Nem is sejtettük még, amikor a Valheim első előzetesét vagy Steames adatlapját láttuk, hogy ekkora sikert arat ez az első blikkre ronda, szögletes vikinges túlélőjáték. Azonban a korai hozzáférésű változat már premierjének hónapjában, februárban nagyot robbantott, és jelenleg azt várjuk, hogy eladási statisztikái túlszárnyalják a 7 millió értékesített példányt is. A Valheim sikerét nyilvánvalóan a máig kirobbanóan népszerű északi mitológiának, sokrétűségének, nyílt világú játékmenetének és könnyen tanulható, mégis összetett építkezési és tárgykészítési mechanizmusainak köszönheti. Na, de hosszú távon milyen élményt nyújt?
E cikk írója a korai hozzáférésű változatról írt előzetese óta folyamatosan játszik a Valheimmel, ha ideje engedi, így már több mint 120 játékbéli napot, illetve több mint 90 órát ölt bele a tizedik létsík meghódításába. Az előzetes kb. 10–15 fiktív nap tapasztalatai alapján keletkezett, ami sok idő, de egy ilyen összetett, szó szerint hatalmas játék esetében mindig az a döntő, hogy hosszú távon mennyire képes lekötni, mennyire tudja fenntartani az érdeklődést, és egyáltalán van-e megfelelő kihívás benne, ami még a teljes változat megjelenését követően is maradásra bírja a kalandozókat. A Valheim esetében a rövid és tömör válasz az, hogy abszolút!
Előzetesünkben azt olvashattátok, hogy a sok híresztelés ellenére ez a játék azért nem mérhető a Dark Soulsokhoz, hiába dob ránk toronymagas trollokat már a kezdőterületen, illetve az első biomén, a mezőn (mert ugye itt véletlengenerált pályák vannak, amelyeken csak a tájegységek típusai, azaz a biomék fixek). Azonban a mocsárban, a hegyekben és még inkább a réten már sokkal inkább eszünkbe juthat a FromSoftware játéksorozata, mert ezeken a helyeken bedurvul a nehézség, növekednek a tétek. A hegyeket uraló farkasok sebzésén ugyan kicsit finomítottak a fejlesztők, de még mindig elég brutálisak tudnak lenni, ha falkában támadnak, hát még ha vérfarkast, kőgólemet és sárkányokat is kapunk a nyakunkba. Ráadásul ezeken a tájegységeken fagy van, így ha bunda nélkül tévedünk erre, és nincs nálunk fagyálló lötty, ami 10 percig megvéd a zord időjárástól, akkor könnyen a fű helyett a hóba haraphatunk.
A mocsárban meg a God of Warból is ismerős draugurok és óriáspiócák keserítik meg az életünket – előbbiek elit változata és íjásza kb. két csapással leviszi az életünket, a piócák pedig olyan mérgezést okoznak, ami megfelelő főzet nélkül kevesebb mint egy perc alatt kicsinál. Ami a réten vár ránk, az pedig már-már igazságtalanul nehéz: a kis deathsquito csak látszólag könnyen megölhető nagyra nőtt szúnyog, azonban még a fejlesztők is elismerték, hogy csípése túl erős, és mozgékonysága miatt alig lehet levadászni, ellenben ő az „üss és fuss” taktikát bevetve villámtempóban bánik el a szerencsétlen kalandorokkal. Ez a kis moszkitó csak egy a sok borzalom közül, ami a megtévesztően barátságos réten fogad minket, hiszen itt találkozunk a bölényszerű Loxcsordákkal, goblin- és orkszerű lényekkel, akik ráadásul táborokba tömörülnek. Felkészületlenül, gyenge cuccokkal még csapatban sem igen van esélyünk ellenük, hát még egyedül.
Ám az a jó a Valheimben, hogy a kisebb-nagyobb balanszproblémái ellenére igazságos kihívást nyújt még így is, hogy a kezdőterületek után ilyen durva tájegységekre kalauzol minket. Mindennek megvan ugyanis az ellenszere, illetve a fejlesztések tökéletesen épülnek egymásra és az egyre nehezedő biomékre. A mocsárhoz elengedhetetlenek a bronzcuccok, de az itteni kriptákból kinyert vashulladékból olvaszthatunk magunknak vastárgyakat, amelyek jelentősen megkönnyítik a dolgunkat. A szintén mocsári piócák vére meg elengedhetetlen a fagyellenállás növeléséhez szükséges főzet elkészítéséhez, ami nemcsak a hegyi bányászat során jön jól, hanem az ott található kisebb jégsárkányok ellen is. A hegyekben obszidiánt és ezüstöt bányászhatunk, amelyek a réten való életben maradáshoz szükséges eszközök és páncélok legyártásához kellenek. Ezüstöt viszont csak a mocsárhoz köthető boss, a Bonemassből kinyert wishbone segítségével tudunk hatékonyan kitermelni, mivel ez fedi fel a hó alatt rejtőző nemesfémet.
Szóval rettenetesen jól ki van találva már most a Valheim nehézsége és szintezése, és annak ellenére, hogy nyílt világú játékról van szó, nem tanácsos mindaddig egy veszélyesebb, erősebb ellenfelekkel teli területre menni, amíg nincsenek meg a megfelelő fegyvereink, páncéljaink és védelmi löttyeink. És bár karakterünk passzívan fejlődik, a munkaasztal és a kohó, az eszközök előállításához szükséges objektumok fejlesztése is élvezetes, illetve összetett folyamat, sokféle nyersanyagot kell beszerezni hozzájuk, a durvább (ezüst- és fekete fémalapú) tárgyak előállítása úgyszintén. Igen, a monoton grind veszélye fennáll, de a fémolvasztás éppen ezért lassabb folyamat, hiszen addig tudjuk építeni a viskónkat vagy várunkat, amíg készülnek a nyersanyagok. Apropó, vár: az is remek élmény, amikor már szert tettünk a kővágóra egy fejlesztésnek köszönhetően, és végre nem fából, hanem kőből építkezünk. Innentől sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat a támadásokkal és az időjárással szemben is, ami ugye jelentősen amortizálja a fából készült dolgokat.
A Valheim diadala, így a fejlődése sem áll meg, az Iron Gate Studios gőzerővel dolgozik a finomhangoláson és a Hearth and Home nevű tartalmi frissítésen, ami még tovább bővíti a világot és az építkezési lehetőségeket. Kíváncsian várjuk, hogy még 120 játékbéli nap, akár ennél is több van-e a viking másvilágban. Megfelelő endgame tartalmakkal esélyes, hogy a teljes verzió megjelenése után is maradunk Valheimben.
