Uwe Boll és Michael Bay pengeváltása

Olyan csodálatos nyilatkozatott tett közzé Boll doktor (a hivatkozáson videón is megnézhetitek!), hogy szó szerint kell idéznem, ráadásul még kommentárt sem igényel, íme (a 18-as karikát kérem odagondolni...): „Én nem egy olyan kib***** idióta vagyok, mint Michael Bay meg a többi fickó az iparban, vagy mint Eli Roth, akik ugyanazt a szar mozit forgatják le újra és újra. Ha tényleg megnézed a filmjeimet, megérted a valódi zsenialitásomat, és ha elmész május 23-án a Postal bemutatójára, meglátod, hogy olyan mozit csináltam, amilyet senki az elmúlt tíz évben, ami mérföldekkel jobb, mint az a társadalomkritikás George Clooney szarság, amit minden kib***** hétvégén megkapsz. Tényleg fel kell ébredned, és meglátnod, mi is vagyok. Én vagyok az egyetlen zseni az egész kib***** iparban. Viszlát!’”

Mondom, inkább nem kommentálom, a pszichiátrián ezért már pecsétes papírt osztogatnak; lássuk inkább mit szólt mindehhez a megszólított Michael „bumm-bumm” Bay (képünkön), aki saját blogján reagált minderre, íme: „Szerintem az ilyen emberek, akik szart dobálnak rám és George Clooneyra, azért kiabálnak, mert senki nem hallja meg őket. Nyilvánvalóan szánalmas alak. És ha azt kérded, érdekel-e: a legkevésbé sem.” Úriember méltó szavak, és tényleg nem is érdemel ennél többet az ügy. Eli Roth pedig (Kabinláz, Motel, Motel 2) csak annyit mondott, szintén porba alázva ezzel a német bohócot: „Ez életem legnagyobb bókja.”

Boll a petíciót aláíróknak is üzent: „Azért cseszegetnek, mert nem a hollywoodi gépezet része vagyok. Alapvetően inkább az ellentéte, ezért utáltok engem, mert bebizonyítottam, hogy a rendszeren kívülről is meg lehet csinálni, erre olcsó kifogásokat kerestek, nektek miért nem sikerül, mert nem tudtok többet összehozni, mint a mini DV házivideót ketchuppal és a kisöcsétekkel. Tényleg úgy gondolom, hogy fel kell már ébrednetek, és félretenni a féltékenykedéseteket. És ha írtok nekem valami szaros álnéven az interneten, írjátok meg a neveteket és címeteket is, hogy elkaphassalak és széttéphesselek titeket. Köszönöm!”

Miután azonban nem célom Uwe Bollt méltánytalanul, pusztán divatból cikizni (láttam az eddigi műveit, így talán van okom a kritikára), a rend kedvéért hozzáteszem, hogy a kritikusok véleménye szerint a Postal mozi szórakoztató alkotás, talán az első értékelhető munka a doktor eddigi filmjeinek sorában (és szigorúan csak azokhoz viszonyítva!). Ennek oka egyértelműen az lehet, hogy ez végre egy baromkodás, amihez Boll ért, és amiben partnerre talált a színészeiben is, hiszen semmi mást nem kellett tennie, mint hagyni, hogy szabadon ökörködjenek – mintha nem is lenne rendezőjük. Hiszen nem is volt, ugye... Szóval állítólag lehet a filmnek adni egy esélyt, persze a maga keretei között, nem csodát várva, inkább valami amatőrfilmes próbálkozásszerűséget. Persze ettől még nem kell a germán celluloidmészárosnak elszállnia magától...