zelda: Breath of the Wildot, a Project CARS 2-t vagy épp a Lawbreakerst. Utóbbi kijelentésről amúgy egy remek videó is készült, érdemes a CliffyB mellett ülő fejlesztő arcát figyelni, milyen fejet vág, amikor meghallja a kompetitív FPS-ek Dark Souls-a kifejezést.
Azt hiszem, talán már ebből a rövid felsorolásból is látszik, hogy az utóbbi időben tényleg csak arra nem sütötték rá a Dark Souls jelzőt, amire nem akarták. Így a kifejezés elkopott, mára csak gyakorlatilag annyit jelent, hogy valami nehezebb, mint az átlag. Bár még ezzel a kijelentéssel is bőven lehetne vitatkozni, hiszen az Overwatch vagy a Pokemon Go nem épp hardcore játékként él a legtöbb ember fejében.
Épp ezért a Dark Souls-hoz hasonlítgatás napjainkban nem igazán ad támpontot a játékosnak, hogy mire is kéne számítania. Egy online kompetitív FPS-re? Egy 2D-s platformerre a ’30-as évek rajzfilmeit idéző grafikával? Netán egy versenyjátékra? Ezzel a bizonytalansággal pedig pont az egész hasonlítgatás lényege veszik el, hiszen nem igazán lehet belőni, mire számíthat az ember, amikor elindítja például a verekedős programok majdnem Dark Souls-át, vagy a platformerek világosabb, boldogabb Dark Souls-át.
A mértékletesség csodája
Én tökéletesen megértem azokat, akik csak röhögnek ezen a jelenségen, és minden összehasonlításon, mondván, ezek csak üres frázisok. Az esetek döntő többségében ez igaz is, viszont azon kicsit meglepődtem, hogy egyetlen hasonlat milyen indulatokat képes korbácsolni, még ha az internetről is beszélünk. Én nem érzem úgy, hogy bármit a Dark Souls-hoz hasonlítani az ördögtől való elgondolás lenne, egyszerűen csak takarékosabban kéne bánni a jelzővel, mert így rövid időn belül elhasználódik és értékét veszti, hiszen már mindenre ráhúzták, amire csak lehet.
De addig is, amíg ez megvalósul, csak ülök csöndben és várom a sétaszimulátorok Dark Souls-át.
Bár jobban belegondolva mindkettő harmadik személyű nézőpontot használ (meg azt is bele lehet magyarázni, hogy mindkettő akció-szerepjáték), lehet, itt van a kutya elásva. :D
A sétaszimulátorok Dark Soulsát én is megnézném, biztos minden ízületet külön gombbal kellene irányítani. XD